A 18 évesek megszállottan kutatják önmagukat, jövőbeli személyiségüket. Keresik a választ, hogyan is fognak boldogulni a nagybetűs életben.

A 18 éves kamaszok izgalommal és némi aggodalommal néznek a nagy változások elé, melyek hatalmas szabadságot, és remélhetőleg sok boldogságot tartogatnak számukra. A 18 éveseket néha elragadja a hév, és hajlamosak túl nagy reményeket táplálni jövőjükkel kapcsolatban.

Mivel hivatalosan ez az első évük felnőttként, képzeljük el, ahogy egy tinédzser hirtelen belecsöppen a felnőttek világába. Ekkor próbál függetlenedni, és élettapasztalatot gyűjteni a jövőre. Ahogy kikerülnek a szülői házból (pl.: továbbtanulás miatt), sokkal együttműködőbbek és megértőbbek lesznek másokkal, többek között a szüleikkel is.

A csordaszellem kevésbé meghatározó

A legtöbb 18 éves mindössze pár barátjával tartja a kapcsolatot a középiskolai baráti társaságából, hiszen ekkor már nem a baráti társaság követése a legfontosabb, mert képes érvényesülni önállóan is.

Noha a tömegízlés már nincs akkora nyomással egy 18 évesre, a közeli barátok vagy a párkapcsolata befolyásolhatja azt. Ebben a korban viszont már kifejlődik az önálló döntéshozó képesség és a kompromisszumkészség is, melyek segítik új barátságok és párkapcsolatok kialakítását. Mivel a fiúk és lányok egyre többet gondolnak a jövőjükre, más szemszögből tekintenek az ellenkező nemre: próbálják elképzelni őket jövendő társként – még akkor is, ha nem állnak készen a hosszú távú elkötelezettségre.

A 18 évesek jövőképe

Az a tinédzser, akinek már vannak jövőbeli céljai, alig várja, hogy elkezdje megvalósítani azt. Büszke arra, amit eddig elért – mint például az érettségi. Lelkesek a következő lépéssel kapcsolatban, energikusan és bizakodva vágnak neki. Kavarodást okozhat viszont, ha nem kívánják vállalni az ezzel járó felelősséget.

Miközben élvezik a függetlenséget, arra is rájönnek, hogy szüleiknek mennyivel több tapasztaltuk van hozzájuk képest, és hogy mi kell ahhoz, hogy sikeresek legyenek. Jó esetben 18 éves gyermeked egyre gyakrabban tesz fel kérdéseket, és kéri ki a Te véleményed. Az ilyen beszélgetések a családi élet színfoltjai is lehetnek, melyek szülőnek és gyereknek egyaránt örömöt szereznek.

Azok a tinédzserek, akik a középiskola elvégzése után azonnal dolgozni kezdenek, nagyon gyorsan érnek, mivel rálátást nyernek a munka világára és az ezzel járó felelősségre. Könnyen felbosszantja őket, hogy milyen kegyetlen is az élet, de mindebből tapasztalatot nyernek, hogy új és jobb célokat tűzzenek ki.

Szülőként Te is méltán lehetsz büszke: sikerrel felnevelted gyermeked, elérkeztél az utolsó mérföldkőhöz, lezárul egy korszak. Talán úgy érzed, megszakad a szíved, mert el kell engedned gyermeked. Koncentrálj azonban a sikereire, és ne terheld saját szomorúságoddal! Ezzel csak lelkiismeret-furdalást keltenél benne. Legyél büszke arra, amit elért, hiszen ez mind az Te érdemed is!

Mindig legyél ott neki, de csak akkor avatkozz bele a dolgaiba, ha a segítségedet kéri. Az erőltetett támogatás – még ha jó szándékú is – az ellenkező irányba fogja őt taszítani. Próbáld egy fiatal felnőttként látni, aki képes megoldani a problémáit és boldogulni az életben. Hidd el, ha segítségre lesz szükséges, úgyis hozzád fordul majd.

(KamaszPanasz)