A 14 évesek már javában a pubertás korban járnak, és próbálnak egyre több jogot és szabadságot követelni a szüleiktől.

A kamaszok ilyen korban már elkezdik élvezni is a serdülőkort, amint legyőzik a közelgő változások miatti aggodalmaikat, és hozzászoknak a gondolathoz, hogy már nem kisgyerekek. A szülők megkönnyebbülten fellélegezhetnek, mivel a kamaszok ilyenkor kezdik kinőni a hangulat-ingadozásokat, ugyanakkor gyanakodhatnak is, ha a kiskamasz gyermekük előáll valami újdonsággal…

A 14 évesek imádnak új dolgokat kitalálni, néha több mindent is egyszerre. Ismerik a saját képességeiket, de még mindig keresik, miben is a legjobbak. Ebben az időszakban különösen fontos, hogy a család lépést tudjon tartani azzal az irammal, melyet gyermeke diktál. Fontos azonban, hogy gyermeke továbbra is eleget tud tenni iskolai kötelezettségeinek (mint például a házi feladat megírása). Bizonyos tevékenységek jó hatással vannak gyermeke önbecsülésére és személyiségére. Engedje hát meg, hogy annyi hobbija legyen gyermekének, amennyivel mindketten elbírnak, és amely erősíti az önbizalmát, segít rátalálni önmagára.

A 14 évesek mindenkinek meg akarnak felelni

Egy 14 éves azt akarja, hogy szeressék és befogadják a közösségbe. Néha szinte kétségbeesetten törekszik arra, hogy mindenkinek megfeleljen, és tartozzon valakihez. Ebben a korban még nem az egyéniség a legfontosabb, egyenesen zavarba jön, ha a tanárok vagy szülők kiemelik vagy megkülönböztetik a többiektől. Fölösleges stresszre és elégedetlenkedésre ad okot, ha a kiszemelt baráti társaság nem fogadja be. Ha ilyesfajta izgalmakat tapasztal gyermekénél, írassa be valamilyen szakkörbe, sport klubba vagy ifjúsági csoportba, ahol az Ön gyermekéhez hasonló korú és érdeklődési körű tinik vannak.

Szülők, tessék felkötni a gatyát!

A 14 évesek imádnak mindent és mindenkit a saját szüleikhez hasonlítgatni, és előbb-utóbb sikerül is hibát találniuk Önben. Nemcsak azt fogják tudtára adni, hogy elégedetlenek valamivel, hanem azt is, hogy ez számukra mennyire „ciki”. Ez az az időszak, amikor a tinik nem szívesen mutatkoznak mások előtt a szüleikkel. Próbáljon meg nem megsértődni ezen, hiszen, többek közt ez is normális ebben a korban.

Ha viszont a tinédzser már túl sokat megenged magának, próbálja meg elmagyarázni, mennyire bántónak találja szavait vagy viselkedését. Jelenetet rendezni a barátai előtt viszont már túlzás lenne! Néha egyszerűen csak emlékeztetni kell gyermekét, hogy Önnek is vannak érzései.

Ön is megkérdezheti tőle, hogy hol vannak a határok a közös érintkezésben, hogy az ne legyen kínos gyermeke számára. Például, ha az egész család hivatalos az iskolai kosármeccsre, beszéljék meg a szabályokat: semmi ölelés és becézgetés a barátaik előtt, különben még mindig kisgyereknek éreznék magukat. De cserébe a tini is mormogjon el legalább egy köszönést. Ha ezek teljesülnek, kamasz gyermeke függetlenebbnek érezheti magát anélkül, hogy azon kellene aggódnia, hogy lejáratják-e a szülei a barátai előtt.

(KamaszPanasz)