Mit tehetnénk az öcsémmel?
Van egy öcsém aki most 6 éves. Egyszerűen kezelhetetlen! Dühkitörései vannak és ilyenkor mindenkinek odacsap,saját magát harapja vagy üti meg, beleüt a falba, dobálózik. Félünk attól, hogy kárt tesz magában, vagy másban, de ilyenkor hozzá sem lehet érni, se szólni. Rettentően csúnyán és megengedhetetlen hangnemben beszél, de ezt biztosan nem tőlünk tanulja, mert itthon senki nem használ trágár szavakat! Van hogy hisztizik és saját maga sem tudja, hogy mit akar. Ha vásárolni megyünk, rögtön a játékokhoz kell menni, ha nem kap meg valamit akkor végigordítja a boltot. Ez nagyon kellemetlen, mert mindenki minket néz, hogy mit művel az öcsém. Szó szerint parancsolgat, ha nem úgy van valami, ahogyan ő akarja, akkor kezdődnek a kitörései. Semmit nem hajlandó egyedül csinálni, mindenhová menni kell vele! Nem megy be egyedül a játszótérre, nem hajlandó játszani a többi gyerekkel csak velünk, családtagokkal. Mellette kell lenni a nap 24 órájában, sőt még mosdóba is ki kell kísérni!!!! Sosem hagyjuk egyedül, mindig van mellette valaki, tehát a kellő figyelmet megkapja. Leülünk vele játszani, így el van 1-2órát, aztán megint történik valami, ami nem tetszik neki és kezdődik a hiszti, a dobálózás, a törés-zúzás. Mindennél jobban ragaszkodik édesanyánkhoz, szinte sehova nem hajlandó menni nélküle. Vele alszik, sőt öcsémet néha még etetni is kell mert folyamatosan leeszik, összepiszkolja magát. Nagyon fárasztó ez így, elszívja édesanyám összes energiáját. Velem meg nem hajlandó lenni, mert én rászólok és ez nem tetszik neki, persze ilyenkor leköp, belémrúg és ordít. Hiába szól rá édesanyánk, mintha az öcsém meg se hallaná és folytatja tovább. Van 3 takarója és ezeket mindehová magával viszi. Már az oviban is rászóltak, hogy nem hozhatja el. Mikor nem vittük el neki, akkora hisztit lecsapott, hogy az óvónők kénytelenek voltak felhívni a szüleinket, hogy vigyék le neki a takaróit. Betegesen ragaszkodik hozzájuk, tényleg mindehová magával rángatja őket 6 éves létére. Jövő szeptembertől iskolás lesz és nem fogják eltűrni ezt a viselkedést, édesanyánk meg a takarói sem lesznek ott vele! Mi már itthon azon gondolkoztunk, hogy elvisszük pszichológushoz mert ez már kezelhetetlen állapot. Mégis mi lenne a legjobb megoldás?
Köszönöm a segítségét!
Köszönettel: Egy 18 éves tesó
Szakértőnk válasza a Mit tehetnénk az öcsémmel? kérdésre
Kedves Levélíró!
Azt javaslom, tényleg forduljatok az öcséddel pszichológushoz, mert úgy tűnik, olyan problémái vannak, melyekre még nem találtátok meg a megoldást és mintha át is vette volna felettetek a kontrollt, amitől viszont a szüleitek szülői szerepe sérül. Addig is, amíg el nem juttok szakemberhez,érdemes lenne megpróbálnotok visszavenni kicsit az irányítást az öcséddel kapcsolatban, reális határokat húzva annak, hogy mi tehet és mit nem. Tartsátok is be következetesen ezeket a határokat! Nyugodtan mondjatok neki nemet, valamint adjatok neki olyan feladatokat, melyeket önállóan meg tud oldani. Kezeljétek őt a korának megfelelően, nagyfiúként, dicsérjétek meg, amikor ő is így viselkedik és ne azt jutalmazzátok, amikor hisztizik és dühkitörései vannak azzal, hogy megkapja, amit akar. Fontos lenne, hogy megtanulja, nyugodt hangnemben, 6 évesként is kérhet és kaphat, ha azt bizonyos határokon belül teszi.
Hajrá!
