Miért érzem magam kellemetlenül emberek között?

14,5 éves lány vagyok,és úgy 1-2 éve kezdődött ez az egész félős dolog,hogy félek az emberektől. Igaz,most nyári szünet van,de iskolaidőben busszal kell járnom,mert kertvárosban lakok és a sulim meg a belvárosban van...szóval az sem megoldható,hogy gyalog menjek. És gyűlölök busszal menni,mindig olyan érzésem van,mintha az összes ember engem nézne. De a buszon még mindig jobb,végül is reggelente van jó néhány ember,akikkel gyakran együtt utazok,szóval ők még így látásból ismerősek is és tőlük már nem félek annyira. Viszont ha utcára kell mennem,vagy mondjuk csak a boltba,na az már egy kész rémálom. Ha valaki mondjuk szembejön velem,arra gondolok,biztos azt gondolja,milyen ronda vagyok és legszívesebben a képembe röhögne,és azt mondaná,mekkora egy selejt vagyok és bárcsak meghalnék. Bár ezt meg is értem. De néha már komolyan nem bírom,ha csak arra gondolok,hogy mindjárt el kell indulnom az iskolába,görcsbe rándul a gyomrom,mert már előre félek,milyen emberekkel találkozok az utcán,ilyesmi. És ez már tényleg nagyon rossz,mert egy átlagos iskolai napom úgy néz ki,hogy ugye reggel elkezd görcsölni a hasam,elindulok az iskolába,és amíg délután haza nem érek,folyamatosan görcsöl. És ez nem a havi miatt van vagy ilyesmi,hanem csak így a félelemtől. És amikor boltba kell mennem,a görcshöz társul a szédülés is. Néha már tényleg úgy érzem,ha nem dőlök neki valaminek,ott ájulok el. Miért van ez és mit tehetnék?