Van visszaút? Totális roncs lettem

Kedves Doktor nő!
Dani vagyok, 22 éves, az egész életem katasztrofális. Kezdeném, ott hogy a munkahelyemről kirúgtak, és azóta féléve munkanélküli vagyok, nem találok magamnak állást, kutyának nem kellek. Megjegyzem betanított munkát csináltam kemény nettó 400ft-os órabérrel, így hát gyakorlatom sincs semmihez. A barátnőm is megcsalt, egy divatmajom pénzes csávóval,aki persze bűn ronda, de meg értem, mert még étterembe sem tudtam elvinni, moziba is neccesen. Most anyámmal élek, mert vatert pár éve lesittelték, anyám dolgozik helyettem, szó szerint kidolgozza a belét, én meg egész nap pornót nézek és maszturbálok. 1 hónapja már bulizni se járok el, mert nincs rá pénzem, hogy minden este kőkeményen berúgjak és tinicsajokat hozzak fel a lakásba, anyám se tűri már el, mikor hajnali 4 kor kelt, mi pedig akkor szexeltünk. Barátaim már nincsenek, akik voltak már nem tartjuk a kapcsolatot, az ismerőseim meg mintha nem is lennének már, jó lehet azért, mert párszor lehúztam őket pénzzel, a többi meg nem is foglalkozik a másikkal azaz velem, de hát az ember ilyen csak magával foglalkozik másikkal nem. Teljesen egyedül magányosnak érzem magamat, öngyilkosságot elakarom kerülni, mert az nem az én világom, mert szeretek élni, jóképű. jó fej, különleges srác vagyok, csak most nagyon nehéz. Anyámmal is ma összevesztem, amikor bejött a szobába és én pornót néztem, közben nagyban maszturbáltam, és nem is zavartattam magamat, nyugodtan elélveztem a zsepibe, miközben ott állt mellettem. Ő meg leállt ordibálni velem, hogy nem csinálok egész nap semmit, a maszturbáláson kívül és döglésen kívül. Hiába mondom neki, hogy nézegettem a hirdetéseket, de le szarják a fejemet. Protekcióm megint nincs, másik szakmát tanulni meg nem tudok, mert nincs rá pénz. Külföldre sem tudok kimenni , mert nem beszélek idegen nyelvet, és oda is hát pénz kell, nem kolbászból van a kerítés. Elmondtam neki azt is, hogy szex hiányom van és muszáj vagyok naponta többször maszturbálni, mert nem bírom ki, na meg időtöltésnek is jó, de persze ő megint nem értette meg. Szerinte semmirekellő tróger vagyok és legszívesebben kidobna az utcára, és éljek úgy ,ahogy tudok. Napjaim úgy telnek mostanság, felkelek, kiverem, megreggelizek amit éppen találok, megnézem a hirdetéseket, újra kiverem, filmezek, játszom,súlyzózok, utána megint kényeztettem magamat, este anyám hazajön, akkor vacsorázunk, amit főz, vagy éppenséggel nem főz. Este meg netezek még egy picit, meg kicsapom újra a brét, majd lefekszem. Tudom jól , hogy ez nem fog jóra vezetni ez a életvitel, mert érzem én is magamon , hogy kezdek szép lassan leépülni. Kicsit hosszúra sikerült, ön mit tanácsolna doktor nő, bár tanácsokkal tele van a plafon, de azért kíváncsi vagyok egy orvos véleményére. Köszönöm szépen. Reménykedek egy jobb életben.