Apakomplexus?
17 éves lány vagyok és egy 13 évvel idősebb férfi a párom. A kapcsolatunk jól működik, lassan több, mint 2 éve együtt vagyunk, de a családom nagyon nem örül a fennálló helyzetnek.
Azt tudni kell, hogy a szüleim babakoromban elváltak, bár apukámmal tartom a kapcsolatot, de anyukámnak elég sok kapcsolata volt időközben, ami nem mindig volt rám jó hatással.
A családomtól és a környezetemben sokfelől kapom azt, hogy apakomplexusom van és csak azért vonzódom a páromhoz. Eddig ez nem nagyon érdekelt, de minél jobban belegondolok, annál többet kérdezem magamtól, hogy a párom valóban csak apapótlék, és ez kezdi megmérgezni a kapcsolatunkat. Beszéltem erről a barátommal is, de nem sikerül kizárnom magamból ezeket a gondolatokat és egyre jobban zavar, hogy másoknak nem tetszik a kapcsolatunk és elítélnek.
Nem értem: tényleg nem lehet apakomplexus nélkül szeretni egy idősebb férfit?
Válaszát előre is köszönöm: Tömör Fanny
Szakértőnk válasza a Apakomplexus? kérdésre
Kedves Fanny!
Általában is igaz a párkapcsolatokra, hogy a felek kapnak benne egy olyan szerepet, amire a másiknak szüksége van, amiben hiányt szenvedett fiatalabb korában. Nincs ebben semmi aggasztó. A probléma inkább akkor van, ha ebből a szerepből nem tudnak kilépni, nem tudnak az éppen adódó helyzet által megkívánt más szerepet is felvenni. Szerintem, ha neked szükséged van rá, hogy a barátod kicsit néha apaszerepet is kapjon melletted, nyugodtan élvezd ki, ha ezt meg tudja adni neked töltögetve a régebbi hiányaidat. Figyelj rá azért, hogy te is tudjál felnőttszerepben, például egyenrangú partnerként vagy kicsit anyáskodóan, gondoskodóan működni, ha éppen arra van szükség. Ne csinálj magadnak túl nagy problémát az apakomplexusodból! Egyébként gyakran nem is az életkor a döntő, hiszen van, hogy egy idősebb ember is szívesen működik gyerekszerepben egy-egy kapcsolatban.
Minden jót!
