miért nincsenek normális emberi kapcsolataim?

Tisztelt Doktornő!
Hol is kezdjem, nincsenek olyan emberek körülöttem akik szeretnének velem beszélgetni vagy igényelnék a társaságomat. 22 éves vagyok, a szüleim nemrég váltak,alkoholista mind a kettő, muter rosszabb mert ha részeg be és sz..rik és be is hány,mind ezt egyszerre, a kisebbik fiú testvérem szökésben van mert nem ment vissza az intézetbe , drogproblémák és iskola kerülés miatt került be,vele tartom a kapcsolatot, a nagyobbik fiú testvérem iszonyatos, szerintem bolond és nagyon agresszív, vele 2 éve nem beszéltem,ugyan ez a helyzet anyámmal is, mondjuk nem tekintem annak, engem a gólya hozott:-). Apámat mondjuk úgy,hogy elviselem mert muszáj. Én 5 évvel ez elött elköltöztem otthonról mert nem bírtam elviselni a szüleimet. A páromnál lakom. Már óvodában sem voltak barátaim már akkor sem játszott velem senki,általánosban egyenesen utáltak és kiközösítettek, szakközép és technikusi dettó. Nem jövök ki sem a felnőttekkel sem a korombeliekkel. A párommal néha beszélgetek amikor haza jön ,de túl sokat nem. Ülünk és bambuljuk a tvt általában. Nemrég veszítettem el a munkahelyemet mert nem kedvelt a műszakvezetőm , igaz szinte soha nem beszéltem vele ezért nem is értem,hogy miért utált, talán azért mert én egy év meló után jobban értettem a munkámhoz mint ő 8 év alatt, de ez csak feltételezés. Itthon ülök most is úgy érzem megbolondulok , nincs itthon senki,nincs akit felhívhatnék ,hogy figyelj gyere már át egy kicsit beszélgetni vagy valami. Hol rontottam el? vagy lehet,hogy nincs velem baj ...nem tudom. Miért lett ilyen elcseszett az életem? Elég gáz,hogy már óvodától kezdve ez van., a szüleim tolták volna el a dolgokat mert rosszul neveltek,vagy mert nem engedtek el sehová(apámnak az előző házasságából volt egy lánya, őt megölték), otthon kellett ülnöm,egyedül. Emiatt nem voltam képes kialakítani normál emberi kapcsolatokat? Vagy nem?
Válaszát előre is köszönöm.