Mit tegyek?

Üzenetem...Üdv. :)
Én egy 18 éves lány vagyok, aki elég fura helyzetbe keveredett.
Fél éve beleszerettem egy srácba. Nagyon jól elvoltunk néhány hétig, amikor egyszer csak összejött egy másik lánnyal. Eléggé szíven ütött a dolog, mivel a barátai azt mondták, mindig rólam beszél, hogy milyen jó velem – ezért nem is értettem miért lett barátnője. Igazából, senki sem értette. Próbáltam tovább lépni, kiverni a fejemből, nem törődni vele. Még megutálni is megpróbáltam. Sikertelenül. :/
Aztán napra pontosan egy hónap után, szakított a barátnőjével, mit ne mondjak elég csúnyán. Egy kis remény ébredt bennem, hogy talán majd most. De nem… Került, elég látványosan. Újra jött ez a védekezés nálam: megutálom. Majdnem sikerült is, de aztán váratlanul ismét elkezdett közeledni. És megtörtént a csoda: 1,5 hónapja együtt vagyunk.
De – és most jön a lényeg igazából – már a kapcsolatunk első hetében megtudtam róla valamit, amit addig nem.
A legjobb barátja felkeresett. Bevallotta, hogy meleg, és az én párom pedig biszex. És ha ez még nem lenne elég, szerelmesek. Csak én beléptem a képbe, és a barátom – nevezzük A-nak – most összezavarodott, mert belém is belém szeretett, és nem tudja, mit tegyen, melyikünket válassza. De ez az egész titok, senki sem tudhatja meg.
Én persze sokkot kaptam, néhány napig sikerült titokban tartanom ezt az egészet, de aztán kénytelen voltam elmondani a legjobb barátnőmnek, aki persze nem sokat segített a dolgon az őrjöngésével. De legalább most tudok erről valakivel beszélni. :)
Ami a legjobban fáj az egészben, hogy a barátom nem mond nekem semmit, és én pedig nem mondhatom el, hogy tudom a titkát, mert akkor a legjobb barátja is bajba kerülne, összevesznének, és én lennék a hibás mindenért.
Már próbáltam célozgatni a barátomnak, hogy tudok valamit, amiről beszélnünk kellene – kezdetben finoman célozgattam, de az utóbbi időben már olyan erősen, hogy egy másik, elég jó barátnőm magától rájött az egész dologra.
Egyébként, A. elég furcsa néha. Van, hogy napokig tojik rám, máskor pedig egy percet nem bír nélkülem, és ha 1-2 órára ’eltűnök’, már aggódik és keres.
A másik probléma, hogy ugye ő titkolózik – nem csak arról, hogy bi, hanem másról is, nem mond el semmit. Ha a családjával veszett össze, és rákérdezek mi történt, azt a választ kapom, hogy semmi, ha a barátaival balhézott, szintén semmi sem történt. De ha én nem akarok neki elmondani valamit, akkor felháborodik, megsértődik, és nem hajlandó beszélni velem. Ehelyett a legjobb barátnőmet keresi fel, és olyanokat mond neki, hogy én nem bízom őbenne, csak barátként kezelem, nem szeretem.
Múlt héten engem is számon kért. Azt mondta, rájött valamire: arra, hogy nem vagyok belé szerelmes, csak a haveromnak tekintem. Persze én mondtam neki hogy ez nem igaz. Elhitte. Legalábbis azt mondta elhiszi.
Már éjszakákat sírtam át miatta, iszonyúan tud fájni amit néha csinál velem. De szeretem, nagyon, mindennél jobban.
Szerintem ő nem szeret engem, és már az is megfordult a fejemben, hogy minden egyes alkalommal, amikor megkérdezi, tényleg szeretem e, titokban azt reméli, egyszer majd azt válaszolom, hogy nem. És akkor elhagyhat. Minden lelkiismeret-furdalás nélkül.
Kérlek segítsetek, mit tegyek? Félek nála rákérdezni, félek a szemébe mondani, hogy tudom a titkát. Félek, hogy kiakadna, és elveszíteném. Nem akarom elveszíteni…
Viszont beszélnünk kellene a dologról, mert ez így nem mehet tovább. A legjobb barátjába és belém is nem lehet szerelmes egyszerre. Ilyen nem létezhet szerintem. Egyszerre két embert, ugyanúgy, ugyanolyan szerelemmel szeretni lehetetlen. Vagy mégsem?
Mit tegyek?