Szociopata vagyok?
2012.09.01.
Kedves doktornő! Erős kényszereim vannak a rombolásra, gyújtogatásra. Egyszerűen imádom, amikor az emberek félnek tőlem, olyan energiákat szabadít fel, hogy elmondani se tudom, a szőr feláll a hátamon, a pupillám kitágul (elnézést, nem taglalom...). Impulzív vagyok, gyakran bántom meg a közelemben élőket. Ez tud zavarni, ez viszont azt jelenti, hogy nem vagyok teljesen híján az empátiának... Továbbá úgy gondolom a következményeket is fel tudom mérni (najó, figyelnem kell rá, hogy végiggondoljam, és ne csak úgy beleugorjak a dolgokba, de ezen a téren már fejlődtem...). Így már többször sikerült megúsznom balhés szituációkat, máskor pedig a barátaimnak köszönhetően. :) A szerelemmel, szeretettel hadilábon állunk. Erős fizikai vonzalmam van a nők iránt, de ezen nem tudok felülemelkedni, ráadásul ha esetleg közel kerülök valakihez, újra csak nagyon figyelnem kell az impulzivitásomra, meg arra, hogy megfeleljek, és ne engedjek ki semmit. Emiatt meg folyamatos bennem a feszültség, nem tudok ellazulni. A másik problémám a folyamatos aggodalom, hogy a társadalom kilök magából (legyünk őszinték, teljesen jogosan tenné.). Emiatt szintén folyamatosan az álarcom mögé kell bújnom, ami napi huszonnégy órában elég megterhelő.
Úgy gondolom, nagyon könnyen szokok rá valamire. A szobámban whiskysüvegek sorakoznak (a márkásabbik fajtából...), néha, rosszabb napjaimon nem tudok ellenállni annak, hogy jól meghúzzam őket.
Az egyetlen szenvedélyem az írás. És majd visszaolvasva ezt a kérdést, azt hiszem fogni fogom a fejemet, hogy mennyire borzalmasan van megfogalmazva...
Szóval a konklúzió doktornő: Eszem ágában nincsen pszichológushoz, pszichiáterhez fordulni (utánajártam milyen következményekkel járhat, ha közveszélyesnek nyilvánítanak...), ez az egyik oka, a másik, hogy borzalmasan lehetetlennek, groteszknek érzem azt a szituációt: "Szia anya! El kellene menni pszichológushoz, mert asszem pszichopata a fiad! Ááá nyugi, ágyba nem vizel, az kimarad a karrierjéből!" Nem akarok neki csalódást okozni, képtelen lennék rá. Ő az egyetlen, akit ha megbántok, fáj. (Ennek ellenére a viszonyunk ingadozó, valószínűleg a bizalmi problémák miatt...)
Azt hiszem a konklúzió is elhúzódott, elnézést a hosszú okfejtésért, régóta érlelődnek ezek a dolgok. Egy szó mint száz: Hogyan tudnám magamat kezelni? Esetleg tudatosan megtanulni szeretni? Akármi, tudom, hogy statisztikailag kicsi az esély a személyiség megváltoztatására, de ha van rá igény? (Fenn áll a lehetősége, természetesen, hogy borzalmas az önismeretem, és igazából nincs is semmi bajom, de egyre többet hallom az ismerősöktől is.)
Úgy gondolom, nagyon könnyen szokok rá valamire. A szobámban whiskysüvegek sorakoznak (a márkásabbik fajtából...), néha, rosszabb napjaimon nem tudok ellenállni annak, hogy jól meghúzzam őket.
Az egyetlen szenvedélyem az írás. És majd visszaolvasva ezt a kérdést, azt hiszem fogni fogom a fejemet, hogy mennyire borzalmasan van megfogalmazva...
Szóval a konklúzió doktornő: Eszem ágában nincsen pszichológushoz, pszichiáterhez fordulni (utánajártam milyen következményekkel járhat, ha közveszélyesnek nyilvánítanak...), ez az egyik oka, a másik, hogy borzalmasan lehetetlennek, groteszknek érzem azt a szituációt: "Szia anya! El kellene menni pszichológushoz, mert asszem pszichopata a fiad! Ááá nyugi, ágyba nem vizel, az kimarad a karrierjéből!" Nem akarok neki csalódást okozni, képtelen lennék rá. Ő az egyetlen, akit ha megbántok, fáj. (Ennek ellenére a viszonyunk ingadozó, valószínűleg a bizalmi problémák miatt...)
Azt hiszem a konklúzió is elhúzódott, elnézést a hosszú okfejtésért, régóta érlelődnek ezek a dolgok. Egy szó mint száz: Hogyan tudnám magamat kezelni? Esetleg tudatosan megtanulni szeretni? Akármi, tudom, hogy statisztikailag kicsi az esély a személyiség megváltoztatására, de ha van rá igény? (Fenn áll a lehetősége, természetesen, hogy borzalmas az önismeretem, és igazából nincs is semmi bajom, de egyre többet hallom az ismerősöktől is.)
Szakértőnk válasza a Szociopata vagyok? kérdésre
Kedves Levélíró!
Úgy tűnik, hogy tényleg komoly problémáid vannak és szeretnél változtatni. Azt gondolom, azokkal a mélyebb érzéseiddel, indulataiddal, félelmeiddel, vágyaiddal lenne érdemes foglalkoznod, melyek a gondolataid és a viselkedésed hátterében meghúzódnak. Ezek eléréséhez és átdolgozásához azonban feltétlenül szükséged lenne egy szakember segítségére. Azt javaslom, tedd félre a félelmeidet és fordulj személyesen pszichológushoz, hogy segítsen fejleszteni a személyiségedet!
Hajrá!
