halálfélelem kamaszkorban(14éves lány)?
2012.09.24.
Tisztelt Doktornő!
14 éves lányom panaszaival kapcsolatban szeretnék érdeklődni. Néhány napja, egy este rosszul lett.Már az ágyában feküdt,én azt gondoltam aludt, szerinte nem-máig sem tudom, hogy álmodta-e az egészet vagy megtörtént valójában. Egy felső légúti betegségben lábadozott épp,de nem volt sok váladék az orrában, inkább gyomor panaszai voltak, élénk bélmozgással. Elmondása szerint azt érezte, hogy nehezen kap levegőt, nem akar menni a levegő és mintha meg akarna állni a szíve is. Az egész teste kiüresedett és hidegnek érezte a hasát is. Aztán fehér fényt látott a szemhéja mögött.Kinyitotta a szemét, sötét volt, visszacsukta, újra fehér fény. Úgy érezte,meg fog halni és képek pörögtek le a szeme előtt. Zuhanás, elmerülés érzése is volt, azt mondja, nyitott szemmel is.Aztán jobban lett és kapott levegőt.Nem szólt, hogy rosszul van, nem akart megijeszteni, de tudott volna szólni,azt mondta. Arról vettem észre, hogy vmi baj van, hogy sóhajtást hallottam a szobájából.Elsősorban azt szeretném kérdezni, hogy Ön szerint ez valódi rosszullét lehetett vagy rémálom?Akkor órákon keresztül beszélgettünk, szerinte lelkiztünk, és nagyon sírt. Azt mondta, hogy sokszor úgy érzi, hogy megőrül és hogy hamarosan meg fog halni- nem önkeze által.Semmi konkrétat nem tud, csak halálfélelme van. Aztán viszont azt mondta, hogy attól is fél, hogy mi megöregszünk, meghalunk és egyedül marad és el sem tudja ezt képzelni...Különben van egy fiú testvére,a ki 10 éves.Egyébként olyan dolgokról mesélt,mint az őrüléstől való félelem oka,amik szerintem normálisak,legalábbis emlékszem, én is átmentem rajtuk.Pl.hogyha mentőt hall, aggódik értünk. Vagy, hogy sokszor idegenként érzi magát a családban, kettősség érzete van, szeret is minket, meg nem is,aztán lelkiismeret furdalást érez emiatt.Előtte is viszonylag sokat beszélgettünk azóta is- de elég zárkózott, meg is fogalmazza, hogy nehéz neki megnyílnia. Egyébként okos, jó tanuló, érett gondolkodású,időnként elég cinikus.Sajnos,a z élethelyzet, amiben vagyunk, elég nehéz. Anyagi gondokkal küszködünk, annak ellenére, hogy mindketten dolgozunk. Apósom súlyos beteg, hónapok óta kórházban van. Nekem is vannak problémáim, pl. reflux,amikkel küszködök.A szüleim, nagyszüleim meghaltak. Tudom, mindez már önmagában szorongást okozhat neki(ahogy nekem is sokszor). De ez a halálfélelem-előérzet megijeszt nagyon. Arra is gondoltam, hogy pánikbetegség esetleg?Kb.3 éve, ugyanígy a születésnapja után, ősszel volt egy hasonló epizód.Akkor nagyon sírt (pedig az ünneplés alatt boldognak látszott) és aztán elmondta, úgy érzi, nem bírja tovább ezt...Akkor az ok az volt, hogy az öccsével egy szobában volt és segített neki leellenőrizni a leckét, illetve nehéz volta fölsőbe beilleszkednie. Akkor lett a saját szobája kialakítva. Akkoriban többször előfordult, hogy szédült és minden ok nélkül zokogni kezdett. Nem tudta elmondani, mi a baja.Most,a hogy beszélgettünk,azt mondta, ahhoz hasonlóan nyomást érez magán és úgy érzi, ebbe "beledöglik"...Nyolcadikos, iskolaválasztás előtt áll.Erről elbeszélgettünk már többször, hogy nem kell félnie, igyekszünk közösen jó döntést hozni, de azért érezze a súlyát, készüljön rendesen a suliba. Azt mondja, nem érdekli a tanulás ,legalábbis egy nagy része...ha ráhagyom, hármasokat hoz,annyit tanul...Egyébként elfoglalja magát, sokat olvas, most olvasta ki pl. a Quo vadist, kreatívkodik,varr, rajzol, horgászik, szereti a macskákat.De sajnos a kedvenc kismacskája is most pusztult el.Én tavasszal tértem meg, igyekszem Isten kezébe tenni ezt a dolgot és őt is erre felé vezetni, de szkeptikus, szeretne is hinni, meg nem is. Persze, nem eröltetem!Nekem is nagy harc volt..csak az fáj, mikor azt mondja, hogy nem tudja, lesz-e még ideje megtérni?...Egyébként csendes, nem érzelgős, de van humora és kritikai érzéke. Ezért is ijeszt meg ez a sírás és előérzet. Szeretne barátokat, de igazán nincs neki,olyan, akire vágyik. Van, akivel levelezik és két osztálytársával is elvan, de ez nem olyan igazi,mély gondolkodású és kevés neki a lányok magamutogatása, fenékrázása, ez a társaság.Ez a régebbi rosszulléteknél is nagy szívfájdalom volt.
Tudom, hogy levélben nem lehet dgt felállítani, eüs vagyok én is. De kérem, legalább néhány mondatban segítsen, hogy mire is gondoljak?
3 éve beszéltem a gyerekorvosunkkal, akkor csinált ekgt, voltunk szív uhn egy vakbél műtét kapcsán, meg pajzsmirigy uhn, semmi eltérést nem mutatott egyik sem.Akkor a gyerekorvos azt mondta, majd ő elbeszélget vele, nélkülem, illetve célzott rá, hogy én okozom a gyerek szorongásait a túlzott elvárásaimmal, hipochondriámmal.Azt mondja aludni sem bír rendesen, éjjel, hajnalban többször felébred és nem alszik vissza. Én, ha felébredek és ránézek, nincs ébren. Viszonylag éberen alszik, de alszik.
Tudom, pszichológushoz, vagy pszichiátriára kellene mennünk, de nincs rá pénzem, még az utazásra sem, nem hogy a therápiára.Ön találkozott már a praxisa során olyasmivel, hogy egy gyerek előre megérezte a halálát?Ez a gondolat gyötör és nem tudok neki segíteni?Vagy valószínűbb, hogy ez csak a kamaszkori ráébredés arra, hogy az életünk véges és ezt erősíti a nagypapa miatti aggódás?Fél tőle, hogy meghal,a mire van esély, és lelkiismeret furdalása van, ha jót eszik vagy jól érzi magát, mert, hogy szegény papa beteg...Mondtam neki, hogy ilyesmit felnőtt is érez, ez nem őrültség...Mert, hogy ilyesmikből vonja le a következtetést, hogy őrült...Most, hogy kicsit megnyílt,azt mondta, az 5 polcból,a mi a lelkében tárolja a dolgait, most egy kiürült...Mit tegyek, hogy segítsek neki?Hogy lehet túllépni a gondolaton, hogy esetleg valós előérzet, hogy meghal?Nekem is voltak halálfélelmeim, de sosem konkrét előérzet, hogy meghalok...
Tisztelt Doktornő!Kérem, hogy segítsen, mert rám is óriás teherként nehezkedik ez a probléma!Válaszát és segítségét előre is köszönöm!Egy aggódó anya :-(
14 éves lányom panaszaival kapcsolatban szeretnék érdeklődni. Néhány napja, egy este rosszul lett.Már az ágyában feküdt,én azt gondoltam aludt, szerinte nem-máig sem tudom, hogy álmodta-e az egészet vagy megtörtént valójában. Egy felső légúti betegségben lábadozott épp,de nem volt sok váladék az orrában, inkább gyomor panaszai voltak, élénk bélmozgással. Elmondása szerint azt érezte, hogy nehezen kap levegőt, nem akar menni a levegő és mintha meg akarna állni a szíve is. Az egész teste kiüresedett és hidegnek érezte a hasát is. Aztán fehér fényt látott a szemhéja mögött.Kinyitotta a szemét, sötét volt, visszacsukta, újra fehér fény. Úgy érezte,meg fog halni és képek pörögtek le a szeme előtt. Zuhanás, elmerülés érzése is volt, azt mondja, nyitott szemmel is.Aztán jobban lett és kapott levegőt.Nem szólt, hogy rosszul van, nem akart megijeszteni, de tudott volna szólni,azt mondta. Arról vettem észre, hogy vmi baj van, hogy sóhajtást hallottam a szobájából.Elsősorban azt szeretném kérdezni, hogy Ön szerint ez valódi rosszullét lehetett vagy rémálom?Akkor órákon keresztül beszélgettünk, szerinte lelkiztünk, és nagyon sírt. Azt mondta, hogy sokszor úgy érzi, hogy megőrül és hogy hamarosan meg fog halni- nem önkeze által.Semmi konkrétat nem tud, csak halálfélelme van. Aztán viszont azt mondta, hogy attól is fél, hogy mi megöregszünk, meghalunk és egyedül marad és el sem tudja ezt képzelni...Különben van egy fiú testvére,a ki 10 éves.Egyébként olyan dolgokról mesélt,mint az őrüléstől való félelem oka,amik szerintem normálisak,legalábbis emlékszem, én is átmentem rajtuk.Pl.hogyha mentőt hall, aggódik értünk. Vagy, hogy sokszor idegenként érzi magát a családban, kettősség érzete van, szeret is minket, meg nem is,aztán lelkiismeret furdalást érez emiatt.Előtte is viszonylag sokat beszélgettünk azóta is- de elég zárkózott, meg is fogalmazza, hogy nehéz neki megnyílnia. Egyébként okos, jó tanuló, érett gondolkodású,időnként elég cinikus.Sajnos,a z élethelyzet, amiben vagyunk, elég nehéz. Anyagi gondokkal küszködünk, annak ellenére, hogy mindketten dolgozunk. Apósom súlyos beteg, hónapok óta kórházban van. Nekem is vannak problémáim, pl. reflux,amikkel küszködök.A szüleim, nagyszüleim meghaltak. Tudom, mindez már önmagában szorongást okozhat neki(ahogy nekem is sokszor). De ez a halálfélelem-előérzet megijeszt nagyon. Arra is gondoltam, hogy pánikbetegség esetleg?Kb.3 éve, ugyanígy a születésnapja után, ősszel volt egy hasonló epizód.Akkor nagyon sírt (pedig az ünneplés alatt boldognak látszott) és aztán elmondta, úgy érzi, nem bírja tovább ezt...Akkor az ok az volt, hogy az öccsével egy szobában volt és segített neki leellenőrizni a leckét, illetve nehéz volta fölsőbe beilleszkednie. Akkor lett a saját szobája kialakítva. Akkoriban többször előfordult, hogy szédült és minden ok nélkül zokogni kezdett. Nem tudta elmondani, mi a baja.Most,a hogy beszélgettünk,azt mondta, ahhoz hasonlóan nyomást érez magán és úgy érzi, ebbe "beledöglik"...Nyolcadikos, iskolaválasztás előtt áll.Erről elbeszélgettünk már többször, hogy nem kell félnie, igyekszünk közösen jó döntést hozni, de azért érezze a súlyát, készüljön rendesen a suliba. Azt mondja, nem érdekli a tanulás ,legalábbis egy nagy része...ha ráhagyom, hármasokat hoz,annyit tanul...Egyébként elfoglalja magát, sokat olvas, most olvasta ki pl. a Quo vadist, kreatívkodik,varr, rajzol, horgászik, szereti a macskákat.De sajnos a kedvenc kismacskája is most pusztult el.Én tavasszal tértem meg, igyekszem Isten kezébe tenni ezt a dolgot és őt is erre felé vezetni, de szkeptikus, szeretne is hinni, meg nem is. Persze, nem eröltetem!Nekem is nagy harc volt..csak az fáj, mikor azt mondja, hogy nem tudja, lesz-e még ideje megtérni?...Egyébként csendes, nem érzelgős, de van humora és kritikai érzéke. Ezért is ijeszt meg ez a sírás és előérzet. Szeretne barátokat, de igazán nincs neki,olyan, akire vágyik. Van, akivel levelezik és két osztálytársával is elvan, de ez nem olyan igazi,mély gondolkodású és kevés neki a lányok magamutogatása, fenékrázása, ez a társaság.Ez a régebbi rosszulléteknél is nagy szívfájdalom volt.
Tudom, hogy levélben nem lehet dgt felállítani, eüs vagyok én is. De kérem, legalább néhány mondatban segítsen, hogy mire is gondoljak?
3 éve beszéltem a gyerekorvosunkkal, akkor csinált ekgt, voltunk szív uhn egy vakbél műtét kapcsán, meg pajzsmirigy uhn, semmi eltérést nem mutatott egyik sem.Akkor a gyerekorvos azt mondta, majd ő elbeszélget vele, nélkülem, illetve célzott rá, hogy én okozom a gyerek szorongásait a túlzott elvárásaimmal, hipochondriámmal.Azt mondja aludni sem bír rendesen, éjjel, hajnalban többször felébred és nem alszik vissza. Én, ha felébredek és ránézek, nincs ébren. Viszonylag éberen alszik, de alszik.
Tudom, pszichológushoz, vagy pszichiátriára kellene mennünk, de nincs rá pénzem, még az utazásra sem, nem hogy a therápiára.Ön találkozott már a praxisa során olyasmivel, hogy egy gyerek előre megérezte a halálát?Ez a gondolat gyötör és nem tudok neki segíteni?Vagy valószínűbb, hogy ez csak a kamaszkori ráébredés arra, hogy az életünk véges és ezt erősíti a nagypapa miatti aggódás?Fél tőle, hogy meghal,a mire van esély, és lelkiismeret furdalása van, ha jót eszik vagy jól érzi magát, mert, hogy szegény papa beteg...Mondtam neki, hogy ilyesmit felnőtt is érez, ez nem őrültség...Mert, hogy ilyesmikből vonja le a következtetést, hogy őrült...Most, hogy kicsit megnyílt,azt mondta, az 5 polcból,a mi a lelkében tárolja a dolgait, most egy kiürült...Mit tegyek, hogy segítsek neki?Hogy lehet túllépni a gondolaton, hogy esetleg valós előérzet, hogy meghal?Nekem is voltak halálfélelmeim, de sosem konkrét előérzet, hogy meghalok...
Tisztelt Doktornő!Kérem, hogy segítsen, mert rám is óriás teherként nehezkedik ez a probléma!Válaszát és segítségét előre is köszönöm!Egy aggódó anya :-(
Szakértőnk válasza a halálfélelem kamaszkorban(14éves lány)? kérdésre
Kedves Anyuka!
Sajnos valóban nem tudok így diagnózist felállítani. Mindenesetre, amennyiben nem igazolódik lehetséges testi probléma a rosszullét hátterében, valóban felmerülhet fokozott szorongás ami esetleg pánikroham formájában jelentkezett. Az alapján, amit ír, valóban úgy tűnik, hogy nagyon sok szorongás, feszültség van a lányában és nehezen találja a helyét az életben, gondolok itt a családon belüli idegenség érzésére és a mélyebb barátságok hiányára. Az, hogy egy-egy szorongás megmagyarázható, mint például amit a mentőkről ír, egyáltalán nem jelenti azt, hogy az nem túlzott olyan mértékben, hogy komoly negatív hatással legyen valaki életminőségére. Szükség lenne ezeknek a szorongásoknak az oldására! Azt javasolnám, próbáljanak mégis lehetőséget találni arra, hogy személyesen is igénybe tudják venni egy pszichológus segítségét. Kórházi keretek között, alapítványoknál vagy nevelési tanácsadóban elérhető ingyenesen is a pszichoterápia. Szerintem Ön is rengeteget tud neki segíteni, ha beszélget vele. Mint írja: "Most, hogy kicsit megnyílt,azt mondta, az 5 polcból,a mi a lelkében tárolja a dolgait, most egy kiürült...". Biztosan megkönnyebbülne, oldódnának a feszültségei, ha sikerülne még kicsit "kipakolnia" a polcokról, ami nyomasztja. Segíthet az is, ha naplót ír, elkezd intenzíven sportolni vagy valamilyen kreatív formában (rajz, festés, versírás, zene, stb) megjeleníti a belső feszültségeit.
Minden jót!
