Kérem segítsen!

Kedves Cyntia!

Szerintem semmi érthetetlen nincs abban, hogy szomorú vagy a fiú miatt és ezért átmenetileg nem tudsz olyan intenzíven figyelni a tanulásra, mint eddig. Talán a szüleid is megértenék, ha elmondanád nekik, hiszen valószínűleg ők is kerültek már hasonló helyzetbe életük során és neked is könnyebb lehetne, hogy nem kell úgy csinálnod otthon, mintha nem lennél szomorú. Szerintem érdemes lenne megpróbálnod beszélni a fiúval is erről, hogy tisztázhassátok, mit is vártok egy kapcsolattól és tudnátok-e úgy együtt lenni, hogy mindketten jól érezzétek benne magatokat. Kérdezd meg, neki jó-e így, ahogy együtt vagytok, vagy szeretne esetleg változtatni valamin. Mondd el neki, hogy szeretnéd, ha picit többet lennétek együtt vagy néha odamenne hozzád csak úgy megölelni, amikor összetalálkoztok, mert így kicsit távolinak érzed őt! Elképzelhető, hogy ő tényleg kicsit lazábban veszi nálad, de ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy ne viszonozná az érzéseidet vagy ne akarna ugyanúgy veled lenni, ahogy te ővele. Azt írod jól kijöttök egymással és gondolom, nem véletlenül alakult úgy az ő részéről sem, hogy járni kezdtetek.

Hajrá!