súlyos szerelem

Üdvözlöm! Az lenne a problémám, hogy van egy osztálytársam, aki teljesen belém zúgott. Na hát most ez nem az a tipikus, "tetszel, lehet-e nálad esélyem" téma. Az egész úgy kezdődött, hogy miután három lánnyal is végigcsinálta ugyanezt, átrepült rám. Az egyik lány után súlyos depresszióba esett, nem volt esélye a lánynál, ezt többször is megtudta, nagy nehezen elfogadta, de nekem szörnyű volt az az időszak. Én segítettem át rajta, és folyamatosan öngyilkos akart lenni.... legalábbis folyamatosan ezt írta nekem. Hetekig görcsben ültem, hogy mi van ha megteszi és nem segítettem neki eléggé. Aztán hogy túllépett a lányon, ugyanígy elkezdett rám szállni. Elkezdte mondogatni, hogy szerelmes belém és hogy ez az igaz szerelem neki, stb. Én meg hiába mondtam neki, hogy nem igazán az esetem, egyszerűen nem fogta fel! Aztán mikor (ezt is facebookon, mert amúgy nem merne ilyenekről beszélni) leírtam neki, hogy nem járnék vele, megutált engem és a barátnőim, leribancozott, mindennek elhordott és kiírta a falára, hogy tönkretesz minket. Két, három hét után aztán "megenyhült", kedves voltam vele, hogy könnyítsek a helyzeten, ugyanis utálok haragban lenni valakivel. Eztán megint rákezdte, hogy mennyire szerelmes belém, verseket írt hozzám, az összes spórolt pénzét egy ajándékba fektette szülinapomra, amit aztán nem illik visszautasítani. Aztán megbeszéltem vele újra az egészet, de az sem tudatosult benne. A barátnőm segített, ő leírta neki, hogy tényleg nincs esély rá, hogy bármikor is lenne valami, hiszen nem tudna boldoggá tenni (megjegyzem, szerelmes vagyok valakibe). Ezt elfogadta, és utána megnyugtatott, hogy semmi baj nem lesz, ő jól lesz, ám megtudtam, hogy a hátam mögött folyamatosan szervezkedik, és megint öngyilkos akar lenni, nem eszik, nem alszik, mindezt MIATTAM. Mert kikosaraztam. Minden mondatával a sarokba szorít. Hihetetlenül rosszul vagyok, sírógörcsök törnek rám, abszolút szorongok, hogy mi van, ha megteszi és bántja magát. Ezen kívül letiltottam, de még mindig ír hosszú regényeket, amit nem merek el sem olvasni, mert habár nekem nem írna öngyilkosságról egy szót sem, rettegek. Így nem tudok élni és erősen gondolkodom, hogy iskolát váltsak emiatt. Egyedül nem tudok ezzel megbirkózni, a többiek mondják, hogy tegyek rá magasról, ne kommunikáljak vele, de van közös óránk, amin egymás mellett ülünk, ráadásul túl radikális lenne minden kapcsolatot megszakítani... igazából rég megtettem volna, ha tudnám biztosan, hogy nem csinál magával semmit. De így... teljesen kétségekben élek, rosszul vagyok. Nem merek csinálni semmit. Hihetetlenül félek...