Anyám baja az én bajom lett ?!

Kedves Doktornő!
Kezdem az elejéről...
Kb 8 éves lehettem, mikor anyámnak új munkahelye lett. Elég rossz volt a társaság és anyám is azzá vált. Elkezdett inni és lett egy szeretője. Volt, hogy a kocsmából én sem tudtam hazakönyörögni. Van két testvérem de ők 8 ill. 7 évvel idősebbek nálam. Apa nem ordított soha emiatt anyával, gondolom azért hogy én ne halljam. Eltelt 11 év, és semmi sem változott. Nem törődött velem, és így én apához ragaszkodtam. Őt nem szerettem már. Már nem is emlékszem arra, hogy tudtam e úgy tekinteni rá, mint anyára. Vagy azt sem tudom, milyen érzés lehet valakit anyámként szeretni. Hiába megvett mindent nekem, de azt a sok évet nem pótolja semmi és akkora sebet ütött rajtam, hogy azzal nem tudok mit kezdeni. Szóval a történetemben én már 19 éves vagyok. Egy márciusi reggel indulni készültem és rátaláltam apára amint a kötélen lógott... borzalmas volt. Hirtelen sírni sem tudtam, csak fogtam egy fűrészt és levágtam. Tudtam hogy meghalt. Láttam és éreztem, hogy már nem él. Anyámat ez sem izgatta fel túlságosan. Ivott továbbra is. Most már 22 éves vagyok. Anyámnak közben lett egy párkapcsolata. Már nem iszik. Míg én hiába kértem, hogy ne igyon, mert ez rossz nekem, másnak semmibe sem került. Most már a pasija a mindene és velem ugyan úgy nem foglalkozik mint eddig. Ha pedig megpróbálom neki elmagyarázni, hogy miért csinálja ezt velem mindig azzal dobálózik, hogy ne hozzam fel a múltját. Ő már túllépett rajta és boldog élete van. Csak azzal nem törődik, hogy az én életemet tönkre tette. Esze ágában sincs valamelyest javítani a helyzeten amit ő okozott. Van egy párom már lassan 2 éve. 6 hónapos terhes vagyok. Egy vizsgálatra sem kísért el, kérésemre sem. Meg sem kérdezi, hogy hogy vagyok, vagy egyszer sem fogta meg a hasam. A testvéreim csak azt hajtják, hogy üldözési mániám van stb. Ők sosem értették meg ezt a helyzetet, mert ők ha anyám részeg volt elég nagyok voltak ahhoz, hogy elmenjenek hazulról. De én kicsi voltam és nem tehettem meg. Ha ennyi idő után is ennyire nyomazt, mi lesz később?? Felajánlottam anyámnak, hogy menjünk el közösen egy pszichológushoz, ( mert egyébként én jártam heti rendszerességgel) de azt mondta, hogy ő nem bolond és nem megy el egy ilyen helyre ő nem égeti magát... Van, hogy néha már nem bírok a fájdalmammal és üvöltök vele, hogy miért nem törődik velem és miért vesz semmibe és miért fontosabb neki az új családja ? Mert persze a pasijának az anyját ide akarja hozni a mi házunkba az öregek otthonából. Szívesebben törődik vele, mint velem. Ha már én nem, de a gyerekem miért nem érdekli? Ezen a téren teljes káosz uralkodik rajtam....... Segítségét előre is köszönöm. Reni