Hogy hívják ezt az érzést, illetve hogy tudnám enyhíteni, formálni?

Megpróbálom elmagyarázni, bár előttem sem tiszta még. Szóval van egy sorozat, és van benne egy szép nő, aki tulajdonképpen egy főgonoszt alakít, de igazából egy meg nem értett, szeretetre éhes nő. Alapjáraton ez egyik kedvenc karakterem, meg tetszik, de a tegnapi részekben voltak nagyon megindító, megható jelenetei, és én annyira megsajnáltam. Tegnap pedig egész nap ő járt a fejemben. Egyfajta izgalom volt, olyasmi mint a rajongás, keveredve a szánalommal, vagyis legszívesebben megöleltem és megvigasztaltam volna. Ha egy fotót látok róla, azonnal őt keresem, illetve elsősorban arra vagyok kíváncsi, hogy ő megkapja - e a boldog befejezését. Eddig nem éreztem ilyet. Rajongtam már sorozatért, filmért, emberért, illetve az antihősök sajnálása, kedvelése se új terep, de azok férfiak voltak, és betudtam annak, hogy ilyen pasitípus jön be nekem, de itt nem tudom hova rakni a felé irányuló szeretetet. Remélem, hogy nem romantikus vagy szexuális, mert én is nő vagyok :D Ő Regina Mills az Egyszer volt hol nem volt - ból. Ilyen jelenetek amikor meg akarta mérgezni Emmát, de a mérgezett sütit Henry ette meg. Ott voltak elképesztően őszinte jelenetei, amikor sírt a párnát magához szorítva, amikor Emmával együtt futottak a kórházba, amikor sírva az orvoshoz dőlt. Az is cuki volt, mikor beverte a fejét a motorháztetőbe, meg amikor majdnem megcsókolta David - et. Olyan cuki volt. Igazából aggaszt ez az érzés, mert nem vagyok benne biztos, hogy normális, és elnézésüket kérem, ha ostobaságnak tűnik.