”A stressz az élet sava-borsa”. „ Stressz - mentes állapot a halál”. „A stressz nem mindig valamely káros hatás következménye”. „A stressz nem olyasmi, amit el kell kerülni.” – Dr. Selye János gondolatai a stresszről ma is örökérvényűek.

Hiszen a stressz hatásait mindannyian ismerjük, mindannyian élvezzük – és mindannyian megszenvedjük. Stressz nélkül nincs élet – hiszen nélküle képtelenek lennénk védekezni a káros hatásokkal szemben, és nem lennénk képesek alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez.

A stressz fogalma

A stressz fogalma Dr. Selye János (1907-1982) magyar származású, Kanadában élő kutató professzor által vált ismerté az 1930-as években. Szerinte: „A stressz a szervezet nem specifikus válasza bármilyen igénybevételre, olyan állapot, mely tartós alkalmazkodás és megterhelés esetén testi károsodáshoz vezet”. Selye János stresszornak nevezte azokat a környezeti változások, fenyegető történések előidézte igénybevételeket, amelyek újszerű viselkedési választ kívánnak az egyedtől.

A stressz tulajdonképpen valamely stresszor hatására kialakuló általános alkalmazkodási válasz, jellegzetes, de nem fajlagos elváltozásokkal. Tartós stressz hatás esetén egy bizonyos ideig a szervezet képes alkalmazkodni a stresszhez, ez az alkalmazkodóképesség azonban véges, és túlzott igénybevétel, megterhelés esetén kimerül.

Stresszorok hatására a szervezet úgynevezett általános alkalmazkodási tünetegyüttessel válaszol: ekkor a szervezet egészének a működésében bekövetkező fiziológiai változások a hipotalamusz- hipofízis - mellékvese tengely neuroendokrin szabályozása alatt állnak.

Ennek három fázisát írta le

1. A veszély észlelését követően a hipotalamusz a szimpatikus idegrendszer aktivációja révén azonnal vészreakciót (alarm vagy riadó-készültség fázisa) indít el, ennek megfelelően gyors változások következnek be:

• a szervezet energiatartalékai mobilizálódnak:
• a szívfrekvencia a légzéssel szinkronban gyorsul;
• megemelkedik a vérnyomás,
• nő a vázizmok tónusa,
• emelkedik a vércukorszint
• csökken a bőr- és a zsigeri véráramlás
• a pupilla kitágul,
• fokozódik a verejtékezés,
• egyidejűleg a vese kiválasztó funkciója csökken

A kialakuló stressz-reakció tartósabb fennállását hormonális változások biztosítják. Az aktiválódó élettani folyamatok adaptív célt szolgálnak: felkészítik az embert a támadásra vagy a menekülésre. Ez a vészreakció önmagában nem káros.

2. A második szakasz az aktív ellenállás fázisa - a szervezet további energia tartalékokat szabadít fel, azonban ezeket már nem pótolja, - a tartalékok kezdenek kimerülni, így egy idő után a szervezet ellenálló képessége csökken. A stressz akkor válik kórossá, ha az ellenállás szakaszában nem vagyunk képesek megbirkózni az újszerű, veszélyeztető helyzettel.

3. A harmadik szakasz a kimerülési fázis, - ha a stresszor hatása hosszú távon nem kivédhető, menekülés révén nem elkerülhető, akkor a sikertelen megküzdés a szervezet teljes kimerüléshez vezethet, és ez akár halált is okozhat

Ha a stresszhelyzetet testi reakció - küzdés vagy menekülés - követi, akkor a szervezet egyáltalán nem vagy alig károsodik. Akkor sincs baj, ha a harag, vagy az indulat csak átmeneti, könnyen lereagálható. Viszont ha az élettani válasznak nincs szabad tere, tartós, vagy túl gyakran ismétlődik, akkor a testet halmozódó negatív hatás éri.

A tartósan fennálló, relatíve alacsony intenzitású, de elkerülhetetlen „mindennapi stresszorok” hatása hosszú távon egyensúlyvesztéshez vezethet, - és a káros stressz (distressz) már maradandó egészségkárosodásokat idézhetnek elő:

• magas vérnyomás;
• szívritmuszavar
• izomgörcsök
• fejfájás;
• hátfájás
• gyulladásos megbetegedések
• asztma;
• szénanátha
• immunhiányos állapot
• gyomor-bélrendszeri fekély;
• hasmenés; hányinger és hányás;
• fekélyes bélgyulladás
• fokozott vizelettermelés;
• nemi működés csökkenése
• ekcéma; idegi eredetű bőrgyulladás;
• cukorbetegség
• kimerültség és kábultság;
• viselkedési zavar;
• túlzott étvágy és táplálékfelvétel;
• búskomorság, nyomottság (depresszió);
• alvászavarok, álmatlanság

Selye professzor szerint létezik hasznos és káros stressz

EUSTRESSZ - jó, fejlesztő hatású stressz

A stressz jelen van mindennapi életünkben – kis mennyiségben, kontrolláltan - pozitív érzésekkel átélt, sikeres kihívások ezek, - amelyek alkotó energiáink forrásává válhatnak, cselekvésre ösztönözhetnek, frissítenek, lelkesítenek, segítenek a veszélyhelyzetek kivédésében, és a probléma megoldásban. A szervezetben termelődő stressz-hormonok rövidtávon nagyon hasznosak –a két legismertebb stressz-hormon- a kortizol, és az adrenalin – fő funkciójuk, hogy vészhelyzetben felkészítsék a szervezetünket a védekezésre.

DISTRESSZ - rossz, károsító stressz

A túlzott, állandóan jelenlévő, kontrollálatlan stressz viszont felmorzsolja energiáinkat, egészségkárosító hatásának szerepe van a pszichés (kognitív, viselkedéses és érzelmi) és pszichoszomatikus (lelki eredetű testi tünetek), illetve krónikus betegségek kialakulásában. A tartós, káros stressz (distressz) az egyén, a munkahely és a társadalom szintjén is számos negatív következménnyel jár. Ha tartósan fennáll az „állandó készenlét” állapota – az úgynevezett krónikus stressz –, a szervezet a lehetőségei határáig alkalmazkodik, majd kimerül.

Mindennapi stresszkeltő események

A stressz-keltő események olyan életesemények, amelyek sokak számára alkalmazkodást kívánnak. Minél kevésbé befolyásolható egy esemény, annál inkább stressz keltő, viszont minél inkább megjósolható a kimenetele annál kevésbé okoz stresszt.

Konfliktushelyzetbe – stressz-helyzetbe az élet minden színterén kerülhetünk: munkahelyen, családban, bárhol-bármikor. Ilyenkor ezeket olyan próbatételként éljük meg, amelyek a képességeink határait feszegetik. Annak érdekében, hogy a stressz ne legyen károsító hatással ránk, mi magunk tehetünk a legtöbbet.

Megküzdési stratégiák

A megküzdés olyan folyamat, amely során az ember az egyensúlyának fenntartása, vagy helyreállítása érdekében szembeszáll a stressz érzelmi megterhelést okozó hatásával – ez egy célra irányuló, akaratlagos, megtervezett cselekvéssorozat, amit akár tanulási folyamatnak is tekinthetünk, hiszen új készségeket, képességeket sajátíthatunk el - általa válik érettebbé a személyiségünk.

Formái:

Problémaközpontú megküzdés

A személy a helyzetre, a problémára összpontosít, s megkíséreli azt megváltoztatni.

Érzelemközpontú megküzdés

Ekkor nem a stresszhelyzet változik, hanem az, ahogyan a személy viszonyul az eseményhez. Átértékeli a helyzetet, ezáltal csillapítja a megterhelő esemény okozta érzelmi reakciókat, megakadályozva ezzel a negatív érzések további elhatalmasodását.

(Szerző: Faar Ida, újságíró)

Felhasznált irodalom:

1. Dávid Tamás: Az egészségmegőrzés pszichológiája (old.tok.elte.hu)
2. Dr. Budavári-Takács Ildikó: A konfliktuskezelés technikái, 2011
3. Dr. Szabó Katalin: Selye János és a stressz, Valóság 61. évfolyam 7. szám (2018. július)
4. Selye, János.: Életünk és a stressz. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1964