A szerelem vak
Tanácsot szeretnék kérni, mivel 2012 nyarán megismertem az interneten egy nálam két évvel idősebb fiút, aki vak. Mivel szinte napi szinten használom az internetet, így nagyon jól megbarátkoztunk eleinte, aztán mondhatni megszerettük egymást, de még sosem találkoztunk, mivel viszonylag nagy a távolság. A szüleim sem akarnak beleegyezni a találkozásba, mert szerintük a fiú hazudik és valójában nem is vak, meg hát én sem vagyok egy nagy társasági életet élő lány, szóval szerintem féltenek vagy félnek, hogy végre felnövök.
Én tudom, hogy ő tényleg vak, van egy-két ismerősöm (szintén netről), aki ismeri őt és azt is tudom, hogy a fiú nagyon rendes, kedves és nem is beszélve arról, hogy olyan, mintegy herceg. Kedves velem, türelmes és értékeli azt, amit csinálok. (Hobbi szinte írok.) Sajnos csak neten tudom vele tartani a kapcsolatot, de nagyon jó érzés ha tudunk beszélgetni, mert tudom, hogy valakinek fontos vagyok.
Egyszer már úgymond szerelmet is vallott nekem, a maga módján, és én is tudom, hogy szerelmes vagyok belé, de a szüleimnek még nem mondtam el, mert félek, hogy kinevetnének, ami első szerelem lévén és az ő hozzáállásukból adódóan lehetséges.
Egyik kérdésem is ezzel kapcsolatos lenne, ugyanis a szüleim elhanyagolnak lelki téren, nálunk nincs amolyan mély beszélgetés, mint amit hallani néha, és anyával nem is ilyenekről beszélgetni. Azt szeretném kérdezni, hogy ön szerint mit tegyek, hogy komolyabban vegyenek a szüleim és hogyan adhatnám be nekik, hogy bizony találtam magamnak valakit, akit szeretek?
A másik kérdésem is ezzel a témával kapcsolatos, de inkább az igen képlékeny kapcsolatomról a fiúval. Már két hete nem tudtunk beszélgetni (nincs nála net), nagyon hiányzik a srác és kezdek picit kombinálni, hogy mi van ha nem tud várni nyárig, amikor nagyobb esély lenne találkozni, vagy mi van ha egy idő után megunja, hogy csak ritkán tudunk beszélgetni, nem minden témához van hozzáfűzni valóm és csak úgy egyszerűen ezt az egész helyzetet megunja... Mégis csak idősebb nálam és már 19 éves, tehát bizonyára komolyabb, kézzel fogható kapcsolatra vágyik, hiszen így csak pár kedves szó vagyok az emlékezetében, még sosem találkoztunk úgy, hogy emlékezzen rám és mivel vak, így gondolom neki sokkal nagyobb az igénye rá, hogy fizikálisan is érezzen engem. Nem tudom mit tegyek, nem akarom magam sem kínozni, de viszont nagyon szeretem Őt, nem áll szándékomban megszakítani vele a kapcsolatot, mert jól láthatóan tökéletesen kijövünk egymással... Maga szerint mit tegyek? Folytassam a próbálkozásokat, hogy feltudjak menni hozzá Budapestre (mivel vak, így ő nem tud leutazni hozzám) vagy valami mást találjak ki, esetleg szakítsam meg vele a kapcsolatot? (amit én nagyon nem szeretnék, mert tényleg nagyon értékes fiú és az első olyan, aki csak a szavaimból ismer, nem a külsőmről ítélt meg).
Előre is nagyon, nagyon köszönöm a válaszát és elnézést ezért a hosszú levélért, de szerettem volna részletes vázlatot írni a helyzetről.
Üdvözlettel: egy szerelmes leányzó :)
Szakértőnk válasza a A szerelem vak kérdésre
Kedves Levélíró!
Szerintem, amennyiben tényleg kölcsönös érzéseken alapszik a kapcsolatotok és mindketten úgy érzitek, együtt akartok lenni, akkor ketten kell, hogy megküzdjetek a nehézségekkel. Az, hogy a fiú vak, valóban nehezíti a dolgot, ám azt gondolom, ez nem jelenti azt, hogy ne tudna ő is aktívan tenni azért, együtt lehessetek, ha mást nem, sgíthet kitalálni, hogyan oldhatnátok meg és nyerhetnétek el együtt a szüleid segítségét. Talán az sem ilyen egyértelmű, hogy csak olyan lehetőségetek van a találkozásra, hogy te mész el hozzá, hiszen ő is megkérhet valakit, hogy kísérje el hozzád, esetleg segítse felszállni egy buszra vagy vonatra, stb. Beszélj vele erről és arról is, hogy milyen félelmeid vannak azzal kapcsolatban, hogy vajon tudtok-e olyan kapcsolatot kialakítani, mely a lehetőségeitekhez képest mindkettőtöknek megfelelne. Emellett igyekezz a szüleiddel is megértetni, hogy fontos számodra ez a kapcsolat, szeretnél adni magatoknak egy esélyt és kérd ehhez a segítségüket!
Hajrá!
