Dr. Szimuly Bernadettnek és Pyreschitz Annának
2013.02.24.
Kedves Kamaszpanasz és olvasó gyerekek!
A héten információt kértem itt a Kamaszpanaszon a doktornőtől gyógyszertúladagolási ügyben, másnap a rendőrség kopogtatott az ajtónkon. Engem kerestek. Lenyomozták az IP címem, arra gyanakodtak, hogy életveszélyben vagyok.
Persze nem gondoltam át teljesen, hogy mit írok le, a kíváncsiság, a sajnáltatás és az unalom vitt rá, hogy ilyen veszélyesnek tűnő dolgot kérdezzek a doktornőtől. Belátom, butaságot csináltam... Persze szomorú voltam, de nem gondoltam komolyan az öngyilkosságot.
Szeretném kérni a Kamaszpanasztól, hogy írjanak erről egy cikket. Nem azt mondom, hogy nem volt helyes amit csináltak, mert megértem, hogy életveszély esetén lehet ilyen eszközökhöz folyamodni (főleg egy orvosnak kötelessége ezt jelenteni), de erről tájékoztatni kell a kérdezőket. Írjanak arról is, hogy a viccelődés és a nem komoly kérdések milyen következményekkel járhatnak. Ez nagyon fontos téma lehetne itt az oldalon.
Kérlek, jól gondoljátok meg, mit kérdeztek és ne kövessétek el azt a hibát, amit én. A rendőrök körülnéztek a szobámban, le is fényképezték, felőlem érdeklődtek itthon, hogy a környezetemnek milyen tapasztalatai vannak velem kapcsolatban. Magyarázkodhattam a szüleimnek, és hosszú időt tölthettem a kapitányságon. Vártam a nyomozóra, aztán kihallgatott az ügyeletes hadnagy, jegyzőkönyvet vettek fel, stb. Közben a szolgálatban lévő rendőrök a váróban olyanokat mondtak nekem, hogy milyen butaságot akartam a fejembe venni, nem szabad eldobni az életet, fiatal vagyok még, stb. Nem volt olyan jó móka. Úgy éreztem magam, mintha valami bűnöző lennék. És hát szégyelltem is magam egy kicsit, mert ilyen nagy felhajtás lett egy levélből.
Köszönöm, ha megteszik ezt. Ha megosztjátok ezt a kis történetet.
Ettől függetlenül egyébként felkeresünk egy szakembert a szüleimmel, akihez el fogok menni. Nem azért, mert olyan sürgető szükségem lenne rá, hanem hogy kicsit rendbe tegyem magam körül a dolgokat és megértsem magamat, hogy miért hajszolom a figyelmet vagy hogy miért akarom, hogy sajnáljanak.
És szeretnék bocsánatot kérni Dr. Szimuly Bernadettől és Pyreschitz Annától, amiért ilyen helyzetbe kényszerítettem őket.
Remélem, hogy ebből a levélből nem lesz baj, de így éreztem tisztességesnek, ha erről beszámolok. Tanultam a hibából.
Nagyon köszönöm.
Egy lány
(Ha valakinek van kérdése, felveheti velem a kapcsolatot az alábbi címen: [email protected])
A héten információt kértem itt a Kamaszpanaszon a doktornőtől gyógyszertúladagolási ügyben, másnap a rendőrség kopogtatott az ajtónkon. Engem kerestek. Lenyomozták az IP címem, arra gyanakodtak, hogy életveszélyben vagyok.
Persze nem gondoltam át teljesen, hogy mit írok le, a kíváncsiság, a sajnáltatás és az unalom vitt rá, hogy ilyen veszélyesnek tűnő dolgot kérdezzek a doktornőtől. Belátom, butaságot csináltam... Persze szomorú voltam, de nem gondoltam komolyan az öngyilkosságot.
Szeretném kérni a Kamaszpanasztól, hogy írjanak erről egy cikket. Nem azt mondom, hogy nem volt helyes amit csináltak, mert megértem, hogy életveszély esetén lehet ilyen eszközökhöz folyamodni (főleg egy orvosnak kötelessége ezt jelenteni), de erről tájékoztatni kell a kérdezőket. Írjanak arról is, hogy a viccelődés és a nem komoly kérdések milyen következményekkel járhatnak. Ez nagyon fontos téma lehetne itt az oldalon.
Kérlek, jól gondoljátok meg, mit kérdeztek és ne kövessétek el azt a hibát, amit én. A rendőrök körülnéztek a szobámban, le is fényképezték, felőlem érdeklődtek itthon, hogy a környezetemnek milyen tapasztalatai vannak velem kapcsolatban. Magyarázkodhattam a szüleimnek, és hosszú időt tölthettem a kapitányságon. Vártam a nyomozóra, aztán kihallgatott az ügyeletes hadnagy, jegyzőkönyvet vettek fel, stb. Közben a szolgálatban lévő rendőrök a váróban olyanokat mondtak nekem, hogy milyen butaságot akartam a fejembe venni, nem szabad eldobni az életet, fiatal vagyok még, stb. Nem volt olyan jó móka. Úgy éreztem magam, mintha valami bűnöző lennék. És hát szégyelltem is magam egy kicsit, mert ilyen nagy felhajtás lett egy levélből.
Köszönöm, ha megteszik ezt. Ha megosztjátok ezt a kis történetet.
Ettől függetlenül egyébként felkeresünk egy szakembert a szüleimmel, akihez el fogok menni. Nem azért, mert olyan sürgető szükségem lenne rá, hanem hogy kicsit rendbe tegyem magam körül a dolgokat és megértsem magamat, hogy miért hajszolom a figyelmet vagy hogy miért akarom, hogy sajnáljanak.
És szeretnék bocsánatot kérni Dr. Szimuly Bernadettől és Pyreschitz Annától, amiért ilyen helyzetbe kényszerítettem őket.
Remélem, hogy ebből a levélből nem lesz baj, de így éreztem tisztességesnek, ha erről beszámolok. Tanultam a hibából.
Nagyon köszönöm.
Egy lány
(Ha valakinek van kérdése, felveheti velem a kapcsolatot az alábbi címen: [email protected])
Szakértőnk válasza a Dr. Szimuly Bernadettnek és Pyreschitz Annának kérdésre
Kedves Levélíró!
Nagyon örülünk, hogy jelentkeztél. Az igazat megvallva (tudomásom szerint) nem volt még az oldalon példa arra, hogy a hatóság segítségét kelljen kérnünk, erre én igazából nem is voltam felkészülve. Sokat gondolkodtunk a pszichológus kolleganővel együtt a leveleiden. Azért kértük a rendőrség segítségét, mert alapos okunk volt azt feltételezni, hogy komolyan gondolod a gyógyszerek bevételét, és ez előre nem látható károsodással járhatott volna.
Ha valaki komolytalan vagy néha idétlen kérdéseket tesz fel, akkor ezt a kérdés megválaszolásánál is figyelembe szoktuk venni. A sértő, trágár megnyilvánulásokat töröljük.
Reméljük, hogy hallunk még rólad, és vidámabb lesz az apropó
Minden jót:
