Biszex bajok... - felfüggesztés... :(

Kedves Pyreschitz Anna!
http://www.kamaszpanasz.hu/szakerto/lelki_problemak/14829 - itt "járunk". Köszönöm ismételt válaszát.
Sajnálattal, de megértem, és elfogadom az érvelését, csak elég szomorú, hogy jelenleg nem tudok Önhöz eljutni.
Pedig elhiheti, se Öntől, se magamtól nem "sajnálom" a "kezelés" árát, még ha hosszabb is lenne, de egész egyszerűen jelenleg nincs rá lehetőségem, de főleg pénzem, hogy felkeressem Önt.
Amit azért sajnálok különösen, mivel ahogy írta ezt a "nagy test tetszik - errefelé kell keresned" dolgot, végiggondolva, elég jól beletalált szerintem. Tényleg itt lehet a kutya elásva.
Keveredve apahiánnyal, atyai szeretet/nevelés/oktatás/ölelés/óvás-hiánnyal.
És a legrosszabb, hogy ezt már be se tudom pótolni... :'( Igen, tudom, hogy lehet valaki a környezetben, akiről férfimintát tudok venni, illetve pl barátok lehetünk, de ez kevés. Érzem. Egész nap ölelhetne egy ilyen óvó, tanító, számomra példaképnek "való" nagyember, nagyon jól esne. Nőknek ebből a szempontból sokkal könnyebb, ők "nyugodtan választhatnak" akár idősebb, akármilyen testalkatú embert, mivel bizonyos szempontból az is lenne a "dolgunk", hogy védjük, óvjuk a nőket. De én? Mit tehetek? Vagy beb__ulok, vagy így szenvedek örökre. És a beb__ulás sem hinném, hogy tartósan segítene, kapcsolatot nem tudok elképzelni egyáltalán. Még csókot sem. Szóval elég "poénos" lehet egy kívülálló számára. Kár, hogy nekem nem az. És nincs rá megoldás... :(
De ez van, valaki pl. testi fogyatékos/nyomorék lesz, úgy kell leélnie az életét, vagy vak, stb. Én lelki nyomorék vagyok/lettem. Csak az a sz_r, hogy nem a saját hibámból, nem én akartam, és mégis én sz_pok vele. És nem is tudok vele mit tenni, most már... Elnézést a durvább szavakért.
Szóval nagyon jó volt, amire rávilágított, tuti itt kéne elindulni, csak még nem tudom, hogyan.
Addig pedig, hiába vannak "normál" kapcsolataim, felüti néha a fejét ez a dolog is. Ezt sem tudom kezelni. Mit tegyek, tán néha nézzek/elégítsek ki mackós videókra, az segít? Nem hinném. Csak sajnos időnként odatévedek. Rühellem magam miatta, közben is, meg utána is, szívem ki is ugrik a helyéről olyankor, de mintha egy kicsit jólesne. A nézése. Nem tudom, mi lesz, egyszer csak megoldódik valahogy.
Igen, ahogy írja, én nem tudom elképzelni, hogy _valós_ biszexualitás létezik. Nekem valahogy ez nem áll össze. Igen, kontinuum, Kinsey-skála, stb, csak mindig attól rettegek, hogy egyszer átkerülök a "búza-végre", és ott maradok. Pedig, ha ez a sz_rságom nem lenne, az életben is jobban helyt tudnék állni, jobban tudnék koncentrálni az esetleges karrierépítésre, későbbi családtervezésre, az edzésekre, mindenre. Túl sokat vesz ki ez az életemből, és csak egy helyben toporgok, nem bírom ezt a rohadt nagy követ széttörni vagy elgurítani egyedül... :( Néha picit megmozdítom, de ez kevés...
"Csak kevesen tisztán heteroszexuálisak vagy homoszexuálisak, a legtöbben valahol a kettő között vannak." - írta. Hááát, ezt se nagyon tudom elhinni, olyan lelkiismeret-megnyugtató szövegnek tűnik számomra. Persze ettől függetlenül tévedhetek.
Elnézését kérem, hogy ilyen hosszan írtam, csak jólesett kiírnom magamból, remélem, valami jó "végszót" tud ezekre mondani. Mert akkor egyelőre nem tudok Öntől további segítséget kérni, így egyelőre fel kell, hogy függesszem az itteni kérdezz-felelek "játékot".
Azért köszönöm szépen. Talán egyszer...
Tisztelettel,
Richárd