Mit tegyek?

Második osztályos gimnazista vagyok. Sajnos nem vettek fel a választott iskolába, így másik városban kell élnem, és csak hétvégenként utazom haza. Az első osztály nagyon rossz. Minden nap sírtam, haza akartam menni. Egyfolytában honvágyam volt és folyton lebetegedtem. Rájöttem, hogy legtöbbször csak kényszerbetegség volt, csak hogy valami ok miatt hazamehessek. Vannak barátom és nagyon szeretem őket, de valahogy nem tudok előttük annyira megnyílni, hogy ilyen beszélgessünk. Jó kapcsolatban vagyok a házi nénimmel, de neki sem merem elmondani. A szüleimnek azért nem akarok elmondani, mert tudom, hogy akkor ők is rosszul érteznék magukat és az otthoni barátaimnak is ezért nem szeretném elmondani. Úgy gondoltam, hogy talán egy idegen könnyebben meg tudnék nyílni, ezért gondoltam az orvosra természetesen. Félek, hogy hülyének fog nézni, de egyszerűen én ezt már nem bírom tovább. Nagyon szükségem van a szüleimre, nem tudom így élni.