a megengedettnél közelebbi tanár-diák kapcsolat 2

Miután napokig nem írt szóltam neki, hogy úgy érzem valami megváltozott. Azt mondta 'csak túl messzire mentünk'. Mikor megkérdeztem, hogy mi erre a megolás azt írta, nem tud jobbat mint, bűnbánóan magunkba nézve tartunk egy kis távolságot.. Azt feleltem, hogy én nem bántam meg, de most már tudom, hogy ő igen. Az volt a válasza, hogy nem úgy bánja ahogy gondolom, de valamilyen formában igen. Azóta nem beszéltünk és csak egy másodpercre láttam... Hetente egyszer járok csak zeneiskolába, úgyhogy többre esélyem sincs, mert még az órámra sem néz be, mint régen. Egész tanévben szinte mindig átjött beszélgetni hozzám és a tanáromhoz, (egymás mellett van a termük) de legutóbb ez is elmaradt. Nem tudom, maga mit gondol, de én úgy látom, hogy az egyetlen oka a döntésének az volt, hogy Ő tanár én pedig csak diák vagyok és nem szeretne ebből problémát. Azért akar távolságot tartani, mert fél tőlem? vagy önmagától? hogy nem tudna uralkodni magán/ mit kezedni a helyzettel? Lehet, hogy csak beképzelem, de szeretném azt hinni, hogy csupán ez az oka annak, hogy távolságot szeretne. Nem az, hogy ne érezne irántam semmit. Maga hogy látja? Jelentek neki valamit, vagy csak én képzelem. A másik probléma pedig az, hogy rettentően hiányzik. Szeretném látni a mosolyát, hallani a hangját, érezni az illatát.. Egyre nehezebben telnek a napok nélküle. Egyre nehezebben viselek mindent. Ideges vagyok, és frusztrált, mindenen elsírom magam mert úgy érzem, elveszítettem. Nem szabadna, de beleszerettem. Túlságosan is. Előre is köszönöm a válaszát! 16/L