Mit csináljak vele?
Jelenleg 18 éves vagyok, és már évek óta nagyon tetszik egy fiú(ő most 22).Egy gimnáziumba jártunk és már akkor is néha-néha odajött az osztályom elé(bár csak állt ott,engen nézett de semmit nem szólt), illetve folyamatosan "megkaptuk" az osztálytársai cikizéseit. Például mikor összefutottunk a folyosón egyből odakiáltották neki, hogy "Nézd csak kijön!".
A hétvégén volt a ballagásom és ő is ott volt, részben azért is mert az anyukája küldött nekem ajándékot(az anyukáink barátnők), a ballagás elején odaköszöntem neki és ő is nagy mosolyogva visszaköszönt, azonban utána az ajéndékátadásnál teljesen zavaban volt, nem mert szinte rám nézni, még puszit se adott, és egyből mondta hogy mennie kell. De nem ez volt az első eset, mert kb. 2 hónapja segített pár történelem tétellel(részemről ez csak kifogás volt), és elöször azt hittem hogy csak szimplán bunkó volt, mert pl. belevgott a szavamba, mikor kivittem a poharát meg se köszönte, és mikor megnéztem a füzetét egyből kikapta a kezemből stb.Most így utólag visszagondolva nem is bunkó volt(főleg hogy ő nagyon-nagyon vallásos), hanem mintha "félt, menekült" volna, hogy gyorsan tudjuk le a törit és hadd menjen...
Az a furcsa, hogy más lányokkal tök közvetlen, facebookon kb. több mint 50 képen van különböző lányokkal,(barátnője még nem volt) de velem teljesen más.Néha úgy érzem mintha próbálkozna, de mire a "tettek mezejére" ér teljesen kudarcba fullad. Barátnőm azt mondta, hogy szegény annyira zavarban volt az ajéndékátadásnál, hogy "világa nem volt, azt se tudta hol van"....
Tervezem, hogy ráírok az egyik volt osztálytársára, hogy tud-e valamit, de mégha meg is erősítené, hogy én is tetszek neki, akkor se lennék előbbre.Én tényleg nagyon kedvelem őt, és nagyon értékes ember is, de nem tudom mihez kezdjek vele.Szívesen megbeszélném vele a dolgokat, de szerintem rögtön elmenekülne....
Esetleg lenne valami tanácsa a helyzet megoldására?
Szakértőnk válasza a Mit csináljak vele? kérdésre
Kedves Levélíró!
Könnyen elképzelhető, hogy tényleg ennyire zavarban van a fiú. Amennyiben ez a helyzet és ezért viselkedik ilyen furcsán, azt javaslom, próbálj kicsit határozottabban közeledni hozzá. Beszélgess vele, amikor összetalálkoztok, keress megint valami okot, hogy együtt lehessetek. Például kérd újra a segítségét vagy használd ürügyként anyukáitok barátságát. Az lenne a cél, hogy megtapasztalja, nincsen semmi ijesztő abban, ha együtt vagytok, sőt, akár még jól is érezheti magát veled. Adj neki bíztató jelzéseket, mondd el neki, hogy milyen jó fejnek, jó pasinak tartod és hogy szívesen vagy vele. Talán, ha észreveszi, hogy alaptalan a visszautasítástól való félelme, könnyebben elengedi magát, amikor veled van. Beszélgess vele őszintén, mutasd meg a saját szorongósabb oldaladat is, ne érezze magát egyedül a zavarával. Meglátod, idővel feloldódik és ahogy egyre közelebb kerültök egymáshoz, fel fog bátorodni annyira, hogy kezdeményezzen. Ha pedig nem teszi, tedd meg te is nyugodtan, ha úgy érzed, pozitívan fogadná! Az se baj, egyszer-egyszer elmenekül menet közben! Miután mregnyugszik, biztos vagyok benne, hogy megbánja és legközelebb kicsit közelebb enged magához.
Hajrá!
