Miért nem tudok megfelelni senkinek sem? :(
Nem is igazán kérdésem lenne, csak kiszeretném önteni a szívemet valakinek... most már egyszerűen nem bírok itt élni a családommal! Beismerem, hogy van pár idegesítő szokásom és sokszor bunkó tudok lenni, de az utóbbi 1 hónapban a lehető legtöbbet próbáltam kihozni magamból, hogy megfeleljek a családomnak. Panaszkodtak a trehányságomra és a lustaságomra...ezért elkezdtem mindennap mosogatni, mosni, takarítani igyekeztem mindenben segíteni a szüleimnek. De ezeket sose vették észre, sőt, még le is ordították a fejemet hogy miért kérdezés nélkül csinálok bármit is...Meg hogy ne lábatlankodjak úgyse tudok segíteni..
Aztán panaszkodtak arra hogy önző vagyok ezért kiválogattam a ruháim közül azokat amik rám már nem jók és tetszettek a hugomnak, de amikor mondtam neki hogy azok az övéi lehetnek, csak annyit nyögött oda hogy haggyál már nem kellenek a vackaid..Ezért ugye a személyiségemnek köszönhetően visszaszóltam hogy bocs már hogy kedves akarok lenni..Erre rám üvölt anyám hogy mért kell folyton kötözködni...
Aztán azért is panaszkodtak hogy magamtól képtelen vagyok bármire is..Ezért minden reggel mindenkinek csináltam reggelit, főztem, bevásároltam meg minden, erre az egyik reggel apám felébredt arra hogy a tányért lemertem venni a polcról...És még le is üvöltötte a fejemet hogy milyen önző vagyok mert mindenkit felébresztek...Hát igen, ez is rosszul esett..
És ez még nem minden, van nálunk egy számítógépezési rendszer, hogy mindenki csak akkor ülhet a géphez ha már kitakarította a szobáját. Így is volt, megcsináltam, ellenben a hugommal, aki követelőzött hogy engedjem ide a géphez. Elkezdtünk veszekedni, aztán be jött a nappaliba anya és leszedte a fejemet hogy engedjem oda, erre mondtam hogy dehát ő még ki se takarított. Erre elkezdett velem üvöltözni, hogy miért kell mindig a hugommal példázni miért nem tudok kicsit másokra is gondolni..
De akkor telt be leginkább a pohár, amikor egy veszekedésünk alkalmával megmondtam anyának, hogy úgy érzem magam mintha kilennék rekesztve és mindenki más többet érne itt a családban mint én..Mire ő a kezemnél fogva kirángatott a lakásból (ez éjszaka volt) és azt mondta hogy ma éjszaka a sátorban alszom az udvaron...Gondolkodtam rajta hogy megszököm ha már úgy is kiraktak a házból, de semmi értelme, csak még nagyobb bajba kerülnék..
Még nem vagyok 18, és munkám sincs, így lehetetlen hogy elköltözzek..Nem tudom hogy mégis mit tehetnék még, de már nem bírom ezt tovább elviselni...Ez a családi konfliktus lassan kihat már mindenre, agresszívabb vagyok mindenkivel szemben aki kritizál engem...
Szakértőnk válasza a Miért nem tudok megfelelni senkinek sem? :( kérdésre
Kedves Levélíró!
Leírsz egy sor olyan esetet, amikor nem sikerült megfelelned az elvárásoknak és szinte teljesen elveszett a pozitív oldala a tetteidnek, csak a negatív emelődött ki. Szerintem ne fogadd el azt, hogy te nem tudsz megfelelni! Tudatosítsd magadban, hogy a saját mércéid alapján igenis megfelelsz és képviseld magabiztosan ezt az álláspontot a családoddal szemben is. Amikor úgy alakul, hogy ők kiemelik a negatív dolgokat, te tedd hozzá magadban a pozitívakat is és ha úgy érzed, nem lesz tőle még feszültebb a hangulat, igyekezz felhívni rájuk az ő figyelmüket is! Emellett pedig próbáld egyre inkább a saját mércéidet előtérbe helyezni a családod mércéje helyett, melynek, mint az eddigiekből látszik, nem is lehet megfelelni, hiszen bármiből ki lehet emelni a negatívat. Tehát inkább azt tartsd szem előtt, hogy saját maganak megfelelj! Így, bármilyen helyzetben magabiztosan sugározhatod, hogy rendben vagy a tetteiddel, ami megkönnyíti neked is és a családodnak is, hogy a későbbiekben is jobban észrevegyétek a pozitív dolgokat!
Hajrá!
