fuggetlenedes...

Kedves Levélíró!

Azt gondolom, teljesen természetes igényed az, hogy legyen magánéleted és ehhez saját tered! 23 éves nő vagy, így teljesen érthető, hogy szeretnél némi önállóságot és lehetőséget a felnőtté váláshoz, szüleidtől való függetlenedéshez! Erre szükséged is van ahhoz, hogy idővel meg tudjál állni a saját labádon és olyan életet alakíts ki magadnak, melyben jól tudod érezni magad! Azt gondolom, ez hosszabb távon egyáltalán nem mond ellent annak, hogy szeretnél jó kapcsolatot a szüleiddel! Biztos vagyok benne, hogy számukra is fontos, hogy te boldog legyél és idővel, ahogy túljutnak az első ijedtségükön és feldolgozzák az új helyzetet, miszerint tényleg önállóbbá válsz, el fogják fogadni a döntésedet. Ettől még a lányuk maradsz, akit szeretnek! Ez nem változik meg egy veszekedés vagy nézeteltérés miatt, még ha meg is nehezíti azt, hogy kiállj a vágyaidért, szükségleteidért! Legyél határozott, mondd meg a szüleidnek, hogy erre a költözésre szükséged van és költözz át! Meglátod, ha azt látják, hogy nincs miért aggódniuk és rendben vagy, meg fognak nyugodni! Biztos vagyok benne, hogy a szomszédoknak is tudjátok majd úgy kommunikálni ezt a változást, hogy pozitív lépésként értékeljék! Nem hiszem, hogy általánosságban igaz lenne, hogy egy egészséges 23 éves nő vagy egy 30 éves férfi inkább szeretne egy szobában élni a testvérével, minimalizálva a magánélet irányti szükségletének érvényesítését, mint hogy saját tere is legyen és emellett bármikor együtt lehessen azokkal, akiket szeret!

Hajrá!