Féltékeny vagyok de betegesen. Mit tegyek?
Van egy barátnőm aki több mint 2 éve velem van, és egyszerűen annyira egymásba szerettünk hogy a szívem másik fele, és egymásba nőttünk. 2010/Általános 6.dik évfolyamba kezdtünk járni, és minden egyes hónapban egyre erősödött a szerelem. Borzalmasan sok emlékünk van, amihez egy 200 oldalas könyv se lenne elég hogy leírjam. Egészen általános 2012/8.dik évfolyamáig kezdett más lenni, majd nyáron elkezdtünk újra szinte mindennap találkozni. Mindkettőnk másik iskolába jelentkezett, idén szeptemberbe kezdtük el az iskolát. én egy informatikai szakközépiskolába, ahol 30 fiúból 2 darab lány van (Nekem nem valami szimpatikusak), a barátnőm pedig egy gimnáziumba, ahol nem csak az osztálytársaival, de nagyobbakkal is olyan szinten barátkoznak, hogy kibeszéltek a hátam mögött. Ezt onnét tudom, hogy az egyik barátomat is elkapta a barátnőm, és elmondott mindent. az általános iskolában osztálytársak voltunk én és a barátnőm. Imádtuk egymást, semmi nem tudott az utunkba jönni. Múlthéten tudtam meg hogy van egy 11.-es fiú, aki a barátnőm, istenként nézett rá. Erre nagyon elkezdtem féltékenykedni.. Én egy olyan típus vagyok, aki nem örül hogyha a barátnője más fiúkkal lófrál. Szóval ez a 11.-es fiú, és a barátnőm elkezdtek találkozgatni, és mélyebben beszélgetni, én pedig konkrétan remegek a lelki betegségtől. Ma kezdtük el újra a kapcsolatot tiszta lappal, és megmondtam neki hogy azt a fiút törölje az életéből! Ő azt mondta hogy túlságosan is ketrecben érzi magát mellettem. Azt mondta, hogy új társaságba került, így új barátokat akar! Soha nem volt ilyen, megkérdeztem hogy szeret-e engem, és bizonytalan volt. Ekkor kezdtem el súlyos dolgokat csinálni (érvágás, öngyilkossági kísérlet) Napok óta sírok, hisz ez a lány más mint a többi, LEHETETLEN kinézni belőle hogy más fiúkkal játszik, miközbe az igazi szerelmével van. Megígérte hogy nem fog vele szóbaálni, de én azóta is félek, mióta megtudtam ezt a hírt. Amikor megtudtam, alkoholba fojtottam bánatom, és elkezdtem szembeállni a családommal. Nincs egy barátom se, egy normális ember aki meghallgatna, hisz ő volt mindenem. Minden nap 6-tól este 10-ig csak sírok. Mit tegyek? Nem tudok lenyugodni. Van-e esély nála még? Igaz nem biztos hogy megtudok már bízni benne, de nem tudom kibírni nélküle! Nem tudok nélküle élni, mert nélküle nincs senkim, semmim. Megmondtam neki, hogy változok, és más leszek, engedékenyebb leszek nyugodtan barátkozhat egy bizonyos határig. ÉS ITT A LEGNAGYOBB PROBLÉMÁM: idegesít hogy, más fiúkkal beszélget. Utálom mikor másokkal jobban eltud lenni.
Azt mondta, hogy szabad akar lenni, és élni akar! Soha, de soha nem volt ilyen. Amikor találkozom vele, és ránézek, úgyérzem hogy nem ő az. Nem lehet az hogy ő áll előttem. Nem érzem már köztünk azt a régi szerelmet. Nagyon fáj!!!!! Mindketten 15 évesek vagyunk, és közeli ismerősök a szüleink. Van-e esélyem még nála? Lehetséges hogy ugyanaz legyen minden mint régen? Ha nem, milyen tippeket tudnak adni nekem, hogy folytassam a normális stresszmentes életemet? Nagyon fájdalmas lelki problémáim vannak, és sürgős segítség kell!
Mélyen köszönöm a válaszukat!!!!!
Üdv, Gergő/15 éves
Szakértőnk válasza a Féltékeny vagyok de betegesen. Mit tegyek? kérdésre
Kedves Gergő!
Azt gondolom, egy annyira szoros kapcsolatból, ami köztetek volt, tényleg nagyon nehéz lehet kicsit szabadabban engedni valakit, mint ahogy azt a barátnőd most kéri. Ugyanakkor, az alapján, amit írsz, nem szakítani akar, hiszen szeret téged, csak "ketrecben érzi magát". Próbálj meg szerintem ebből kiindulni! Megváltozott az élete az új sulival, igyekszik megtalálni benne a helyét, ismerkedni, barátokat szerezni. Ez teljesen érthető is és nem hiszem, hogy ebbe ne férhetne bele egy párkapcsolat akár veled, aki olyan fontos része vagy az életének. Beszélgess vele erről és próbáld megérteni, hogy miért van szüksége most egy kicsit nagyobb térre! Használd a fennmaradó idődet arra, hogy te is jól érezd magad az életednek abban a részében, melyben ő most nem tud benne lenni! Csinálj olyasmiket, amiket szeretsz, ismerkedj, tölts több időt a barátaiddal, stb! Azt gondolom, minél jobban húzod őt magadhoz, ketrecbe zárod, annál inkább erősödhet benne, hogy szabadságra vágyik, de ha kicsit jobban elengeded őt, könnyen elképzelhető, hogy inkább az erősödik meg benne, hogy mennyire szeret veled lenni! Ez pedig neked is segíthet abban, hogy kevésbé legyél féltékeny, hiszen újra és újra azt a jelzést kaphatod, hogy szívesen van veled! Engedd meg neki, hogy rájöjjön magától, anélkül, hogy rá akarnál erőltetni bármit is! Eddig is azért volt veled, mert azt akarta! Az alapján, amit írsz - érvágás, öngyilkossági kísérlet - úgy tűnik, rengeteg feszültség gyűlt össze benned mostanában! Sokat segíthet, ha megpróbálod konstruktívabb módon levezetni, akár intenzívebb sportolással, akár úgy, ha beszélsz vagy írsz arról, ami benned zajlik! Amennyiben úgy érzed, egyedül nem tudsz megbirkózni a helyzettel, fordulj bátran személyesen is pszichológushoz, hogy hatékony segítséget kapj ahhoz, hogy újra magadra találj!
Hajrá!
