Ms. Flegma
2013.11.04.
Tisztelt Szakértő!
24 éves, mások által kifejezetten szépnek és jófejnek, magabiztosnak tartott, elég jó alakú lány vagyok. A problémám az, hogy ennek ellenére az utolsó kapcsolatom 8 éve volt, és az is csak pár hónapig tartott. A fiú szakított velem.
Két évvel ezelőtt az egyetemen, ahol tanulok megismerkedtem egy nagyon helyes fiúval, aki teljesen le vett a lábamról. Első perctől kezdve szimpatizáltunk egymással, a fiú be is próbálkozott többször az elején, azzal, hogy felhívott magához, de mindig nemet mondtam. Éreztem, hogy bejövök neki, de mivel látszódott rajta, hogy csüngenek rajta a lányok, és hogy bárkit megkaphat, féltem is tőle, ezért rengetegszer bunkó és flegma voltam vele. Kezdetben ő is az volt, de ő egy idő után megváltozott. Normális lett, de akkor már látszódott, hogy nem nőként néz rám. Most odáig jutottunk, hogy az egyik legjobb barátom lett, aki bármit megtesz értem. Volt külföldön is, akkor is ragaszkodott hozzá, hogy beszéljünk, tartsuk a kapcsolatot.Pár hónapja telefonon kicsit becsípve elmondtam neki, hogy bejön nekem, de erre a reakció az volt, hogy nagyon meglepődött, aztán azt mondta, hogy ő volt már ilyen helyzetben, és hogy tudja kezelni a helyzetet, valamint hogy részeg vagyok és inkább aludjak. Ugyanúgy barátkoztunk tovább, sőt még többet beszéltünk.Csak sajnos nagyon sokat veszekszünk, amiatt mert én még mindig flegma maradtam vele szemben, ő róla pedig azt érzem, hogy nem fordít rám elég időt. Most legutóbb azt mondta egy veszekedésünk után, hogy hiába vagyok majdnem tökéletes, a rossz tulajdonságaim mindent elrontanak, és hogy egészen más lenne köztünk a viszony, ha ezek a rossz tulajdonságaim nem lennének. Azóta eltelt egy kis idő, és most kiderült, hogy hosszú idő után barátnője lett. Amikor összevitatkozunk szoktam mondani, hogy nekünk nem kéne barátkozni, erre a válasz az, hogy dehogynem ő akar. (Egyébként a fiú is elég nehéz eset, nagyon nehezen nyílik meg, plusz állandóan pörög, sokszor az az érzésem volt, mintha hiperakítv lenne. Rám pedig sajnos nagyon jellemző a rossz modor, a beképzeltség, mindenkinek a lenézése. Sajnos otthon is ugyanazokat mondják el nekem hibákként, amikről ez a fiú is mindig papolt nekem.)
A rossz az, hogy majdnem minden nap beszélünk telefonon, mivel a suli összeköt minket, és ő kéri, hogy dumáljunk. Nem tudom, hogy ez jó-e? Vagy hogy hogyan viszonyuljak ehhez a kapcsolatához. Én nagyon szeretem őt, és mindig többet akartam tőle, de így nem lehet.
Köszönöm szépen, hogy elolvasta a levelemet, várom válaszát!
24 éves, mások által kifejezetten szépnek és jófejnek, magabiztosnak tartott, elég jó alakú lány vagyok. A problémám az, hogy ennek ellenére az utolsó kapcsolatom 8 éve volt, és az is csak pár hónapig tartott. A fiú szakított velem.
Két évvel ezelőtt az egyetemen, ahol tanulok megismerkedtem egy nagyon helyes fiúval, aki teljesen le vett a lábamról. Első perctől kezdve szimpatizáltunk egymással, a fiú be is próbálkozott többször az elején, azzal, hogy felhívott magához, de mindig nemet mondtam. Éreztem, hogy bejövök neki, de mivel látszódott rajta, hogy csüngenek rajta a lányok, és hogy bárkit megkaphat, féltem is tőle, ezért rengetegszer bunkó és flegma voltam vele. Kezdetben ő is az volt, de ő egy idő után megváltozott. Normális lett, de akkor már látszódott, hogy nem nőként néz rám. Most odáig jutottunk, hogy az egyik legjobb barátom lett, aki bármit megtesz értem. Volt külföldön is, akkor is ragaszkodott hozzá, hogy beszéljünk, tartsuk a kapcsolatot.Pár hónapja telefonon kicsit becsípve elmondtam neki, hogy bejön nekem, de erre a reakció az volt, hogy nagyon meglepődött, aztán azt mondta, hogy ő volt már ilyen helyzetben, és hogy tudja kezelni a helyzetet, valamint hogy részeg vagyok és inkább aludjak. Ugyanúgy barátkoztunk tovább, sőt még többet beszéltünk.Csak sajnos nagyon sokat veszekszünk, amiatt mert én még mindig flegma maradtam vele szemben, ő róla pedig azt érzem, hogy nem fordít rám elég időt. Most legutóbb azt mondta egy veszekedésünk után, hogy hiába vagyok majdnem tökéletes, a rossz tulajdonságaim mindent elrontanak, és hogy egészen más lenne köztünk a viszony, ha ezek a rossz tulajdonságaim nem lennének. Azóta eltelt egy kis idő, és most kiderült, hogy hosszú idő után barátnője lett. Amikor összevitatkozunk szoktam mondani, hogy nekünk nem kéne barátkozni, erre a válasz az, hogy dehogynem ő akar. (Egyébként a fiú is elég nehéz eset, nagyon nehezen nyílik meg, plusz állandóan pörög, sokszor az az érzésem volt, mintha hiperakítv lenne. Rám pedig sajnos nagyon jellemző a rossz modor, a beképzeltség, mindenkinek a lenézése. Sajnos otthon is ugyanazokat mondják el nekem hibákként, amikről ez a fiú is mindig papolt nekem.)
A rossz az, hogy majdnem minden nap beszélünk telefonon, mivel a suli összeköt minket, és ő kéri, hogy dumáljunk. Nem tudom, hogy ez jó-e? Vagy hogy hogyan viszonyuljak ehhez a kapcsolatához. Én nagyon szeretem őt, és mindig többet akartam tőle, de így nem lehet.
Köszönöm szépen, hogy elolvasta a levelemet, várom válaszát!
Szakértőnk válasza a Ms. Flegma kérdésre
Kedves Levélíró!
Szerintem először is érdemes lenne magadban tisztáznod, hogy mit szeretnél, milyen lenne az a kapcsolat, amilyenre vágysz ezzel a fiúval és ehhez képest mi az, amiben még megérné benne maradnod, mert több pozitívat adna, mint negatívat. Gondolok itt arra például, hogy elég-e neked az, hogy naponta beszéltek, miközben ő mással van együtt. Összességében megéri-e benne maradnod ebben a barátságban vagy túl sok benned a negatív érzés. Ezután pedig, szerintem fontos lenne erről beszélned a fiúval is, lehetőség szerint személyesen, józanul és nyíltan, hogy együtt kiderítsétek, milyen lehetőségeitek vannak arra, hogy olyan kapcsolatotok legyen, melyben mindketten inkább jól érzitek magatokat!
Hajrá!
