Lelki probléma,ideg összeroppanás
Szeretnék segítséget kérni.Folyamatosan hangulat ingadozásaim vannak nagyon sok minden történt velem az utóbbi időben családi (komoly dolgok) barátok,kapcsolat,iskola amiket lehet ,hogy nem tudok feldolgozni.Az a baj velem,hogy mindig mindent magamban tartok és csak gyűl gyűl gyűl minden és egyszer csak sírógörcsöt kapok vagy valami.Legutóbb megzúzódott a kezem mert belevertem a falba (akkor még jó ötletnek tűnt).Most viszont elkezdtem egyik elgjobb barátommal lelkizni és mindent felhozott bennem ami az utóbbi 2 évben történt velem letettem a telefont elkezdtem bőgni de már annyira hogy nem kaptam levegőt összecsuklottam mint egy bicska próbáltam mély levegőt venni de alig bírtam.Remegett az egész testem alig bírtam lábra állni lezsibbadt midnenem nem bírtam rendesen artikulálni barátnőmnek a telefonba nem bírtam behajlítani az ujjaimat a telefon kiesett a kezeim közül.Ez most idegösszeroppanás volt?Mit kéne tennem?Pszichológushoz kéne menjek?A családban már volt olyan hogy valakire majdnem mentőt kellett hívni mert nagyon az elájulás határán volt a sok stressz ő idegösszeroppanást kapott de jelen volt egy olyan személy aki szakmájából adódóan tudott segíteni. Válaszukat előre is köszönöm! Zsuzsi / 16
Szakértőnk válasza a Lelki probléma,ideg összeroppanás kérdésre
Kedves Zsuzsi!
Szerintem az, amit leírsz, leginkább egy igen intenzív érzelmi állapot testi szinten is történő megjelenésére emlékeztet. Gondolj csak bele, a különböző érzelmi állapotokat általában testi reakciók is követik, mint például a szomorrúságnál a könnyek vagy a félelemnél a remegés vagy a felgyorsult szívverés. Azt írod, "mindig mindent magamban tartok". Ha az ember túl sok negatív érzést gyűjtöget magában és nem engedi ki őket magából, könnyen előfordulhat, hogy az érzések "kirobbannak". Ez történhet például egy kontrollálatlanabb dühkitörés vagy akár egy hasonló, fokozottabb "sírógörcs" formájában, mint amit te éltél át. Azt gondolom, ha utána sikerült talpra állnod és azóta nem fordult elő ilyesmi, akkor ne aggódj miatta túlságosan, hanem tudd be annak, hogy "kijött belőled" egy adag abból, amit igyekeztél magadba fojtani. A jövőben pedig próbálj meg figyelni arra, hogy ne tartsd magadban ennyire a dolgokat, hanem engedd meg magadnak a negatív érzések átélését is fejezd ki őket, lehetőség szerint. Beszélj például a barátoddal, írd le naplószerűen, hogy mi zajlik benned vagy jelenítsd meg rajzban, versben, zenében vagy bármilyen más, hozzád közelebb álló formában. Segíthet a feszültségek levezetésében az intenzív sportolás is, vagy ha már ütni akarsz, az, ha megversz egy kispárnát vagy egy boxzsákot. Így nem teszel kárt se magadban, se senki másban és később tisztábban láthatod a dolgokat is.
Hajrá!
