Meghalt a kutyám. Mit tegyek?
Szeptemberben meghalt a kutyám. Nem írom le miért, de úgy érzem az én hbám. Még mikor élt kinéztem magamnak egy gyönyörű menhelyi kutyust. Tudtam, nem lehet az enyém, hiszen volt már 2 kutyánk. Nagyon szerettem azt a kutyát, kutyaiskolába is jártunk, mentünk versenyezni, sportoltunk. És mikor megtörtént a baj, egyszerre zokogtam, de tudtam, hogy az enyém lehet a menhelyi kutya, és ez perverz örömmel töltött el, miközben majd meg haltam a tudattól, hogy meghalt a kutyám. Azóta itt van a menhely kutya, nagyon szeretem, nagyon okos kutya. Nem tudom ez véletlen-e, de rengeteg mindenben hasonlít a régi kutyámra. A viselkedése, a temperamentruma, amiket szeret. Mégis ma is sokszor sírva alszom el, mert hiányzik, és fáj, féj, és még jobban fáj, hogy nem lehet itt. Nlha úgy ézem megbolondulok. Sokszor este elalvás előtt zokogok, de nem akarom, hogy a szüleim meghallják, és inkább visszatartom. Általában ez este jn elő, ez a magány, mint most is, ahogy ezt a levelet írom. Jó, hogy itt van az új kutya, hiszen sokat segít abban, hogy túl tegyem magam ezen az egészen. Úgy gondolom, a régi kutyám is örülne, hogy megmentettem a kutyát. (Bár lehet nem, mert nagyon önző volt, mindent magának akart :D ) ÉS nem tudom mit tegyek. Ahogy nézem a képeit, -és ez a legrosszabb- olyan, mintha nem az én kutyám lenne. Mintha nem is ismertem volna, mintha évekkel ezelőtt., csak futólag láttam volna, pedig nem is olyan rég, még itt volt. Most is sírok, nem tudom mit tegyek, reménytelennek érzem magam.
Szakértőnk válasza a Meghalt a kutyám. Mit tegyek? kérdésre
Kedves levélíró!
Szerintem teljesen érthető és természetes, hogy fáj a kutyád elvesztése. Így, hogy a te hibádnak is érzed, ez még nehezebb lehet, hiszen a fájdalmad még bűntudattal is társul, ami nehezebben engedi, hogy elengedd. Ugyanakkor azt gondolom, az, hogy vágytál a menhelyi kutyára, önmagában, ha logikusan belegondolunk, semmiféle összefüggésben sem állhat azzal, hogy meghalt a kutyád. Nem tudok róla, hogy a vágyainknak ilyen ereje lenne, arról pedig, hogy a tetteid alapján lehet-e valós bűntudatod, nem írsz, így azt gondolom, ez nem merül fel. Szerintem teljesen rendben van, hogy a két különböző érzés, az öröm, hogy tiéd lehet a menhelyi kutya és a bánat, hogy meghalt a kutyád, egyszerre van jelen benned. Ilyesmi gyakran előfordul az emberekkel, még ha kicsit össze is zavarhat. Azt javaslom, ne tartsd magadban az érzéseidet, hanem próbálj meg beszélni róluk! Beszélgess róluk valakivel, akiben megbízol vagy írd le magadnak naplószerűen. Meglátod, megkönnyebbülsz!
Hajrá!
