Tisztelt szakértő !!! Néha napján eléggé elborult vagyok, kedvetlen, mint aki depressziós. Nyáron már sikerült meg tapasztalnom ez a nagyon elborult életmódot és nem áll szándékomba megint depressziósnak lenni, de nem is ezért írtam feltétlen, csak hogy kis korom óta azt mondogattam mindig hogy én sose akarok felnőni, már oviban is ha kérdezték mi akarok lenni sose válaszoltam, mert én mindig azt hajtogattam hogy sose akarok felnőni. Most 18 éves vagyok (nem tudtam hogy még ide tartozom e a kamasz oldalra csak többször tettem fel kérdést és ön mindig segített nekem így most lehet utoljára kérem ki véleményét). Szóval már régóta az a gondolat kerülget hogy mivel nagyon türelmetlen vagyok az életemmel, hogy ilyen lassan alakul minden (mellesleg azért belátom hogy nem olyan lassan csak én sokszor így látom:D) , a szerelmet még mindig nem találtam meg, nem igen voltak pasijaim, mindig akartam egy bandát akikkel szórakozhatok, mert bátyáméknak mindig volt de sajnos én ebből is kimaradtam, és ezekből vonom le inkább azt hogy lassú az életem mikor igazából a bátyámékkal lógtam mindig és 15 éves koromba meg is volt a plátói nagy szerelem amit csak most sikerült kiheverni. Szóval nem mondhatni hogy lassú, próbálok türelmes lenni, de egy kis hang már évek óta azt mondja hogy nekem nem lesz gyerekem, férjem és nem is tudom elképzelni, hanem úgy érzem mint aki idő előtt fog meghalni és amire most még rájöttem hogy elkezdtem csinálni a jogsit, de olyan szinten félek attól hogy meg legyen a jogsim, hogy húznám, halasztanám csak ne keljen megcsinálni, ebből kiindulva gondoltam azt hogy lehet autó balesetem lesz és azért rettegek a vezetéstől, ami röhej mert szeretek vezetni és szeretek élni és szeretnék férjet és rengeteg gyereket, mert imádom a piciket és iszonyat fontos számomra hogy lehessen gyermekem, de ez az érzés hogy nem tudom mikor halok meg, hogy idő előtt szólítanak el ez már több éve nem hagy nyugodni. Azt nem tudnám megmondani hogy mióta és mi hozhatta ki belőlem ezt a gondolatot, de én akkor is a pici énemhez vezetném vissza hogy mindig azt mondta hogy sose akar felnőni és igazából még egy részem még mindig így van vele ...
Előre is köszönöm válaszát!!!
Szakértőnk válasza a El kéne mennem egy pszichologushoz? kérdésre
Kedves
Levélíró!
Sajnos
az
idő
múlása
nem
olyasmi,
amit
irányítani
tudunk.
Ez
egy
adott
dolog,
amihez
a
legtöbb,
amit
tehetünk,
hogy
elfogadjuk
és
alkalmazkodunk.
Ezzel
kapcsolatban
valóban
felmerülhet,
hogy
érdemes
lenne
személyesen
is
pszichológus
segítségét
kérned.
A
leveledből
egyértelműen
az
látszik,
hogy
komolyan
megjelennek
a
jövővel
kapcsolatos
félelmeid
és
vágyaid
a
fantáziádban.
Ez
könnyen
akadályozhat
abban,
hogy
a
jelenben
jól
érezd
magad
és
úgy
alakítsd
az
életedet,
ahogyan
szeretnéd.
Itt
például
arra
gondolok,
hogy
amíg
azon
jár
az
agyad,
hogy
vajon
mikor
fogsz
meghalni,
idő
előtt
halsz-e
meg,
valószínűleg
nem
tudsz
igazán
arra
koncentrálni,
hogy
a
jelenben
és
a
közelebbi
jövőben
hogy
érzed
magad.
Próbálj
meg
kicsit
tudatosabban
működni
és
észrevenni,
amikor
eltávolodnak
a
gondolataid
a
realitástól!
Így
akár
vissza
is
terelheted
őket
olyan
mederbe,
mely
segíthet,
hogy
megéld
a
jelent
és
rövidebb-hosszabb
távú
célokat
tűzz
ki,
melyek
segítségével
a
jövőd
is
olyan
lehet,
amilyenben
jól
érezheted
magad.
Hajrá!