miért gondolok még mindig rá?
már egy év telt el, mióta nem találkoztam a hőn szeretett terapeutámmal. akkoriban is ezekkel kapcsolatos leveleket írtam az oldalra. nem szűntek meg a vágyódásaim utána. néha sírógörcsök törnek rám a hiánya miatt.
szeptemberben az egyik kollégájához mentem el terápiára... sok a közös bennük. ha megpróbálok a volt terapeutámról beszélni, hárít a mostani terap. legalábbis nem beszéltet róla, átlép, mást hoz fel. miért teszi ezt? engem felemészt ez a szörnyű kín. ő mondjuk nem tudja, micsoda kínokat élek át, nem mondtam el. talán sejti. én tisztában vagyok azzal, hogy kötődési problémáim vannak, és sztem ő is kapizsgálja.
novemberben volt egy félresikerült szexuális kapcsolatom. hagytam magam belekeveredni olyasmibe, amit nem akartam. egyáltalán nem élveztem, kifejezetten fájt - szűz voltam - és a férfit nem ismertem. miért mentem bele? mert éreztem, hogy valaki szeretget, cirógat, simogat. szorosan ölelt magához, és ez nekem annyira jólesett...nem akartam, hogy vége legyen a pillanatnak. segítettem őt elélvezni...sose csináltam ilyet azelőtt. az is igaz, hogy ugyan lelkileg nem értem meg rá, de akartam, hogy végre én is megtapasztaljam, milyen élmény ez. rossz élmény volt. ezek után olyan álmaim vannak, amik...zavarnak! a volt terapommal. azt álmodom mindig, hogy hátulról átölel engem, és mintha ez teljesen természetes lenne. mosolyog, puszilgat, évődik velem... mint ahogy kedveskedett velem korábban is...tisztára kiidegelem magam reggel! úgy ébredek, mintha az álom valóság lett volna, és dühöngök, sírok, és csalódott vagyok... úgy utálom ezt...
segítsen valamit. mit mondjak ennek a mostani terapomnak. nem vagyok a helyzet magaslatán, és nem tudom, hogy adhatnám elő neki, hogy nekem ez komoly gondot okoz. nem vagyok leszbikus, de őt nem tudom kiverni a fejemből. semmit nem enyhült az iránta érzett szeretetem! semmit! meddig tart még ez? :(
biztos az se segít, hogy alkalomadtán levelezünk... érdekli, hogy vagyok, mi van velem...de enélkül is megingathatatlanok az érzéseim.
köszönöm a válaszát, kedves Anna.
terapos lány
Szakértőnk válasza a miért gondolok még mindig rá? kérdésre
Kedves Levélíró!
Amikor ide, az oldalra írsz, nagyon jól meg tudod fogalmazni, hogy mi zajlik benned. Azt gondolom, ha csak fele ennyire sikerülne átadnod a terapeutádnak, hogy mi zajlik benned, már nagyon nagy előrehaladás lehetne a terápiádban afelé, hogy azzal dolgozzatok, ami valóban foglalkoztat téged. A terápiádba nem folyhatok bele, mivel akkor tud hatékony lenni egy terápia, ha egy szálon fut. Így inkább csak arra bíztatlak, hogy amit olyan jól összeszedsz itt egy-egy levélben, vidd be a terápiádba is! Mutasd meg a pszichológusodnak, amit írtál vagy mondd el egy részét legalább, a saját szavaiddal! Ő sem gondolatolvasó, ráadásul csak azzal lehet bármit is kezdeni egy terápiás helyzetben, amivel te is jelzed, hogy készen állsz rá, hogy foglalkozzatok.
Hajrá!
