Kérem segítsen
15 éves vagyok és több problémám van, amiben szeretném az ön segítségét kérni.
Nagyon nehezen találok barátokat, amikor 2-nél több emberrel vagyok egy társaságban, megnémulok. Ha pedig valakivel beszélgetek, mindig túl sokat gondolkodok, mindig valami nagyon vicceset akarok mondani, mert azt veszem észre, hogy az ilyen embereket jobban elfogadják.
Nem igazán járok el sehova suli után, megyek haza tanulni. Nagyon magányosnak érzem magam, a suliban nem megyek igazán oda senkihez. 8.-ban még volt két „barátnőm”, de úgy éreztem, hogy levegő vagyok mellettük. Meg azt is, hogy ők a vékony, szép lányok, én meg a dagadt és ronda harmadik. Ezen kívül mindenből kihagytak, ha hallottam,hogy bárhova is mennek, nem hívtak meg, csak ha megkérdeztem,akkor mondták, hogy nem gond ha elmegyek.
Nincs testvérem, anyukámmal nagyon jó a viszonyom, szinte ő a legjobb barátnőm.
Amikor sikerül valakivel beszélgetnem, a beszélgetésünk körülbelül úgy néz ki, hogy pl.: ő mond valamit, aztán én annyit mondok rá, hogy ja, aha vagy ilyesmi. Vagy kérdezek valami teljesen mást, pedig nem szeretem annyira az ilyen embereket.
Amikor angolórán felszólít a tanárnő (általában mindig véleményt kell megfogalmazni) mindig "semleges" maradok. Sosem jut eszembe semmilyen vélemény, nehezen fejezem ki magam.
Ha pedig osztály előtt kell kiselőadást tartani, sosem vállalom el. Nem szeretek tömeg előtt beszélni, főleg nem előttük. Tavaly voltam egy szóbeli versenyen, azt hittem, hogy az lesz az áttörés, de teljesen leblokkoltam.
Túl sok időt töltöttem a rokonok közt, mivel a legfiatalabb tag a családomban 30 éves és nagyon hozzá szoktam, hogy felnőttek közt vagyok.
Túlságosan foglalkoztat mások véleménye.
Perfekcionista vagyok (pl. abban is, amit ki akarok mondani, de mégsem, mert átgondolom és nem tökéletes).
Régebben jártam angoltanárhoz, decemberben hagytam abba, és úgy érzem, hogy azóta szétestem. Angol órákra (suliban) eddig nem kellett tanulnom, már kell, de nem megy. Más tantárgyakon is érezhető,hogy december óta nem mennek úgy,mint előtte. Minden órán majdnem elalszok. Eddig pontosan tudtam, mit csináltunk órán, mostmár arra sem emlékszem mit vettünk tegnap :/
Talán egyelőre ennyi, elnézést kérek, ha összeszedetlen és átláthatatlan a mondanivalóm, nem vagyok igazán jó az összeszedett és jól felépített írásban. Előre is várom válaszát és nagyon remélem,hogy tud segíteni nekem,mert már nagyon rosszul érzem magam.
Szakértőnk válasza a Kérem segítsen kérdésre
Kedves Levélíró!
Azt gondolom, a kapcsolatok terén, mint te is érzed, a perfekcionizmus igen komoly gátló tényező lehet. Azt veszed észre, hogy annyira jól akarsz csinálni mindent, hogy lecsúszol a helyzetekről, nem tudsz gördülékenyen beszélgetni, vicces és laza lenni, mert folyton azon gondolkosz, mit mondjál, hogyan legyél vicces, mi legyen a véleményed. Ha nem akarnál tökéletesen működni ezekben a helyzetekben, valószínűleg sokkal könnyebben menne! Sőt, lehet, hogy érdemes lenne megkockáztatnod, hogy egyszerűen csak önmagadat add, kiindulva abból, hogy vannak, akik jó fejnek tartanak, még ha felnőttek is. Minél többször sikerül elengedned magad a társas helyzetekben, minél több pozitív élményt szerzel, akár úgy is, hogy egyszer-egyszer kínos helyzetbe kerülsz a kisebb átgondoltságod miatt, annál kevésbé fogsz szorongani. És valószínűleg, minél kevesebbet szorongsz, minnél kevésbé éreznek görcsösnek a többiek, annál jobban fogják érezni magukat a társaságodban.
Hajrá!
