nem tudom mi van velem ..

igazábol csak azért irok mert már semmi kiutat nem látok ebből a helyzeetből és hátha kicsit segit ha kiadom magambol.. lehet az is hogy nemis olyan nagy a baj ahogy én látom az is lehet hogy nevetséges .. szoval én egy 19éves lány vagyok.. az iskolát elvégeztem. tudnivaló rólam hogy korlátozott vagyok a mozgásban, kerekes széékben ülök de rövidtávon tudok menni gyalogis, segitséggel. Fura természetem volt mindig .. Görcsösen kerestem barátokat, soha nem volt önbizalmam mindig féltem nagyon hogy egyedül maradok ... sulin kivul nem jártam el otthonrol, ha igen a szüleimmel .. mindenkire aki kicsit is közel került hozzám azt mondtam barátok vagyunk ..pedig max suliban beszélgettem az illetovel senkivel soha olyan viszonyban nem vltam hogy elmenjünk együtt valahova ... ez ,gondolom, részben annak is köszönhető hogy nincs és nem volt soha önbizalmam nem akartam senkinek terhére lenni .. ezért inkább csak álmodoztam róla milyen lenne nekem is elmenni velük ide oda, bulizni .. ez igy volt egész vegzős koromig. nyáron megismerkedtem néhány jófej emberrel akik nagyon összetartoak és nagyon tudják hogy kell élni,bulizni..mindenképp meg akartam tartni oket beszélgettem velük sokat és végre jöttek a bulik, amikre igaz szuleim kisértek el de nem maradtak ott, igy szabadabban érezhettem magam ,mikor hivtam buli után, értem jöttek ... de csak olyan bulik voltak ezek amikrol a környéken kb mindenki tudott ha valami házi buliba mentek vagy csk ugy szorakozni abból kimaradtam ... nagyon frusztrált azt hittem soha nem leszek már köztük de igazábl nem is éreztem közéjük valonak magam .. ők mehetnek ahova akarnak nekem midig segiteni kell nm akartam terhükre lenni .. de mégis .. köztük akartam lenni ..aztán egy másfél éve ismertem atársaságot kb mikor egyik tag megkérdezte lenne e kedvem elmenni egy zártkörü buliba velük. naná,elmentem. jó hangulat volt jol lehetett beszélnimindenkivel és jobban me is ismerhettek, sok mindent nem is feltételeztek rolam amiket meséltem nekik ... éreztem h azután más szemmel fognak rám nézni.. a probléma ott van h a tártsasag átlag életkora is kevesebb mint az enyém és ez érzodik.. az utobbi egy honapban kb annyira társaság fuggő lettem hogy minden hétvégen igénylem a társaságukat.. van egy két csaj akik általaban jönnek utánam veluk megyek minden fele de érzem hogy kisebbek,15 évesek és az o felfogásuk meg más, szeretnek engem de könnyebb nekik nélkülem menni és az utobbi idoben nagyon el is hanyagoltak, én meg az eddigi rossz tapasztalataimbol kiindulva nem merek már mást hivni a társaságbol csk oket hogy enhogy terhére legyek valakinek pedig lehet ugy jobb lenne, nem mérgelodnek énis annyit hogy minden hétvégen én kell össze szedjem őket könyörögjek hogy mehessek velük a végén meg ugyis átvágnak .. rá kéne vegyem magam hogy egyik mgbizhatobb emberrel beszéljek közülük ha menni akarok valhova mert igy csak veszekedés van ebbol minden héten de következo héten ugyik pofára esés lesz..de nincs merszem hivni .. az egyik ilyen egy 16éves lány aki elmondta nekm hogy nem tartja sokra azokat a csajokat akikkel szoktam menni ilyen helyekre de mindig én kel ossze szedjem, és mondta hogy őt zavarja hogy rzt látja .. de nem értem ha zavarja miért nincs ő ott. nagyon közel áállunk egymáashoz ezzel a lánnyal de sokszor nm értem őt se ha annyira örül mikor meglát valahol miért nm tesz semmit azért h eljussak alahova mirt csak én kell kinlodjak ...ezeket az embereket már nm merem barátaimnak nevezni mer ők bitos nem tartank barátnak engem... es azért ragaszkodom hozzájuk ennyire mert félek és azert hivm folyton azokat a lányokat akikbol már amugyis elegemvan mert rettegek attol h egyedül maradok nagyon rossz hangulat vn itthon mindig szoal ha csak tehetem nem vgyok itthon..de igy nagyonszar mert a kész tortura mindig megszervezni a hétvégi programot és h tudom ugyis átvágnak és nics bátorságom mást hivni ...
tudom nagyon hosszzu s zavaros lett, elnézést érte.