Lelki/párkapcsolati problémám

Kedves Dr. Nő/Úr!
Elmesélném a történetem, ami miatt van most a párkapcsolati és lelki problémám. 2013 szeptemberében elköltöztem a szüleimtől egyik napról a másikra, mert a szüleim folyamatosan figyelmeztettek, hogy akivel párkapcsolatban vagyok, egy ravasz fiú. Makacs voltam, és a saját fejem után mentem, nem hallgattam senkire. A szuleimmel nem beszéltem 3 hónapig. Ebben a 3 hónapban sorra kiderültek bizonyos dolgok, amik miatt lelki és párkapcsolati problémáim vannak. A párom az apukájának a testvérénél lakott, akinek van egy felesége és néki 2 lány gyermeke előző kapcsolatából. Igy engem is odavitt lakni. Én megéreztem, hogy a párom és az egyik lánya között volt valami. A párom 22 éves, a lány pedig 12. Mikor rákérdeztem, folyamatosan tagadta, átkozódott is, hogy nem igaz, de én tudtam, hogy hazudik. Utána nyomoztam a dolognak és kiderült, hogy senki a családon kívul nem tudott a kapcsolatukról, ami 6 hónapig tartott. Mikor mi össze jöttünk, előtte 1 hónappal lett vége az ő kapcsolatuknak. A párom és családja válltig állították, hogy nem volt szerelmes, csupán szexuális tárgyként kezelte. Mikor én ezt kiderítettem, már nem laktunk ott, hanem albérletben, oltari nagy patáliát csaptam, és a párom reakciója az volt, hogy elküldött, veszekedett velem, hogy én nem vagyok normális, meg egyéb jelzőkkel illetett. Számomra ez pedofiliának minősül, én nem ilyen neveltetést kaptam, hogy ezt helyeseljem. A legjobban az bánt, hogy egy kisgyermekkel volt, és hogy engem odavitt lakni,s zámomra ez felháborító. E történet óta, egyáltalán nem bízom meg a páromban, ráadásul, a kapcsolatunk legelején facebook-on lányokkal beszélgetett, meg egy helybeli lányt akiről minden rosszat elmondott megbökte meg még mellette vagy 3-at, mikor rákérdeztem ezt is tagadta, utána jöttek a kifogások, bár ezért bocsánatot kért, és belátta, hogy nem volt helyes részéről. Aztán kibekültünk a szüleimmel, rendeződtek a problémák. Eljött a párom születésnapja, ahová a barátnőmet is meghívtuk. Erre a párom az este folyamán olyanokat mondott a barátnőmnek, hogy ha én nem lennék akkor ők együtt lennének e, meghogy mi lenne, meg hasonlók, mikor a barátnőm elmondta én teljesen kiakadtam, mikor rákérdeztem, ő az alkoholra hivatkozott, hogy nem emlékszik rá, és a barátnőmet kavarógepnek nevezte. Ekkor szakítottunk, de végul megbocsátottam neki, mert folyamatosan tepert, meg szeretem. Amikor az albérletben laktunk folyamatosan szerencsejátékozott, többször megígérte, hogy abba hagyja, de akkor meg titokban csinálta, és hazudgalt. A szakításunk után megígérte, hogy nem fog, azóta nem látom jelét a dolognak. Viszont minden apróságban folyamatosan hazudik még most is és nem tudom mi tévő legyek. Egyáltalán nem bízom meg benne, betegesen féltékeny vagyok, és ezt a kislányos ügyet egyáltalán nem tudom kiheverni akármennyire szeretném. Már nem lakunk egyutt ő a szüleivel lakik én is az én szüleimmel. És most tervezünk albérletbe menni, megkértem hogy a pénzt amit gyűjt az legyen nálam, mert ő nem tudja kezelni a pénzt, folyamatosan elkölti erre-arra. De egyáltalán nem tetszik neki az ötlet, de végül belement. Annyiszor megígérte, hogy nem szerencsejátékozik, hogy már abban sem vagyok biztos, hogy most már tényleg nem...illetve a megcsalás is jutott már eszembe. Megbeszélni vele problémákat nem lehet, mert folyamatosan felkapja a vizet. Folyamatosan engem okol mindenért, én meg őt. Mikor kiderítettem a 12 évest, akkkor is engem hibáztatott, hogy minek derítettem ki, ha nem tetszik. Én meg ha megérzek valamit, szeretek utána járni. Engem okol azért is, hogy nem bízok benne, ha ő normálisan állna a kapcsolatunkhoz, nem lettem/lennék ilyen...vagy nem tudom. A szüleim most is azt mondják, nem lesz boldog jövőm ezzel a fiúval. Én meg már teljesen kétségbe vagyok esve, szeretem, de nem tudom mi tévő legyek. Megváltoztatni nem tudom, megbízni benne nem tudok, azt mondta nekem, hogy ő azzals zerzi vissza a bizalmam, hogy letette a szerencsejátékot. De én azt nem tudhatom, hogy titokban nem csinálja e. Meg neki nem bejelentett munkája van, de elég jól keres vele, és 8 általánosa van. Attól is félek, hogy ha ez a munka befuccsolna, akkor nem menne tanulni, hogy legyen szakmája, és nem menne dolgozni akkor igy, hogy tervezzünk jövőt együtt...nem szeretnék kölcsönökből élni.nnyi mindent megígért már, hogy csak a felét váltotta valóra. A szüleim sokat beszélgettek vele és azt mondták, hogy nem fog jó irányba változni a véleményük szerint, de ők nem szolnak bele. Azt hiszem röviden mindent leírtam.
Válaszát előre is nagyon szépen köszönöm.
Üdvözlettel, Brigi