Biszex problémák

T. doktornő!
18 éves fiú vagyok, mindig is tudtam magamról, hogy biszex vagyok, de sose volt vele gondom, elfogadtam, ennek ellenére sose voltam még úgy fiúval. Csak néhány ember tudja rólam a nemi beállítottságomat. A szüleim nem tudják, de szörnyű viszonyom van velük, hamarosan elköltözök apámtól (a szüleim elváltak). Félek, hogy nem lesz semmilyen kapcsolatom velük, noha ez nem túlzottan bánt.
Lassan két éve van barátnőm. Ő az első komolyabb kapcsolatom - olyannyira, hogy eljegyeztem egy évvel ezelőtt. Akkor úgy éreztem, hogy leküzdöttem minden biszex vonásomat, és végleg a hetero életnek szentelem magam. Természetesen ez nem így működött és most se így működik, szóval megbántam a kapkodásom.
Nagyon aktív szexuális életet élek a barátnőmmel, napi 1-2x, de egyre kevésbé élvezem, néha -szégyenemre- nincs rendes merevedésem se, csak hogyha szex közben fiúkról fantáziálok. Társasági életet egyáltalán nem élek, mert a barátnőm nagyon komolyan megköti az életemet - egy barátom sincs, mert mindenki sírva menekül el tőlem, ha megtudják, hogy "nem enged" a barátnőm találkozni másokkal. De ha engedne is, mégis kinek lenne ideje este 9-kor találkozni?
Ami szintén bánt, hogy reggeltől estig beszélünk, megszakítás nélkül (telefonon, facebookon, mindenhol), és amikor este elköszönünk egymástól, mert megyünk aludni, akkor én igazából még 1-2 órát ébren töltök semmittevéssel, csak azért, hogy élvezzem azt a csöppnyi kis egyedüllétet. Reggel pedig egy órával előbb felkelek, mint kellene, csak hogy addig is egyedül lehessek.
Természetesen szakítani akartam vele rengetegszer, még most is. De egyrészt szeretem (azonban "a biszexek csak 50%-ban tudnak szeretni egy lányt" - ezt egy ismerősöm mondta), másrészt nagyon labilis lelkiállapota van. Az öngyilkosság számára gyerekjáték lenne, és nem egyszer megpróbálta már. Isten se tudja, hogy mi mentette meg őt akkoriban (ebben az időben még nem jártunk). Sokan azt mondják, hogy csak figyelemfelkeltésből csinálnak ilyet az emberek - ő nem. Ő biztosra ment akkoriban is, csoda, hogy túlélte (heroint nyomott be magának, háromszor annyit, amit már veszélyesnek találnak az orvosok). Minden nap elmondja, hogy annyira örül, hogy vagyok neki, mert nélkülem megölné magát és hogy én vagyok számára a megmentő, aki fényt hoz az életébe, nélkülem értelmetlen minden. A szülei bántalmazták őt, szóval rájuk nem támaszkodhat, emellett állandó gyógyszeres kezelés alatt áll vesegondok miatt gyerekkora óta. Alkoholista és drogfüggő volt, én szoktattam le róla, mert nagyon keményen függő volt. Nagyon sokat küzdöttünk azért, hogy sikerüljön leszoknia, de sikerült. Azonban mondta, hogy ha én nem lennék, ő azonnal visszaszokna, és soha többet nem jönne le róla.
Számára a világot jelentené egy közös gyerek, azonban én nagyon nem akarok, mert tudom magamról, hogy túl veszélyes játékot űzök, és egy gyerek ezen nem segítene. Hatalmas vitáink voltak már ebből, mert mondtam neki, hogy én még nem akarok (azt nem mondtam neki, hogy soha nem is akarok majd). Azon is vitatkoztunk, hogy én egyetemre Nemzetközi Tanulmányok alapszakra szerettem volna menni, ami azonban sok utazással jár. Addig vitatkoztunk és veszekedtünk (2-3 hónapig minden nap, üvöltve, csapkodva), amíg végül nem jelöltem be ezt a szakot. Ráadásul "megtiltotta" nekem, hogy spanyolul tanuljak, mert ő gyűlöli azt a nyelvet, nekem viszont a kedvencem (persze nem izgat, titokban azért tanulom). Tegnap este döntöttem úgy, hogy írok a Kamaszpanasz-on Önnek, ugyanis elkérte a telefonomat játszani egy pár percre. Amikor visszaértem a szobába, visszaadta nekem a telefonomat, és később megnéztem a megnyitott alkalmazások listáját (nem tud arról, hogy nekem ilyen van a mobilomban). Az üzeneteket, híváslistát és a névjegyzéket átkutatta, illetve később kérdezte meg tőlem még aznap, hogy nekem miért nincs facebook a telefonomon? (nyilván azt is át akarta kutatni, de volt annyi eszem, hogy letöröljem még régebben). Nem csaltam meg soha, még csak szóba se jött ilyen, azonban ő már nem egyszer megvádolt azzal, hogy én tuti megcsalom. Ezenkívül megmondta, hogy ő nem bízik bennem, mert gyanús vagyok számára, és ha meg merem őt csalni, vagy ki merem őt dobni, akkor addig fog zaklatni, amíg meg nem veret pár ismerősével (számomra ez egyszerűen elfogadhatatlan hozzáállás). Nagyon csúnyán szokott beszélni velem, lekezelően és arrogánsan, káromkodva, illetve ugráltat mindig mindenért és elvárja, hogy mindent én intézzek el. Ezeket leszámítva mi vagyunk az ismerőseink és az osztály szemében is az "álom-pár", mert sose engedjük el egymás kezét, nagyon sokat szexelünk, rengeteg időt áldozunk egymásra (vagyis inkább én őrá), és sose hallanak minket veszekedni (egy osztályba járunk, szóval napi 10-12 órát mindig együtt vagyunk). De hogy mi megy a színfalak mögött, azt senki se látja, pláne azt nem, hogy mi zajlik le bennem. Sokszor felmerült a kérdés benne, hogy biszex vagyok-e, és mondta, hogy ha igen, akkor nagyon csúnyán el fog verni a haverjaival, és világgá fogja kürtölni (én nem akarok nyíltan biszex lenni amúgy). Az ő mentalitása az, hogy ha egy kapcsolatnak vége, akkor onnantól ő nem lesz kedves a másik féllel, hanem gyűlölettel fog hozzáállni, még akkor is, ha még mindig szereti. "Nem adja meg a lehetőségét annak, hogy megint bántsák, ezért inkább ő bánt másokat" - idézve az ő szavait. Mindenki nagyon kedveli őt, tisztelik, és a fiúk úgy tapadnak rá, mint legyek a légypapírra - ami persze engem nagyon irritál. De hozzám egy lány sem szólhat, mert már nem egyet megfenyegetett, hogy megöli őket. Én ezek ellenére még a mai napig tisztelettel, kedvesen szólok hozzá, minden nap meglátogatom, a kisujját sem kell mozdítania, azonban a nemtetszésemet mindig elmondom neki. Papucs lennék? Lehet, de attólmég nem akarok konfliktust se vele, se a testépítő barátaival. Csendben, nyugodtan akarom lezárni ezt az egészet, anélkül, hogy kitudódna a valódi identitásom, vagy hogy neki baja esne. Ha én szakítok vele, 100%, hogy ártani fog magának (jobb esetben túléli...), ezt pedig nem kockáztathatom meg. Nagyon aggódom, hogy túl későn akarok már lépni, de vagy lépek valamerre, vagy pedig meg fogok kattanni, mert én ezt így tovább tényleg nem bírom.
Nem terveztem ilyen hosszúra ezt a kis levelet, de úgy éreztem, hogy minden részletről tájékoztatnom kell Önt, hogy átláthassa a dolgokat.