Mit tegyek?

Tisztelt Doktornő!
Igazából, nem is tudom hol kezdjem.. :) Van egy srác ( Ádám) akibe már 8 éve szerelmes vagyok.. ami igen... elég hosszú idő. Évekig azt hittem, hogy csak szórakozik velem, mert mindig az volt, hogy jött aztán eltűnt hónapokig, ezt játszottuk sok éven keresztül.. Volt mikor úgy mond " bekattant " és írta, hogy menjek el hozzá..én mondtam neki, hogy nem, mert nem akarok, meg nem akarom hogy megint utána összevesszünk. Fűt, fát megígért, hogy nem fogunk meg nem fog eltűnni..én elhittem és el mentem hozzá, nála aludtam, de nem történt közöttünk szexuális kapcsolat soha, sokszor volt, hogy nála aludtam, de sosem tudtam vele lefeküdni, mert mindig az volt bennem, hogy csak azt akarja, én meg nem akartam neki megadni ezt az örömöt, hogy utána eldobjon.. de teljesen mindegy volt, mert így is, mindig eltűnt, aztán előkerült.. megint valami indokkal. Én azt hittem, hogy ez azért van, mert nem talál mást és szeretet hiánya van. Amikor eltűnt az életemből, én próbáltam más kapcsolatokba belemenni, de 2 hónapnál tovább nem tudtam együtt lenni senkivel, mert folyton ő járt a fejembe, és hiába próbáltam elfelejteni, nem ment. Általába mindig én szakítottam mindenkivel, vagy azért mert nem tudtam elfelejteni vagy azért mert ő visszatért az életembe. Arról nem is beszélve, hogy éveken keresztül, mi úgy találkoztunk, hogy titokba, szóval senki nem tudott az egészről, mert Ádám ezt így akarta, én meg belementem, csak azért mert vele akartam lenni. Tavaly 1013 december elején, újra visszajött az életembe, és nekem akkor már volt barátom 2 hónapja, amiről ő tudott is. És szokás szerint megint robbantott.. de most nem akárhogyan, " bevallotta " hogy szeret, szerelmes belém ( amit eddig sosem mondott, voltak rá jelek de nem voltam benne biztos) és velem akar lenni. Én meg megmondtam neki, hogy már ne is haragudj, de 2 hónapja van barátom és, most csak a te kedvedért nem fogok vele szakítani. Ádám meg úgy mond, megértő volt.. mert mondta hogy nem várja el, hogy szakítsak vele, de még is olyan dolgokat írt, meg próbált sunyi módon rászedni, hogy szakítsak a sráccal, hogy végül megtettem. (Az akkori barátommal viszont lefeküdtem, ő volt az első és az utolsó is ! És ezt Ádám szintén tudta.) Ádám nagyon boldog volt, sokat smseztünk, azt hittem, hogy na most végre meg jött az esze és tényleg együtt lehetünk. Egyik napról a másikra, meggondolta magát, mert én kérdeztem tőle, hogy fel is vállalnál mindenki előtt? És mondta, hogy persze igen! Aztán jött azzal, hogy Ő mégsem vállalna fel, és hogy ne haragudjak de hogy ez így nem fog menni. Ekkora felajánlottam neki, hogy akkor legyünk együtt titokban, és majd meglátjuk, hogy mi lesz belőle, itt megint nagyon boldog volt, hogy hát milyen kedves vagyok, hogy így is benne lennék. Aztán rá pár napra.. már az se volt jó, hogy titokban..és én teljesen kiborultam, hogy megint csak szórakozott..kérdeztem is tőle, és mondta, hogy nem szórakozott, tényleg szeret, de nem lehetünk együtt..ilyen kifogásokkal jött, hogy azért mert én túl jó vagyok hozzá, és hogy ő egy cseppet sem olyan jó lelkű mint én, meg hogy nekem így lesz a legjobb.. És nem értettem ezt az egészet, hogy most ez megint mire volt jó. Ádám amúgy ilyen nagyon magának való srác, szóval nem az a fú de helyes, barátnője se volt soha. Én belsőleg szerettem meg őt, amilyen, mert amikor együtt voltunk éjszakákat, nagyon jól elvoltunk. Elég zűrős srác, drog problémái vannak, amiből ügye is van. Anyukájával beszéltem, ő mondta, hogy mostanában lesz neki a tárgyalás, és hogy hónapokig is elhúzodhat a dolog. Erre is gondoltam már, hogy lehet ezért nem akarja ezt az egészet, abszolút nem tudok ki igazodni rajta, és nem tudom mit kéne hinnem. Szeret? Nem szeret? Fél? mostanában is nagyon ritkán beszélünk, de olyan távolság tartó eléggé. Február 28- án volt a szülinapja, én megpróbáltam egy utolsó próbálkozást, hogy hátha.. sütöttem neki tortát, elmentem hozzájuk, anyukájával minden megvolt beszélve. Ádám meg mikor meglátott, kb sokkot kapott, hogy mit keresek én itt, meg hogy ő ezt nem akarja, teljesen megvolt illetődve, el is rohant, hogy neki menni kell.. és ott hagyott, mindennel együtt. Másnap írt levelet, megköszönte, meg hogy ne haragudjak, mert hogy nagyon aranyos volt ez tőlem, és hogy meg se tudná ezt nekem köszönni. Én már tényleg nem tudom mit tegyek, vagy ne tegyek, nem értek semmit, és hihetetlenül nagyon szenvedek, eddig könnyebb volt túl lépni rajta, mert nem voltam benne biztos hogy szeret, de most hogy bevallotta.. nagyon nem megy. Elfelejteni őt, már úgy soha nem fogom tudni..ebben biztos vagyok, de mindennap reménykedek benne hogy ír, és meggondolta magát, de semmi, bár biztos hogy még fel fog keresni..de hogy akkor mit csináljak nem tudom. Elegem van már ebből az egészből, de lezárni magamban még sem tudom, már réges rég gyűlölnöm kéne őt, de nem megy, még egy kicsit sem. :(
Előre is köszönöm a segítséget!