Szeretetre képtelenség..
az életében egy olyan személy, akiről azt hiszi hogy ő a nagy ő. De
mind ez hogy lehetséges? Az élet érthtetlen és néha a dolgokat még
felfogni is nehéz.Amikor megismersz valakit és jön az érzés hogy
tetszik neked. A kezdeti fellángolás, az új kaland csábítása az új
érzése lovallja bele a mai fiatalokat a hülyeségbe.Sosem voltam
szerelmes. Eljutottam egy pontig ami után nem maradt más mint a
nagy semmi. Jött a hirtelen szerelemnek vélt dolog. Addig jó volt,
szép és különleges amíg komolyra nem kellett volna fordulnia. És
mintha elvágták volna. A már megszokott napi rutin, a folytonos
kötelesség a másik fél iránt egyszerűen már folytó kezdett lenni.
Menekültem ki a kapcsolatból, mert már nem éreztem a kalandot és a
kihívást. Senkivel nem feküdtem le. Egyszerűen nem voltam rá képes.
Nem ment. Nem tudtam volna utánna úgy a szemébe nézni hogy közben
nagyon is tisztában voltam vele hogy ez csak egyfajta kihasználás
részemről. Egyszerűen csak nem értem mi a gond velem.NEm tudom
képes vagyok e valaha is valakit szeretni és viszonozni a
szerelmet. MAgamnak bemesélem hogy jobb is egyedül, de azért érzem
hogy nem. Irigy vagyok azokra akik boldogan élnek. Belül nagyon is
jól tudom hogy szükségem van rá. Volt egy amolyan egyészakás
kalandom.. Közös megyegyezés alapján úgy döntöttünk hogy ha alkalom
adódik rá, összejárunk. Párszor meg is történt. Azért mertem
belemenni, mert tudtam hogy ő se tud kapcsolatba élni. Nagyon jól
elvoltunk. De sose gondoltam rá úgy mint aki helyes lenne vagy hogy
rossz napokon bárcsak ott lenne mellettem. Csak egy egyszyerű
barát lett egy kicsit több szenvedéllyel. Viszont az ő szabályaival
játszottunk. Sose láthatott meg senki, nem tudhatott róla senki.
Vicces volt és a kalandot láttam benne. Aztán egy idő után kezdett
tönkre menni a dolog. A napi beszélgetések átmentek hetibe, volt
néhány fura megjegyzése hogy hiányzok..de rákérdezéskor semmi
komoly válasz. Kezdtem azt hinni hogy ha már megkapott, ennyi
kellett csak tőlem. Elvileg nem feküdt le senkivel sem. Én meg
pláne nem.. Ha a kapcsolatba nem is tudok megmaradni legalább ezt
logikusnak találom. Voltunk párszor együtt közös társasában, olykor
olykor kaptam egy eldugott csókot, ami ismét feltudta kelteni a
kalandérzésemet. De mindeössze ennyi. Azt mondta fontos neki az
őszinteség, a nyíltság. DE ha én elmondtam valamit akkor olyan
érzésem volt hogy rinyálok. Minden lánnyal úgy kijön és ilyenkor
eszembe jut hogy lehet hogy csak én is egy vagyok a sok közül.Érzek
valamit, féltékenységet talán. De nem vagyok szerelmes. Azt hiszem
sosem fogom magam megérteni ilyen téren. Az úgymond kapcsolatunk még mindig a utolsó mondatoknál tart...Be kellene fejeznünk? Azt a szerelmet
viszonozzuk, mit szerintünk megérdemlünk....Belefáradtam a
megoldások keresésében...De mi velem a gond?
Szakértőnk válasza a Szeretetre képtelenség.. kérdésre
Kedves Levélíró!
Azt írod, "A már megszokott napi rutin, a folytonos kötelesség a másik fél iránt egyszerűen már folytó kezdett lenni. Menekültem ki a kapcsolatból...". Érzed, hogy nem jó egyedül lenni, vágysz a kapcsolatra, de mégsem engeded bele magad. Talán így véded magad valamitől? Szerintem fontos lenne tudni, hogy mi tart vissza. Mit gondolsz, mi történne, ha érzelmileg bevonódnál a kapcsolatba, elkezdenél kötődni valakihez? Figyeld meg, milyen gondolatok bukkannak fel benned ezzel kapcsolatban, hátha segít tisztábban látnod, mi tart vissza. Vizsgáld meg a gondolataidat, vajon mennyire megalapozottak vagy inkább csak berögződött téves elképzeléseken vagy a félelmeiden alapszanak-e.
Rengeteg kapcsolati forma létezik, nem kell rögtön az első randin esküvőt tervezni. Gondold át, neked mi lenne a legjobb és keress hozzá partnert úgy, hogy elköteleződés nélkül, a későbbiekben, ha mindketten úgy gondoljátok, akár több is lehessen belőle. Figyelj rá, hogy a kezdeti izgalom mellett igyekezzetek megismerni egymást és rájönni, hogy emberként meg tudjátok-e szeretni a másikat. Ha lehetőséget adsz rá, hogy szeretet adjon neked, talán könnyebben megszereted te is őt, önmagatok lehettek a kapcsolatban és kevésbé érzed fojtogatónak, kötelességszerűnek az együttlétet. Tulajdonképpen a barátság és a szenvedély együtt jó alapnak tűnik egy komolyabb kapcsolathoz!
Minden jót!
