Elkeseredés

Kedves Doktornő!
Még régebben írtam Önnek, hogy volt egy fiú, akivel kétszer találkoztam, minden jól alakult, elmentem nyaralni, utána pedig csend lett, nem jelentkezett nem írt. Kb. 1 hét múlva ki is lett téve, hogy kapcsolatban van valakivel. Ez augusztus végén történt. Teljesen összezavarodtam és elkeseredtem, napokig sírtam miatta, de persze nem mertem neki írni, hogy mi van vagy mi ez. Barátnőm elment egy buliba, ahol ez a fiú is ott volt a barátaival, odament a barátnőmhöz, ő meg mivel ismeri, mert egy suliba jártak, felismerte, és megkérdezte, hogy nem velem kavar e, a fiú annyit mondott, hogy de. Aztán barátnőm elküldte, hogy mi barátok vagyunk, menjen a dolgára. Másnap pedig kitette, hogy kapcsolatban van. Anyukám szerint ő velem gondolta volna, és írnom kellett volna neki, de szerintem ha velem gondolta akkor szólt volna, hogy hahó, ne akadj ki...
Eltelt ugye 2 hónap és még mindig kicsit szomorú vagyok. Nem megyek bulikba, hiába hívnak, nem megyek el itthonról csak ha nagyon muszáj, és igazából azt vettem észre, hogy inkább a gépet nyomatom, vagy tanulok, minthogy elmenjek itthonról, ami ugye nem is baj, főleg úgy, hogy itt az érettségi. De azt kezdtem el érezni, hogy a legjobb barátnőm is távolodik el tőlem, engem már nem is nagyon hív sehová, nem is ír facebookon, eddig pedig minden nap beszéltünk. Ő inkább megy a másik osztálytársunkkal mindenfelé, velem nem jön le pl. a büfébe, mert fáj a lába, viszont a másik lánnyal elmegy folyamatosan wcre, még ha nem is kell neki pisilnie. Kezdem úgy érezni, hogy le lettem cserélve, nem is érdeklem már szinte őt. Tudom, hogyha felhoznám ezt a témát, akkor azt válaszolná, hogy ne legyek féltékeny, meg én úgysem megyek sehova mostanában velük. Persze azt már nem kérdezné meg, hogy ugyan miért, vagy mi a bajod, vagy valami. Nekem már nem mond el szinte semmit, néha már csak azt érzem, hogy az orrom alá dörgöli, hogy neki milyen fiúk írkálnak, meg, hogy ki hívta randira és, hogy hogy küldje el. Ez rosszul esik nekem, mivel tudja nagyon jól, hogy engem nem keres ennyire senki, sőt nekem nem is nagyon szoktak fiúk írni, és ez már kicsit zavar. Bevallom, hogy kicsit féltékeny vagyok rá, mert neki naponta írnak húszan, nekem meg ha ír valaki rögtön megkapom, hogy "jaj, de kapós vagy". A másik meg, hogy ha én mondok neki valami tanácsot és netán véletlenül úgy mondanám, akkor ő rögtön megsértődik, és nem szól hozzám, viszont ő beszólhat nekem, és elvárja, hogy ne sértődjek meg.
Magamat inkább átlagosnak tartanám, szemüvegem van, nem tudok jól öltözködni, van egy kis hasam (de vékonyabb vagyok mint a barátnőm), egy szürke kisegérhez tudnám hasonlítani magam, viszont elég nagy szám van, szóval társaságban el tudok beszélgetni mindenkivel. A barátnőm szőke, hosszú hajú, mindig csinosan van felöltözve, meg a haja be van lőve; neki ez a legeslegfontosabb, hogy hogy áll a haja meg a sminkje.
Én nem tudom mi lehet velem, hogy miért történt ez a nagy változás, de már engem is elkezdett zavarni, hogy itt vagyok mindjárt 19 éves és még nem volt barátom se, nyáron voltam első randin, és várom, hogy majd valami helyes fiú bekopogtat az ajtómon, valamint, hogy utolsó évre hipp-hopp kikerülök a középiskolából és nem lesz egy barátom se, mert még a legjobb barátnőm is inkább megy a másik lánnyal.
Mit tudnék tenni, hogy legalább a legjobb barátnőmet ne veszítsem el? Azt terveztük, hogy majd suli után összeköltözünk és nyitunk egy szépségszalont, de már azt látom magam előtt, hogy semmi nem lesz ebből se, elballagunk, és majd látom 5 év múlva.
Mit tudnék tenni, hogy legalább a legjobb barátnőm ne veszítsem el? És annak érdekében, hogy tudjak ismerkedni vagy találkozzak emberekkel, akik legalább nem vernek át? Mostanában olyan gyakran érzem magam egyedül és depressziósnak, hiába, hogy anyukámmal mindent megbeszélünk. Ez lehet annak is az oka, hogy sokat vagyok itthon egyedül? (Apukám munka miatt elköltözött tőlünk, úgyhogy a családot ez is kicsit megrázta, hogy csak hétvégente találkozunk vele.)
Köszönöm előre is a válaszát!
Szép napot! :)