Mi a teendő, ha érzelmileg zsarolnak?
2014.10.24.
Kedves Doktornő!
Édesanyám egyedülálló anyaként nevelt fel. Nem voltunk gazdagok, de mindenem megvolt, amire szükségem volt. Nagyon jó kapcsolatunk volt, mindent elmondhattam neki, bármiről tudtunk beszélgetni. 2 éve azonban megváltozott minden. Megismertem az első szerelmemet, anya viszont ellenezte a kapcsolatunkat, minden ok nélkül. Szét is mentünk miatta a sráccal. Aztán ismét jó volt minden, mert csak anyuval mentem mindenhova. Közbe neki lett egy futó kapcsolata, ami tavaly télen csúnya véget ért. Azóta anya depressziós lett. Minden erőmmel azon voltam és vagyok is hogy segítsek neki, de nem megy. Közben lett egy párom, akit szintén nem visel el. Állandóan azt vágja a fejemhez, hogy én nem foglalkozom vele, mert nekem csak a párom létezik, ő meg a fél életét arra tette fel, hogy engem felneveljen és hogy miattam volt mindig is egyedül. Ha a párommal megyek valahova, megsértődik hogy vele nem foglalkozok, napokig nem szól hozzám ha náluk alszom. Állandó jelleggel azt hajtogatja hogy én vagyok az az ember akiben a legnagyobbat csalódott élete során. De nem értem hogy miért. Egyszerűen úgy érzem hogy a saját anyám nem visel el maga mellett csak megtűr. Kezdek összeomlani. A mamám ugyan ez. Képtelenek elviselni ha 1 napig nem vagyok itthon, vagy máshol alszom, vagy esetleg elmegyek pár órára kikapcsolódni munka után. Anyum tesói is folyamatában engem szidnak, hogy én arra nem vagyok képes hogy vigyázzak a gyerekeikre. Ott van mindegyik kicsinek a tesója, de ők pasizhatnak, csajozhatnak csak én nem lehetek a párommal. Most már a párom is elkezdte az érzelmi terrort nálam. Szóba jött az összeköltözés, de én 8 hónap után ezt még korainak érzem. Ő viszont azt mondta, ha nem költözök oda, akkor nincs helye az életemben, mert akkor tuti nem fontos nekem. Annyira belefáradtam már, hogy mindenki engem zsarol érzelmileg. Mégis mit tegyek? Hiába vagyok "kemény" és hiába védem meg magam, egyszerűen semmi sem használ.
21/L
Édesanyám egyedülálló anyaként nevelt fel. Nem voltunk gazdagok, de mindenem megvolt, amire szükségem volt. Nagyon jó kapcsolatunk volt, mindent elmondhattam neki, bármiről tudtunk beszélgetni. 2 éve azonban megváltozott minden. Megismertem az első szerelmemet, anya viszont ellenezte a kapcsolatunkat, minden ok nélkül. Szét is mentünk miatta a sráccal. Aztán ismét jó volt minden, mert csak anyuval mentem mindenhova. Közbe neki lett egy futó kapcsolata, ami tavaly télen csúnya véget ért. Azóta anya depressziós lett. Minden erőmmel azon voltam és vagyok is hogy segítsek neki, de nem megy. Közben lett egy párom, akit szintén nem visel el. Állandóan azt vágja a fejemhez, hogy én nem foglalkozom vele, mert nekem csak a párom létezik, ő meg a fél életét arra tette fel, hogy engem felneveljen és hogy miattam volt mindig is egyedül. Ha a párommal megyek valahova, megsértődik hogy vele nem foglalkozok, napokig nem szól hozzám ha náluk alszom. Állandó jelleggel azt hajtogatja hogy én vagyok az az ember akiben a legnagyobbat csalódott élete során. De nem értem hogy miért. Egyszerűen úgy érzem hogy a saját anyám nem visel el maga mellett csak megtűr. Kezdek összeomlani. A mamám ugyan ez. Képtelenek elviselni ha 1 napig nem vagyok itthon, vagy máshol alszom, vagy esetleg elmegyek pár órára kikapcsolódni munka után. Anyum tesói is folyamatában engem szidnak, hogy én arra nem vagyok képes hogy vigyázzak a gyerekeikre. Ott van mindegyik kicsinek a tesója, de ők pasizhatnak, csajozhatnak csak én nem lehetek a párommal. Most már a párom is elkezdte az érzelmi terrort nálam. Szóba jött az összeköltözés, de én 8 hónap után ezt még korainak érzem. Ő viszont azt mondta, ha nem költözök oda, akkor nincs helye az életemben, mert akkor tuti nem fontos nekem. Annyira belefáradtam már, hogy mindenki engem zsarol érzelmileg. Mégis mit tegyek? Hiába vagyok "kemény" és hiába védem meg magam, egyszerűen semmi sem használ.
21/L
Szakértőnk válasza a Mi a teendő, ha érzelmileg zsarolnak? kérdésre
Kedves Levélíró!
Ön már abban a korban van, hogy nyugodtan leválhat a családról, tud önálló életet kezdeni. Biztos vagyok abban is, hogy édesanyja nem akar rosszat Önnek, és szereti. De mindezek mellett fontos lenne, hogy a saját életét élje, és elinduljon az önmegvalósítás útján. Ezeket a konfliktusokat biztos vagyok benne, hogy nehéz lesz megoldani. A legjobb kommunikáció ebben az esetben az, hogy elmondja, hogy mit érez, ha ők ezt teszik Önnel. A leválás nem csak a gyerekeknek nehéz, hanem a szülőknek is, ebben az esetben valószínű, hogy az Édesanyját jobban megviseli az Ön önállósága. Úgy gondolom, hogy legjobban azt teszi, ha a saját érzéseit követi, amely konfliktusokkal járhat, de idővel ezek elsimulnak.
Minden jót!
