Nem tudom, van-e értelme próbálkoznom
2014.10.31.
Kedves Doktornő!
Van egy fiú (18 éves), aki már több mint egy éve tetszik. Az egész úgy kezdődött el, hogy Őt kaptam segítőnek ,hogy az adott szaktárgyamban tudjak tőle kérdezni. És amikor kellett akkor kérdeztem. És egyre jobban jóba lettünk... Már nem csak a házi feladatokról dumáltunk, hanem másról. Lassan már mindennap beszélgettünk. Nagyon jól esett. Főleg, hogy nem csak én kerestem, hanem mondhatnám, hogy ő többször kezdeményezett beszélgetést. Aztán elhívott moziba, sétáltunk a Margit-szigeten, de semmi közeledést nem vettem észre. Én meg nem szeretek nyomulni, gondoltam majd elég bátor fiú ő, hogy megteszi a kezdő lépést. Aztán szervezett egy házibulit, amire meghívott engem. Gondoltam, hogy majd itt talán összejövünk. Semelyik osztálytársamat sem hívta meg csak engem. Hát. ő ivott. Elég sokat. És kapva az alkalmon, volt egy lány aki azonnal széttárta a lábát neki, és lefeküdt álmaim lovagjával. Ezek után, hogy lefektette azt a lányt képes volt mellém feküdni a buli végén, és együtt aludtunk el. Igen, tudom, hogy nem épp a legjobb döntés volt ez se. De ott, akkor semmi sem történt. Csak megölelt és elaludtunk. Hál' Istennek vége lett a bulinak és hazamentem csalódottan. A buli után nem írt rám, nem keresett. Aztán mikor elkezdődött a suli újra, köszönt nekem. Erre aztán nem éppen kedvesen válaszoltam, de ez érthető volt szerintem. Aztán valami teljesen bugyuta témával kapcsolatban rám írt. Amire válaszoltam. (mintha mi sem történt volna). Megkérdezte, hogy haragszom-e még rá. Megkérdeztem tőle, hogy Kéne? Azt mondta, hogy elrontotta azt a bulit. Megegyeztünk mindketten, hogy egy szarfej volt akkor. Azóta minden olyan mint régen. Sokat beszélgetünk. Egyszer már átjött hozzánk. Malmoztunk és sakkoztunk. De megint nem lépett. Fogalmam sincs, hogy érdemes-e próbálkoznom egy ilyen fiúnál. Nem szeretnék én kezdeményezni, mert lehet rossz kimenetele lenne, de ha nem teszem még 100 évig játszhatjuk ezt. És addig nagyon sok fiút utasítok el miatta.
Válaszát előre is köszönöm!
(A helyesírási hibákért pedig előre is elnézést.)
Üdv, 18/L
Van egy fiú (18 éves), aki már több mint egy éve tetszik. Az egész úgy kezdődött el, hogy Őt kaptam segítőnek ,hogy az adott szaktárgyamban tudjak tőle kérdezni. És amikor kellett akkor kérdeztem. És egyre jobban jóba lettünk... Már nem csak a házi feladatokról dumáltunk, hanem másról. Lassan már mindennap beszélgettünk. Nagyon jól esett. Főleg, hogy nem csak én kerestem, hanem mondhatnám, hogy ő többször kezdeményezett beszélgetést. Aztán elhívott moziba, sétáltunk a Margit-szigeten, de semmi közeledést nem vettem észre. Én meg nem szeretek nyomulni, gondoltam majd elég bátor fiú ő, hogy megteszi a kezdő lépést. Aztán szervezett egy házibulit, amire meghívott engem. Gondoltam, hogy majd itt talán összejövünk. Semelyik osztálytársamat sem hívta meg csak engem. Hát. ő ivott. Elég sokat. És kapva az alkalmon, volt egy lány aki azonnal széttárta a lábát neki, és lefeküdt álmaim lovagjával. Ezek után, hogy lefektette azt a lányt képes volt mellém feküdni a buli végén, és együtt aludtunk el. Igen, tudom, hogy nem épp a legjobb döntés volt ez se. De ott, akkor semmi sem történt. Csak megölelt és elaludtunk. Hál' Istennek vége lett a bulinak és hazamentem csalódottan. A buli után nem írt rám, nem keresett. Aztán mikor elkezdődött a suli újra, köszönt nekem. Erre aztán nem éppen kedvesen válaszoltam, de ez érthető volt szerintem. Aztán valami teljesen bugyuta témával kapcsolatban rám írt. Amire válaszoltam. (mintha mi sem történt volna). Megkérdezte, hogy haragszom-e még rá. Megkérdeztem tőle, hogy Kéne? Azt mondta, hogy elrontotta azt a bulit. Megegyeztünk mindketten, hogy egy szarfej volt akkor. Azóta minden olyan mint régen. Sokat beszélgetünk. Egyszer már átjött hozzánk. Malmoztunk és sakkoztunk. De megint nem lépett. Fogalmam sincs, hogy érdemes-e próbálkoznom egy ilyen fiúnál. Nem szeretnék én kezdeményezni, mert lehet rossz kimenetele lenne, de ha nem teszem még 100 évig játszhatjuk ezt. És addig nagyon sok fiút utasítok el miatta.
Válaszát előre is köszönöm!
(A helyesírási hibákért pedig előre is elnézést.)
Üdv, 18/L
Szakértőnk válasza a Nem tudom, van-e értelme próbálkoznom kérdésre
Kedves Levélíró!
Elképzlehető, hogy a fiú szégyellős alkohol nélkül. Alkohol hatására fellazultak a gátlásai. Úgy gondolom, azért nem kereste, mert szégyellte magát az események miatt. Nyilván ezért kért később bocsánatot is. Szerintem azért keresi a társaságát azóta, mert érdekli Ön, de valószínű, hogy nem mer lépni a történtek miatt. A legjobb az lenne, ha megbeszélnék ezeket az érzéseket, és gondolatokat, hátha egymásra találnának.
Minden jót!
