Problémák nagy sokasága
2014.11.06.
Kedves Szakértő!
16 éves lány vagyok, és hogy mondjam megindultam kicsit lefelé a lejtőn. A helyzet az, hogy egy olyan családom van ahol elég nagy mércének kell megfelelnem. Anyukám elég nagy nyomást gyakorol rám, főleg, hogy hogy is fogalmazzak, vannak rosszabb napjai, amikor az összes idegessége rám vetődik. Olyankor minden mozdulatomban talál kifogást, és ez eléggé feldühít, hogy nem lehet egy helyiségbe megmaradni vele, mert mindenbe beleköt. Tavaly meghalt egy barátom, azóta sokat változtam. Nem tudom hogy fogalmazzak, olyan, mintha lenne bennem egy nagy fekete lyuk, ami néha beszippant, és olyankor alig lehet kirántgatni onnan, mert egyszerűen levert vagyok, és szomorú. Szerencsére egyre kevesebbszer vagyok ilyen állapotban, és sok barátom is van az iskolában, így nem vagyok magányos. :) Nade térjünk vissza a témához. Tehát anyukám is érdekes eset, nade a keresztszüleim még rosszabbak. Szerintük amit én sportolok (kutyás futás, másnéven canicross, általában 2-5 km-en indulunk) az egy nagy semmi, ennek hangot is szoktak adni. És ha már egy-két hármasom van, az már bűn, és erre elég cinikus megjegyzéseket tesznek, hogy bezzeg az ő gyerekük... Na és nekem azt hiszem sok ez az egész már így egyben. Tavaly óta vágom a kezem, persze nem akarom, hogy meglássák, és tudom hogy mit csinálok, és hogy az nem jó. Ezért kb havonta egy-két vágást ejtek a kezemen. Ez segít. Téynleg. Olyan mintha hirtelen az összes feszültség kiszállna belőlem, és semmivel nem lehet felidegesíteni. Aztán mostanában cigizni is szoktam. De ugye sportolok, így nem akarom szétrombolni a tüdőm. Ezért kb havonta 1 szálat szívok el, de próbálom megállni, pl októberben nem cigiztem. Aztán az is ott van, hogy nem vagyok megelégedve a külsőmmel, jelenleg 48 kg vagyok, de szeretnék egy kicsivel soványabb lenni. De nem anorexiás, nincsenek ilyen hajlamaim, csak nem tudom össze vagyok zavarodva. Remélem ki tudja bogozni ezt a sok mindenzt amit írtam, mert összefüggenek a dolgok azt hiszem, csak nem tudom menniyre érthető. :D
Köszönöm!
16 éves lány vagyok, és hogy mondjam megindultam kicsit lefelé a lejtőn. A helyzet az, hogy egy olyan családom van ahol elég nagy mércének kell megfelelnem. Anyukám elég nagy nyomást gyakorol rám, főleg, hogy hogy is fogalmazzak, vannak rosszabb napjai, amikor az összes idegessége rám vetődik. Olyankor minden mozdulatomban talál kifogást, és ez eléggé feldühít, hogy nem lehet egy helyiségbe megmaradni vele, mert mindenbe beleköt. Tavaly meghalt egy barátom, azóta sokat változtam. Nem tudom hogy fogalmazzak, olyan, mintha lenne bennem egy nagy fekete lyuk, ami néha beszippant, és olyankor alig lehet kirántgatni onnan, mert egyszerűen levert vagyok, és szomorú. Szerencsére egyre kevesebbszer vagyok ilyen állapotban, és sok barátom is van az iskolában, így nem vagyok magányos. :) Nade térjünk vissza a témához. Tehát anyukám is érdekes eset, nade a keresztszüleim még rosszabbak. Szerintük amit én sportolok (kutyás futás, másnéven canicross, általában 2-5 km-en indulunk) az egy nagy semmi, ennek hangot is szoktak adni. És ha már egy-két hármasom van, az már bűn, és erre elég cinikus megjegyzéseket tesznek, hogy bezzeg az ő gyerekük... Na és nekem azt hiszem sok ez az egész már így egyben. Tavaly óta vágom a kezem, persze nem akarom, hogy meglássák, és tudom hogy mit csinálok, és hogy az nem jó. Ezért kb havonta egy-két vágást ejtek a kezemen. Ez segít. Téynleg. Olyan mintha hirtelen az összes feszültség kiszállna belőlem, és semmivel nem lehet felidegesíteni. Aztán mostanában cigizni is szoktam. De ugye sportolok, így nem akarom szétrombolni a tüdőm. Ezért kb havonta 1 szálat szívok el, de próbálom megállni, pl októberben nem cigiztem. Aztán az is ott van, hogy nem vagyok megelégedve a külsőmmel, jelenleg 48 kg vagyok, de szeretnék egy kicsivel soványabb lenni. De nem anorexiás, nincsenek ilyen hajlamaim, csak nem tudom össze vagyok zavarodva. Remélem ki tudja bogozni ezt a sok mindenzt amit írtam, mert összefüggenek a dolgok azt hiszem, csak nem tudom menniyre érthető. :D
Köszönöm!
Szakértőnk válasza a Problémák nagy sokasága kérdésre
Kedves Levélíró!
Fontos az, hogy a saját sikereit Ön éri el, Ön jó futásban, és nem a keresztszülei, na hagyja leértékelni ezeket a sikereket. Természetes az is, hogy ha édesanyja rosszkedvű, és leteremti Önt, akkor szomorú, és elkeseredett lesz. Valamint próbálja megfoglamazni az érzéseit az édesanyja felé, ha nem megy, írjon naplót, bogot. Ez az önvagdosás viszont már komolyabb problémát jelez. Főleg úgy, hogy ezek az önsértsek megkönnyebbülést, feszültségcsökkentést eredményeznek. A falcolás mindig valamely komolyabb probléma jele. Ez összefügghet a fogyási vággyal is. Kerssen föl szakembert a segítséghez, iskolapszichológust, vagy külsős pszichológust is akár.
Minden jót!
