Mi lehet a megoldás?
2015.01.22.
Jó napot!
20 éves leányzó vagyok.
A problémám kicsit zavaros,nem igazán tudom,hogy fogalmazzam meg...
15 évesen volt először komoly kapcsolatom (ez ugye jelenti azt is,hogy elkezdtem a szerintem elég furcsa nemi életemet...)(2 fiúval feküdtem le 20 éves koromig,azért nem vagyok könnyű vérű)
Nem voltam "haragban magammal" szerettem a testem,tetszettem magamnak...elkezdtem fogamzásgátlót szedni,és ugye megtörtént az az eset,hogy majd 20 kg-ot híztam tőle...ez miatt megromlott a kapcsolatom,a párom többször megcsalt és a tudtomra adta,hogy nem vagyok kívánatos személy...csúnya szakítás volt 1 év után...nagyon megviselt...napjában többször elkapott az az igazi üvöltős sírás ...iskolát kellett váltanom a fiú baráti köre miatt...mindig sírásig piszkáltak...
Fodrászként tanultam nagyon jó helyen...sajnos összekerültem egy lánnyal aki nem bírta elviselni ha nem ő volt mindig a középpontban(8an voltak testvérek)
És itt a lényeg...jött egy férfi...28 éves rendőr fiú...nem az a magazinból kilépő adonis...de nekem ő volt az álom...14 évesen láttam még először...beleszerettem első látásra..(gondoltam én ezt akkor ugye:))
18 éves voltam ...akkor már 2 éve nem volt párkapcsolatom és egyéb szexuális "élmény" sem...
És akkor ügye jött ő...neki már másfél éve volt párkapcsolata...de mégis vállaltam a szerető szerepét...nagyon jó volt vele minden...tudta mivel tud elvarázsolni...nagyon sokszor találkoztunk titokban...ez a kapcsolatnem szólt másról csak szexről...ezt meg is beszéltük az elején,csakhogy én tényleg beleszerettem,mert ő is úgy viselkedett mintha több lenne...ez tartott 2 és fél évig...
És most ott tartok,hogy a fiú pár hónap múlva sajnos börtönbe megy...én pedig könyörögtem,hogy tartsunk ki tavaszig aztán befejezzük...16 éves korom óta nincs egy épkézláb kapcsolatom...bonyolultnak és tehernek érzem a szexet...felemésztett a 3. Szerep...vállalkozóként dolgozom a saját fodrász üzletembe és mégsem vagyok boldog...3 éve elveszítettem a nagymamám...neki megígértem ,hogy erős leszek és nem hagyom magam kihasználni...mégis hagytam...
Nem tudom,hogy tudnám élni boldogan az életem...szegény szüleimet kikészítem..
Hogy tudnék normális párkapcsolatot kialakítani?szükségem van a szeretetre...üresnek és haszontalannak érzem magam,aki nem jó senkinek,csak arra h a sötétbe elvigyék a kocsi hátsó ülésére..
Mi a megoldás?:(
Várom válaszát!
20 éves leányzó vagyok.
A problémám kicsit zavaros,nem igazán tudom,hogy fogalmazzam meg...
15 évesen volt először komoly kapcsolatom (ez ugye jelenti azt is,hogy elkezdtem a szerintem elég furcsa nemi életemet...)(2 fiúval feküdtem le 20 éves koromig,azért nem vagyok könnyű vérű)
Nem voltam "haragban magammal" szerettem a testem,tetszettem magamnak...elkezdtem fogamzásgátlót szedni,és ugye megtörtént az az eset,hogy majd 20 kg-ot híztam tőle...ez miatt megromlott a kapcsolatom,a párom többször megcsalt és a tudtomra adta,hogy nem vagyok kívánatos személy...csúnya szakítás volt 1 év után...nagyon megviselt...napjában többször elkapott az az igazi üvöltős sírás ...iskolát kellett váltanom a fiú baráti köre miatt...mindig sírásig piszkáltak...
Fodrászként tanultam nagyon jó helyen...sajnos összekerültem egy lánnyal aki nem bírta elviselni ha nem ő volt mindig a középpontban(8an voltak testvérek)
És itt a lényeg...jött egy férfi...28 éves rendőr fiú...nem az a magazinból kilépő adonis...de nekem ő volt az álom...14 évesen láttam még először...beleszerettem első látásra..(gondoltam én ezt akkor ugye:))
18 éves voltam ...akkor már 2 éve nem volt párkapcsolatom és egyéb szexuális "élmény" sem...
És akkor ügye jött ő...neki már másfél éve volt párkapcsolata...de mégis vállaltam a szerető szerepét...nagyon jó volt vele minden...tudta mivel tud elvarázsolni...nagyon sokszor találkoztunk titokban...ez a kapcsolatnem szólt másról csak szexről...ezt meg is beszéltük az elején,csakhogy én tényleg beleszerettem,mert ő is úgy viselkedett mintha több lenne...ez tartott 2 és fél évig...
És most ott tartok,hogy a fiú pár hónap múlva sajnos börtönbe megy...én pedig könyörögtem,hogy tartsunk ki tavaszig aztán befejezzük...16 éves korom óta nincs egy épkézláb kapcsolatom...bonyolultnak és tehernek érzem a szexet...felemésztett a 3. Szerep...vállalkozóként dolgozom a saját fodrász üzletembe és mégsem vagyok boldog...3 éve elveszítettem a nagymamám...neki megígértem ,hogy erős leszek és nem hagyom magam kihasználni...mégis hagytam...
Nem tudom,hogy tudnám élni boldogan az életem...szegény szüleimet kikészítem..
Hogy tudnék normális párkapcsolatot kialakítani?szükségem van a szeretetre...üresnek és haszontalannak érzem magam,aki nem jó senkinek,csak arra h a sötétbe elvigyék a kocsi hátsó ülésére..
Mi a megoldás?:(
Várom válaszát!
Szakértőnk válasza a Mi lehet a megoldás? kérdésre
Kedves Levélíró!
Úgy érzem itt nem „csak” ennek a kapcsolatnak a megoldása a kérdés, hanem komolyabb nehézséget jelent az önértékelési probléma, amit kihallok a sorok közül. Azt javaslom, hogy keressen fel egy pszichológust, akivel részletesen át tudja beszélni a gondolatait, érzéseit (nem csak a „betegek” mennek pszichológushoz, hanem azok is, akiknek támogatásra, iránymutatásra, tanácsokra van szükségük!!!),és ha egy kicsit egyenesbe kerül önmagával, feltehetően Önre fog találni a megfelelő partner is.
