Tini szülők

2015.01.28.
Tisztelt Doktor Nő!
A korábbi kérdésem feltétele ill. a Tisztelt Dr. Nő által megadott válasza óta "javulóban" a helyzet. Az elmúlt kb. 2,5 hónapban (mióta magántanuló) egyre nyugodtabb az öcsém. Természetesen van amikor bemegy az órákra, de korábbiaknál több időt tud így tölteni az ikrekkel. A fáradságot egyre inkább kitudta pihenni. Továbbra is dolgozik és sokszor ő van a kicsikkel fent éjjel. Mióta magántanulóként heti egy-egy alkalommal 2-3 órára meg csak be a suliba máshogy viszonyulnak hozzá azok az osztálytársai is akik korábban ércelődtek rajta. Volt egy osztálytársa aki végig teljesen megértette -vagy inkább átérezte- az öcsém helyzetét. Ez az osztálytársa lényegében hirtelen lett "fél"árva és az édesanyja is betegeskedik. Van egy újszülött is náluk. (A legkisebb testvére.) Az újszülött körüli dolgok egy részét ő végzi. Őt nem érte ércelődés, sőt inkább megértést kapott.
Talán érthető is, hogy egy ilyen tragédia esetében megértőbben és együttérzőbben az érintetthez közelállók, így az osztálytársak is.
Miért nem lehet megértést és elfogadást mutatni egy olyan esetben is mint amilyen az öcsémnél?

Szakértőnk válasza a Tini szülők kérdésre

Kedves Kérdező!

Feltehetően arról a mechanizmusról van szó, amit úgy hívünk önvédő reakció: ha megfelelő empátiával, megértéssel viseltetünk mások problémája iránt, akkor „megérint” bennünket és akár meg is viselhet, kénytelenek vagyunk elképzelni , hogy akár mi is lehetnénk ilyen helyzetben. Emiatt inkább a bagatelizálást, az elutasítást…stb. választjuk, hogy mi ne legyünk érintettek. Az öcséd osztálytársával rajta nem múló dolog történ, míg az öcséd úgymond döntést hozott, amivel bárki szembenézhetne.

A fontos, hogy azokból merítsen ilyenkor erőt az ember, akik megértéssel vannak iránta, hiszen azok lehetnek az igazi barátok, akik a nehézségek során is mellette vannak, nem csak a szórakozás során.

Hasonló kérdések

Cikkek a témában

Rizikókalkulátor