Mi történt velem?

Augusztusban még együtt voltam az előző barátommal, de már eléggé a végét járta a kapcsolatunk, de ezt még magamnak se mertem kimondani. Közben elutaztam külföldre, és egy külföldi srác elkezdte csapni nekem a szelet, aki úgy eleve nagyon tetszett, de nem gondoltam, hogy ebből bármi lenne. Aztán végül egy tengerparton eltöltött csillagokat nézős - napfelkeltét nézős éjszaka után hagytam, hogy megcsókoljon. A nyaralás végéig ez ment, és eléggé beleszerettem. Neten tartottuk a kapcsolatot, szakítottam a barátommal, aztán októberben a külföldi srác búcsút intett, mondván ez így nem mehet tovább, persze tudom, hogy igaza van. De teljesen padlóra kerültem. Január körülre egészen összekapartam magam, de néha még mindig hiányzik. Január végén pedig megismertem egy másik fiút. Úgy éreztem már tényleg jól vagyok, vizsgaidőszak után kipihentem magam testileg-lelkileg, úgyhogy elkezdtem vele randizgatni. És most már ott tartok, hogy nem vagyok benne biztos, hogy jó ötlet volt összejönni vele. Eleve keveset tudunk találkozni, és nehezen nyílik meg érzelmileg (vagy csak én nem váltom ki belőle a kellő érzelmeket...). Novemberben halt meg az apukája, nem tudom, hogy lehet-e bármi köze ehhez. De pl. nem szereti ha megfogom a kezét, vagy ha megölelem. De tudom, hogy az elején elkapkodtuk a dolgokat, már a 3. randin lefeküdtünk. És én nem bírok rajta kiigazodni. A februári suli kezdésre is már tele voltam motivációval (az előző félévben kb. semmi, a szakítás és a külföldi srác miatt...), és most megint úgy érzem, hogy csak kicsúszik alólam a talaj. Közben kéne keresnem szakmai gyak helyet, de nehéz ezzel a szakkal elhelyezkedni, és nagyon stresszel, illetve van két elég nehéz házi feladatom, egyik csapatban ráadásul, és nagyon nehezen mennek. Alig tudom rávenni magam a tanulásra eleve, már kb. két hete. Néha úgy érzem, hogy nincs nekem erőm, hogy még a barátom miatt is mindig idegeskedjek, hogy most nem érdeklem vagy mi van... Pedig már múlt héten megbeszéltük, hogy megmutatja a saját városának belvárosát is - gondolom ez jelent valamit. De most hétvégére elutazott, írtam neki, hogy ha tud, írjon mizu. Annyit írt, hogy vidéken van. De már otthon van, és nem keres. De nagyon nehezen mutatja ki az érzelmeit, és nem tudom, hogy egyáltalán vannak-e. Az elején még volt, hogy mondta, hogy hiányoztam, vagy hagyta, hogy fogjam a kezét, de már semmi, és én nem értem. De amúgy meg jókat nevetünk együtt. Nem tudom, hogy csak én nem váltom ki belőle a kellő érzelmeket, vagy benne van a hiba? Nem tudom mit kéne tennem. Vagy hogy egyáltalán még korai volt-e bárkivel összejönnöm...
Köszönöm a segítséget!
Csili (21 éves egyetemista lány)