Túl sokat idegeskedem

Szép Napot! Az a problémám, hogy állandóan idegeskedek valami miatt. Néha olyan dolgok miatt, aminek tényleg semmi értelme. Így úgy érzem leterhelem magam és nem tudok önmagam lenni, nem tudok olyan dolgokkal foglalkozni ami tényleg számít. Pl: a szomszédunk 1 éve panaszkodott, hogy zavarja a kutyaugatás. A kutyánk tényleg nem ugat sokat, csak ha jövünk-megyünk, de, hogy ezért vagy nem, nem tudom de napi másfél óra operát kellett hallgatnunk. Egyszerűen nem bírtam elviselni és csak kérdések vetődtek fel bennem. Mi van, ha holnap ismért bekapcsolja? Hogy fogok így tanulni? Mi lesz, ha szokásává válik? Azóta leszokott róla de én állandóan rettegek, hogy mikor futni megyek ugat utánam a kutya, és mi lesz ha megint hallgatnunk kell ezt a számunkra egyáltalán nem szimpatikus zenét. Félek és állandóan aggódok amiatt, hogy valakinek elmondtam valamit és mi lesz ha ő azt tovább adja? Aggódok és idegeskedek (de ez inkább zavaró tényező ami szerintem a túlzott precízségemből ered), hogy a telefonomon az egyik zenénél nem sikerült tökéletesen beírnom az albumcímet és nem is engedi. Most mi lesz? Pedig ez tényleg mellékes. Vagy ami arra késztetett, hogy végre kiírjam magamból a "gondjaimat" az ma történt. Nem tagadom, tinédzser lány létemre szoktam önkielégíteni. Mivel egyedül voltam itthon és tudtam, hogy majd jön hozzánk az egyik rokon, nyitva hagytam a szoba ajtót, hogy halljam ha esetleg bejönnek, de csak úgy résnyire és nyitva volt az előszoba ablak is... nameg a szomszéd ablaka.... Direkt nem csuktam be őket, úgy gondoltam, úgysem leszek annyira hangos, mert nem szoktam. Csak azzal nem számoltam, hogy a mai volt életem legjobb élménye és olyan hangos voltam mint még talán soha. Próbálom magam nyugtatni, hogy úgyse hallották mert jól szigetel az ajtó meg odakint "elveszik a hang" (ez utóbbit le is teszteltem úgy nagyjából a nyugtatás miatt) de egyszerűen nem megy. Érzem, hogy a testem teljesen merev, még idebent a saját lakásunkban sem merek megmozdulni, sem bármilyen hangot kiadni. Bár igaz, hogy pár éve már volt egy hasonló eset, akkor nem tulajdonítottam neki különösebb figyelmet. Néhány nap és tudom, hogy úgyis elfelejtem, de akkor is, ha mondjuk tényleg nem lesz semmilyen következménye egy adott dolognak akkor miért idegeskedjek rajta még tovább?? Hogyan tudnám megbeszélni magammal, hogy nincs miért idegeskedni olykor hülyeségek miatt?? Mi lenne, ha nem foglalkoznék pitiáner dolgokkal?? Többnyire próbálom a bajt megelőzni, de van, ami nem rajtam múlik. Válaszát előre is köszönöm.