Hogyan küzdjem le a szorongást?
2015.07.06.
Tisztelt Szakértő!
Én zárkózott, visszahúzódó, fiatal 19 éves nő vagyok.
Idén volt az érettségi, ami nem teljesen sikerült, ezért majd ősszel vizsgázok újra. Addig technikusin fogok tanulni...
A következő egy-két év kell nekem ahhoz,hogy pontot szerezzek (jó érettségivel) javító érettségivel, nyelvvizsgával..... És ami a legfontosabb, hogy én megváltozzak.
Nagyon szorongós vagyok, nem merek idegenekkel beszélni. kerülöm a sok embert, a vásárlás is kínszenvedés, mert rosszul érzem magam, buszozni, vonatozni sem szoktam....
Kellene diákmunkát is keresnem, mert dolgoznom kell, de erre sem vagyok képes. Mert még oda sem jutottam el ,hogy felhívjam a diákszövetkezetet, s nem mernék elmenni dolgozni.
Meg kell változnom, mert van egy tervem, mégpedig szeretnék a technikusi után továbbtanulni egyetemen. Most még biztos nem tudnék, mert félek, félek a költözéstől. Hiszen kis városban nőttem fel, az egyetem, ahova mennék az meg Pesten van. Nem tudom, hogy elég lesz e két éve,hogy hátra hagyjam a szorongást! De ha nem változok, akkor soha nem fogok tudni elmenni dolgozni, s fogalmam sincs mi lenne velem így! Emiatt bajban vagyok. Pár éve azt hittem, hogy ennyi idősen már kinövöm ezt, de nem így lett. Fogalmam sincs mit csinálják, hogy ne legyek ennyire gátlásos, bizonytalan, félénk!
Kérem, ha tud, tanácsoljon valamit! Vagy természetes ez a szorongás? Vagy mégis, mit kéne csinálnom, hogy ne gátoljon meg engem semmi, abban ,hogy elmenjek dolgozni, s majd továbbtanulni?
Várom a válaszát!
Én zárkózott, visszahúzódó, fiatal 19 éves nő vagyok.
Idén volt az érettségi, ami nem teljesen sikerült, ezért majd ősszel vizsgázok újra. Addig technikusin fogok tanulni...
A következő egy-két év kell nekem ahhoz,hogy pontot szerezzek (jó érettségivel) javító érettségivel, nyelvvizsgával..... És ami a legfontosabb, hogy én megváltozzak.
Nagyon szorongós vagyok, nem merek idegenekkel beszélni. kerülöm a sok embert, a vásárlás is kínszenvedés, mert rosszul érzem magam, buszozni, vonatozni sem szoktam....
Kellene diákmunkát is keresnem, mert dolgoznom kell, de erre sem vagyok képes. Mert még oda sem jutottam el ,hogy felhívjam a diákszövetkezetet, s nem mernék elmenni dolgozni.
Meg kell változnom, mert van egy tervem, mégpedig szeretnék a technikusi után továbbtanulni egyetemen. Most még biztos nem tudnék, mert félek, félek a költözéstől. Hiszen kis városban nőttem fel, az egyetem, ahova mennék az meg Pesten van. Nem tudom, hogy elég lesz e két éve,hogy hátra hagyjam a szorongást! De ha nem változok, akkor soha nem fogok tudni elmenni dolgozni, s fogalmam sincs mi lenne velem így! Emiatt bajban vagyok. Pár éve azt hittem, hogy ennyi idősen már kinövöm ezt, de nem így lett. Fogalmam sincs mit csinálják, hogy ne legyek ennyire gátlásos, bizonytalan, félénk!
Kérem, ha tud, tanácsoljon valamit! Vagy természetes ez a szorongás? Vagy mégis, mit kéne csinálnom, hogy ne gátoljon meg engem semmi, abban ,hogy elmenjek dolgozni, s majd továbbtanulni?
Várom a válaszát!
Szakértőnk válasza a Hogyan küzdjem le a szorongást? kérdésre
Kedves Levélíró!
A leveled alapján a szorongásod - melynek nem derül ki a kialakulása, a háttere- gátolja a mindennapi életedet. Ilyenkor mindenképpen javasolt pszichológusi segítséget igénybe venni (iskolapszichológus, nevelési tanácsadó, kórház, pedagógiai szakszolgálat). Talán a szüleid vagy valaki, akiben megbízol, tudna segíteni ebben.
Egyébként az újtól, változásoktól való félelem lehet normális, sőt, még ösztönző is, ha van hozzá az illetőnek pozitív megküzdési stratégiája. Ha ez nem alakul ki magától, abban segíthet egy szakember. A te esetedben nagyon pozitív, hogy belátással vagy a problémádra és szeretnél is aktívan megoldást találni rá, ami már az első lépés a pozitív irányú változásokhoz.
