Nem akarom elveszíteni
2015.07.12.
Kedves Szakértő!
Egy eléggé bonyolult helyzet megoldására kérem a tanácsát. Nem régen összejöttem a barátommal, nemsokára leszünk 2 hónaposak. Távkapcsolatban élünk, annak is indult és mivel a távolság eléggé nagy és néha nehezen tudjuk összeegyeztetni a dolgainkat, ezért nem tudunk olyan sűrűn találkozni. Eléggé nagy közöttünk a különbség minden téren-zenei érdeklődés, életmód, stb. Nekem csak az életmódjával van problémám és a káros szenvedélyeivel, de változtatni akar és ez látszik is. Ezen kívül 2 év a korkülönbség és Neki ez nem ez első kapcsolata, nekem pedig igen.
Bennem ettől is sok feszültség van, mert nekem nincs viszonyítási alapom, Neki pedig van. Félek attól, hogy bizonyos helyzetekben esetleg nem reagálok kellőképpen. Emellé társul az is, hogy általában elfolytom az érzelmeimet és nem mutatom ki őket. Az a baj, hogy sokszor ez nem tudatos és csak később veszem észre. Volt 4 éve egy nagy szerelmi csalódásom, ami lelkileg és érzelmileg eléggé kimerített, úgy éreztem magam, mintha a poklon lennék (igen, akkor még csak 13 éves voltam, de tudom, hogy mit beszélek és ez az volt). Illetve az általános iskolás osztályom erősen kikőzösített, szóval nem éreztem jól magam több éven keresztül.
Én nagyon szeretem Őt. De nem érzem még, hogy ez szerelem lenne. Nagyon fontos nekem és azt akarom, hogy boldog legyen. Rendszeresen szoktunk beszélni a kapcsolatunkról, mindent meg tudunk beszélni. Tegnap elmonta, hogy Őt csak az zavarja, hogy sokszor ridegen viselkedem és hogy nem vagyok belé szerelmes, de nem érti, hogy akkor minek vagyok vele. Egész nap gondolkodtam. Tudtam Neki konkrétumot mondani, de Ő azt mondta, hogy csak ez az egy dolog érdekli. Én pánikba estem, hogy szakítani fog velem a következő találkozásunkkor. Nem akarom elveszteni, mert tényleg nagyon fontos nekem és szeretem. Viszont azt akarom, hogy boldog legyen. És ha a környezetében lenne valaki, aki mellett sokkal boldogabb lenne, akkor elengedném, mert tudom, hogy az Neki sokkal jobb lenne. Nagyon nehezen élném meg, de Miatta elfogadnám.
Előre is köszönöm a segítségét!
Egy eléggé bonyolult helyzet megoldására kérem a tanácsát. Nem régen összejöttem a barátommal, nemsokára leszünk 2 hónaposak. Távkapcsolatban élünk, annak is indult és mivel a távolság eléggé nagy és néha nehezen tudjuk összeegyeztetni a dolgainkat, ezért nem tudunk olyan sűrűn találkozni. Eléggé nagy közöttünk a különbség minden téren-zenei érdeklődés, életmód, stb. Nekem csak az életmódjával van problémám és a káros szenvedélyeivel, de változtatni akar és ez látszik is. Ezen kívül 2 év a korkülönbség és Neki ez nem ez első kapcsolata, nekem pedig igen.
Bennem ettől is sok feszültség van, mert nekem nincs viszonyítási alapom, Neki pedig van. Félek attól, hogy bizonyos helyzetekben esetleg nem reagálok kellőképpen. Emellé társul az is, hogy általában elfolytom az érzelmeimet és nem mutatom ki őket. Az a baj, hogy sokszor ez nem tudatos és csak később veszem észre. Volt 4 éve egy nagy szerelmi csalódásom, ami lelkileg és érzelmileg eléggé kimerített, úgy éreztem magam, mintha a poklon lennék (igen, akkor még csak 13 éves voltam, de tudom, hogy mit beszélek és ez az volt). Illetve az általános iskolás osztályom erősen kikőzösített, szóval nem éreztem jól magam több éven keresztül.
Én nagyon szeretem Őt. De nem érzem még, hogy ez szerelem lenne. Nagyon fontos nekem és azt akarom, hogy boldog legyen. Rendszeresen szoktunk beszélni a kapcsolatunkról, mindent meg tudunk beszélni. Tegnap elmonta, hogy Őt csak az zavarja, hogy sokszor ridegen viselkedem és hogy nem vagyok belé szerelmes, de nem érti, hogy akkor minek vagyok vele. Egész nap gondolkodtam. Tudtam Neki konkrétumot mondani, de Ő azt mondta, hogy csak ez az egy dolog érdekli. Én pánikba estem, hogy szakítani fog velem a következő találkozásunkkor. Nem akarom elveszteni, mert tényleg nagyon fontos nekem és szeretem. Viszont azt akarom, hogy boldog legyen. És ha a környezetében lenne valaki, aki mellett sokkal boldogabb lenne, akkor elengedném, mert tudom, hogy az Neki sokkal jobb lenne. Nagyon nehezen élném meg, de Miatta elfogadnám.
Előre is köszönöm a segítségét!
Szakértőnk válasza a Nem akarom elveszíteni kérdésre
Kedves Kérdező!
Ha ennyire félsz, hogy elveszíted és szereted, akkor nem értem, hogy mi az, ami hiányzik számodra ahhoz, hogy ezt szerelemnek nevezd.
Az érzelmek kimutatása illetve főleg az elrejtése valóban rögzülhetett a korábbi élmányeid alapján ,de ezen lehet változtatni. Egyrészt érdemes megbeszélnetek, hogy számodra mi az ami nehézséget okoz, illetve, hogy a párod pontosan mit várna el. Másrészt az érzelmeket első körben meg lehet próbálni nem élő szóban, hanem levélben is megfogalmazni, illetve törekedni a hétköznapokban, hogy minden találkozásotok során legyen egy-két pillanat, amikor kinyilvánítod felé, amit érzel. Ezek a tudatos megnyilvánulások később segítenek a spontán megnyilvánulások kialakulásában.
