Mi van velem ? :(
2015.09.15.
Tisztelt szakértő!
Úgy érzem nagy bajban vagyok.Ez az egész a barátnőmmel történő szakítás után következett,békében váltunk el,de szavasi a szívembe szúrtak,pl hogy fogyatékos a szemem,kövér vagyok(185 vagyok,75 kiló),volt amikor lehűlyézett,de mindig elnéztem neki ezeket.Aztán kb 2 hétre rá,nem tudtam aludni,egyre jobban kedvtelen lettem stb.Aztán írtam egy verset az öngyilkosságomról(ha nem baj a levél végére berakom) Aztán pár nap múlva be akartam magam gyógyszerezni(ramipiriel) De nem tettem meg.Egy 26 éves lány barátom biztat engem(én 20 vagyok,a lány kicsit messze lakik) és általábban mindig sikerül jobb kedvre derítenie.Miután az a öngyilkossági terv meg volt,utána a dolgok csillapodtak,majd pár nap múlva minden újra,annyi volt a változás hogy kábult voltam,elég aluszékony voltam.Azután kb mint egy hullámvasút hol jó a kedvem,aztán2 nap múlva deprimált vagyok.Így telnek a napjaim.Mostanában gyakran megszédülők,elvesztem az egyensúlyom pár pillanatra.Valamit újra és újra öngyilkossági gondolatok,,tervek jönnek.Valamelyik nap az is megfordult bennem hogy felakasztom magam.Szüleimnek kicsit félek erről beszélni,mert régen volt egy stresszes időszakomban egy kirohanásom hogy megölőm magam,de egy fejmosást és pofont kaptam(szerintem eléggé megijedtek) Nem tudom mi van velem.Depressziós vagyok ? Néha úgy érzem megörültem,de én nem vagyok örült. Lassan 1 hónapja szenvedek ettől.Szakemberhez félek elmenni.Néha elég céltalanak érzem magam,úgy érzem senki nem lesz belőlem,és a szuicid gondolatok eszméletlenül kínoznak jobban mint a fejfájás ami szintúgy gyakran előjön,és nem csak a homlokom fáj,van amikor a hallántéknál fáj.Ide a levél végére beíllesztem a verset ha nem baj.Nem nagy szám.nem is igazán vers csak az érzések amik akkor keringtek bennem.
Este van,szomorúan sétálok a parkban.
Láttok egy fiatal párt,rájuk nézek majd szomorúan megyek tovább.
Eszembe jut róluk a barátnőm,ki nem rég hagyott el
Ő aki azt mondta csak én kellek neki,és soha nem hagy el
Ő aki elhagyott egy másik fiú miatt,pedig én hittem minden szavának
Hogy ő csak az enyém és együtt leszünk örökké.
Szemembe könnyek szöknek és csak lehajtót fejel megyek tovább.
Leülők a járdára,nézem az ablakok fényét,a reklám táblákat
lepereg előttem a gyerekkorom ,látom magam kisrácként
amikor az emeletes házak árnyékában játszottunk,majd látom amikor elköltözünk.
Eszembe jut az első barátnőm aki szülői kényszer miatt hagyott,el mert nem bíztak bennem
Csak jobban sírok,csak sírok hogy nekem miért nem jár a boldogság
hogy miért nincs szerencsém a szerelembe.
Hideg van ,a szél is fúj,az ég is sötét nem ragyognak a csillagok.
Zsebembe nyúlok egy zsebkést veszek elő,csuklómhoz tartom,közben gondolkodom.
Biztos megtegyem ? 20 évesen dobjam el magamtól az életet.
Élni akarok,de nem látom a kiutat,teljesen egyedül vagyok.
Egy mozdulattal elvágom az ereim,a kezem nagyon fáj,szédülők.
Felállok és nem tudom miért,de elindulók ,reménykedem hogy valaki meglát.
Egyszer csak érzem zuhanok lefele,a hideg járdán fekszem,egy autó megáll.
Kiszállnak belőle valaki így szól- Hívj gyorsan egy mentőt.
Rángatnak beszélnek hozzám hátha meghozz térek,szorítják a kezem
de az eszméletem ekkora teljesen elvesztem.
Egy kórterembe magamhoz térek,kezem ágyhoz kötözve ,csak egy két ember van bent,édesanyám sírva átölel.
Faggatnak hogy miért tettem ? Hogy egy 20 évesnek hogy lehet ennyi esze.
Egy nővér nyugatot hozz,haza nem engednek,csak faggatnak hogy beszéljek.
Csak annyit mondok meg kellett tennem.
Bocsánat ha nagyon hosszú lett,de ez az egész úgy érzem nagyon megbélyegez engem.
Úgy érzem nagy bajban vagyok.Ez az egész a barátnőmmel történő szakítás után következett,békében váltunk el,de szavasi a szívembe szúrtak,pl hogy fogyatékos a szemem,kövér vagyok(185 vagyok,75 kiló),volt amikor lehűlyézett,de mindig elnéztem neki ezeket.Aztán kb 2 hétre rá,nem tudtam aludni,egyre jobban kedvtelen lettem stb.Aztán írtam egy verset az öngyilkosságomról(ha nem baj a levél végére berakom) Aztán pár nap múlva be akartam magam gyógyszerezni(ramipiriel) De nem tettem meg.Egy 26 éves lány barátom biztat engem(én 20 vagyok,a lány kicsit messze lakik) és általábban mindig sikerül jobb kedvre derítenie.Miután az a öngyilkossági terv meg volt,utána a dolgok csillapodtak,majd pár nap múlva minden újra,annyi volt a változás hogy kábult voltam,elég aluszékony voltam.Azután kb mint egy hullámvasút hol jó a kedvem,aztán2 nap múlva deprimált vagyok.Így telnek a napjaim.Mostanában gyakran megszédülők,elvesztem az egyensúlyom pár pillanatra.Valamit újra és újra öngyilkossági gondolatok,,tervek jönnek.Valamelyik nap az is megfordult bennem hogy felakasztom magam.Szüleimnek kicsit félek erről beszélni,mert régen volt egy stresszes időszakomban egy kirohanásom hogy megölőm magam,de egy fejmosást és pofont kaptam(szerintem eléggé megijedtek) Nem tudom mi van velem.Depressziós vagyok ? Néha úgy érzem megörültem,de én nem vagyok örült. Lassan 1 hónapja szenvedek ettől.Szakemberhez félek elmenni.Néha elég céltalanak érzem magam,úgy érzem senki nem lesz belőlem,és a szuicid gondolatok eszméletlenül kínoznak jobban mint a fejfájás ami szintúgy gyakran előjön,és nem csak a homlokom fáj,van amikor a hallántéknál fáj.Ide a levél végére beíllesztem a verset ha nem baj.Nem nagy szám.nem is igazán vers csak az érzések amik akkor keringtek bennem.
Este van,szomorúan sétálok a parkban.
Láttok egy fiatal párt,rájuk nézek majd szomorúan megyek tovább.
Eszembe jut róluk a barátnőm,ki nem rég hagyott el
Ő aki azt mondta csak én kellek neki,és soha nem hagy el
Ő aki elhagyott egy másik fiú miatt,pedig én hittem minden szavának
Hogy ő csak az enyém és együtt leszünk örökké.
Szemembe könnyek szöknek és csak lehajtót fejel megyek tovább.
Leülők a járdára,nézem az ablakok fényét,a reklám táblákat
lepereg előttem a gyerekkorom ,látom magam kisrácként
amikor az emeletes házak árnyékában játszottunk,majd látom amikor elköltözünk.
Eszembe jut az első barátnőm aki szülői kényszer miatt hagyott,el mert nem bíztak bennem
Csak jobban sírok,csak sírok hogy nekem miért nem jár a boldogság
hogy miért nincs szerencsém a szerelembe.
Hideg van ,a szél is fúj,az ég is sötét nem ragyognak a csillagok.
Zsebembe nyúlok egy zsebkést veszek elő,csuklómhoz tartom,közben gondolkodom.
Biztos megtegyem ? 20 évesen dobjam el magamtól az életet.
Élni akarok,de nem látom a kiutat,teljesen egyedül vagyok.
Egy mozdulattal elvágom az ereim,a kezem nagyon fáj,szédülők.
Felállok és nem tudom miért,de elindulók ,reménykedem hogy valaki meglát.
Egyszer csak érzem zuhanok lefele,a hideg járdán fekszem,egy autó megáll.
Kiszállnak belőle valaki így szól- Hívj gyorsan egy mentőt.
Rángatnak beszélnek hozzám hátha meghozz térek,szorítják a kezem
de az eszméletem ekkora teljesen elvesztem.
Egy kórterembe magamhoz térek,kezem ágyhoz kötözve ,csak egy két ember van bent,édesanyám sírva átölel.
Faggatnak hogy miért tettem ? Hogy egy 20 évesnek hogy lehet ennyi esze.
Egy nővér nyugatot hozz,haza nem engednek,csak faggatnak hogy beszéljek.
Csak annyit mondok meg kellett tennem.
Bocsánat ha nagyon hosszú lett,de ez az egész úgy érzem nagyon megbélyegez engem.
Szakértőnk válasza a Mi van velem ? :( kérdésre
Kedves Levélíró!
A legtöbb ember élete során átesik egy depresszív időszakon általában valamilyen negatív életesemény hatására. Ha idővel a probléma nem enyhül, illetve ha a tiédhez hasonló öngyilkossági gondolatok és fizikai tünetek is megjelennek, akkor minden esetben javasolt egy pszichológus személyes felkeresése. Ha tudnád jelezni a szüleidnek, vagy legalább a lánybarátodnak, hogy milyen erősek a negatív érzéseid, akkor feltehetően segítenének a szakember megkeresésében (helyi kórház, családsegítő szolg.), de önállóan is kérhetsz időpontot. (Az írásod egyébként valóban szépen tükrözi a lelkiállapotodat és talán segít is kicsit a probléma feldolgozásában.)
