Depressziós vagyok?Iskolát kellene váltanom?
2015.12.09.
Jó napot kívánok!
15 éves vagyok, fiú.Egyre jobban éreztem magamon, hogy egyre többször magamba roskadok, sírok stb. Utánajártam és kitöltöttem néhány tesztet, ezek szerint depressziós tüneteim vannak.
Először is minden rendben volt idén májusig, nyolcadikos voltam, vártam az új iskolát, minden jó volt, erre a mamám kórházba került és egy hónapnyi szenvedés után (Ezalatt a hónap alatt mikor anyukám ment látogatni mindig elmentem vele és egyszer sem engedtek be, mert nem voltam 15 éves, mindig bepróbálkoztam, mindig, és nem engedtek) elhunyt.Mellesleg én osztálykiránduláson voltam, nagyon jó volt, vettem mindenkinek ajándékot minden és mikor hazaértem közölték, hogy meghalt. Ez egy elég nagy csapás volt és rosszul is éreztem magam (sőt azóta bánt), hogy miközben én jól szórakoztam mi történt.Utána nagyon rosszul lettem, egy pár napig suliba se tudtam menni annyira lesokkolt, két nap után elmentem, mert otthon se volt jó, az ének jegyemen múlt a nyolc éves kitűnő, megkerestem a drága tanárnőmet, hogy nem adná-e meg mert ez elég fura lenne, jól leszidott, hogy visszaélek a helyzetemmel és ezt, hogy gondoltam, ekkor újra a padlóra, még jó, hogy az osztályfőnököm ott volt mert ő segített mindenben, hazavitt, de előtte beszéltünk (ő volt az egyetlen aki megértett) mert tudta, hogy otthon nem merek mivel anya is kikészült.Ez meghatározta a nyaramat, jött a ballagás, jó idő, semmit nem tudtam kiélvezni annyira bánt(ott), hogy még bemenni se tudtam hozzá, aztán úgy éreztem, hogy jó, jött a szokásos apás kiruccanás, kezdtem kicsit jól lenni.Na erre jött az új iskola, a gólyatáborban se voltam valami jól, nem beszéltem senkivel, teljesen bezárkóztam és mivel teljesen egyedül vágtam bele (nem baráttal mentem) ebbe ezért nem értette senki, hogy ez miért van, így illeszkedtem be, éreztem, hogy nem kedvelnek jó néhányan.Felkerültem az iskolába, először kolis voltam de egyszerűen nem bírtam ott lenni, folyamatosan a mosdóban voltam egyedül és ültem, sírtam, nem ettem, anyáék inkább kivettek, azóta buszozok, de nem vészes.Egy új iskola szerintem elég megterhelő de ami volt/van az csak rátesz.Nem tudtam nagyon beilleszkedni, nem volt senki elején akivel beszélhettem volna.A tanároknál se szereztem jó pontokat, a jegyeim se a legjobbak, átlagban hármasok.Aztán néhány osztálytársam kinézett magának, elkezdtek kibeszélni, mikor én feleltem kiröhögtek, a tanárok nem csináltak vele semmit.Azóta van pár ember akivel jóba lettem de még mindig egy kínzás oda bemennem, amikor megérkezek ez a kb. 10 ember elkezd sutyorogni, röhögnek, bámulank rám aztán mikor elmegyek onnan látom, hogy abbahagyják, volt már olyan is, hogy lefényképeztek, ezt onnan tudtam, hogy a telefon vakuzott mikor olyan röhögcsélve, sunyin elkezdték felém közelíteni a kamerát.Ezek a kis dolgok annyira idegesítenek és már utálok oda járni, általában sírva alszok el.Át tudnék menni egy másik iskolába ahova a régi osztálytársaim járnak, de az az iskola nagyon gyenge, ahova most járok pedig erős, ezért vagyok ebben is tehetetlen, mivel ezt úgy érzem, hogy nem sokáig fogom bírni.Igazából ez, hogy nem tudtam beilleszkedni és ez miatt kiközösítenek úgy érzem összefüggésben van a júniusban történttel és úgy érzem, nem dolgoztam még fel és csak rátesz a suli, és ez miatt egyre rosszabbul vagyok .Ennyi a történet, nem tudom mit tegyek és, hogy ez már komoly betegség-e.
Köszönöm, hogy elolvasta és előre köszönöm a választ!
15 éves vagyok, fiú.Egyre jobban éreztem magamon, hogy egyre többször magamba roskadok, sírok stb. Utánajártam és kitöltöttem néhány tesztet, ezek szerint depressziós tüneteim vannak.
Először is minden rendben volt idén májusig, nyolcadikos voltam, vártam az új iskolát, minden jó volt, erre a mamám kórházba került és egy hónapnyi szenvedés után (Ezalatt a hónap alatt mikor anyukám ment látogatni mindig elmentem vele és egyszer sem engedtek be, mert nem voltam 15 éves, mindig bepróbálkoztam, mindig, és nem engedtek) elhunyt.Mellesleg én osztálykiránduláson voltam, nagyon jó volt, vettem mindenkinek ajándékot minden és mikor hazaértem közölték, hogy meghalt. Ez egy elég nagy csapás volt és rosszul is éreztem magam (sőt azóta bánt), hogy miközben én jól szórakoztam mi történt.Utána nagyon rosszul lettem, egy pár napig suliba se tudtam menni annyira lesokkolt, két nap után elmentem, mert otthon se volt jó, az ének jegyemen múlt a nyolc éves kitűnő, megkerestem a drága tanárnőmet, hogy nem adná-e meg mert ez elég fura lenne, jól leszidott, hogy visszaélek a helyzetemmel és ezt, hogy gondoltam, ekkor újra a padlóra, még jó, hogy az osztályfőnököm ott volt mert ő segített mindenben, hazavitt, de előtte beszéltünk (ő volt az egyetlen aki megértett) mert tudta, hogy otthon nem merek mivel anya is kikészült.Ez meghatározta a nyaramat, jött a ballagás, jó idő, semmit nem tudtam kiélvezni annyira bánt(ott), hogy még bemenni se tudtam hozzá, aztán úgy éreztem, hogy jó, jött a szokásos apás kiruccanás, kezdtem kicsit jól lenni.Na erre jött az új iskola, a gólyatáborban se voltam valami jól, nem beszéltem senkivel, teljesen bezárkóztam és mivel teljesen egyedül vágtam bele (nem baráttal mentem) ebbe ezért nem értette senki, hogy ez miért van, így illeszkedtem be, éreztem, hogy nem kedvelnek jó néhányan.Felkerültem az iskolába, először kolis voltam de egyszerűen nem bírtam ott lenni, folyamatosan a mosdóban voltam egyedül és ültem, sírtam, nem ettem, anyáék inkább kivettek, azóta buszozok, de nem vészes.Egy új iskola szerintem elég megterhelő de ami volt/van az csak rátesz.Nem tudtam nagyon beilleszkedni, nem volt senki elején akivel beszélhettem volna.A tanároknál se szereztem jó pontokat, a jegyeim se a legjobbak, átlagban hármasok.Aztán néhány osztálytársam kinézett magának, elkezdtek kibeszélni, mikor én feleltem kiröhögtek, a tanárok nem csináltak vele semmit.Azóta van pár ember akivel jóba lettem de még mindig egy kínzás oda bemennem, amikor megérkezek ez a kb. 10 ember elkezd sutyorogni, röhögnek, bámulank rám aztán mikor elmegyek onnan látom, hogy abbahagyják, volt már olyan is, hogy lefényképeztek, ezt onnan tudtam, hogy a telefon vakuzott mikor olyan röhögcsélve, sunyin elkezdték felém közelíteni a kamerát.Ezek a kis dolgok annyira idegesítenek és már utálok oda járni, általában sírva alszok el.Át tudnék menni egy másik iskolába ahova a régi osztálytársaim járnak, de az az iskola nagyon gyenge, ahova most járok pedig erős, ezért vagyok ebben is tehetetlen, mivel ezt úgy érzem, hogy nem sokáig fogom bírni.Igazából ez, hogy nem tudtam beilleszkedni és ez miatt kiközösítenek úgy érzem összefüggésben van a júniusban történttel és úgy érzem, nem dolgoztam még fel és csak rátesz a suli, és ez miatt egyre rosszabbul vagyok .Ennyi a történet, nem tudom mit tegyek és, hogy ez már komoly betegség-e.
Köszönöm, hogy elolvasta és előre köszönöm a választ!
Szakértőnk válasza a Depressziós vagyok?Iskolát kellene váltanom? kérdésre
Kedves Levélíró!
Sokan vannak, akiknek a gyász folyamatában segítségre van szükségük, de elsősorban a szeretteiktől. Ne féltsd édesanyádat, fontos,hogy tudjatok beszélni a történtekről, a bűntudatodról. Ha szükséges, forduljatok pszichológushoz. Idővel és kis segítséggel ezek az érzések a helyükre kerülnek majd.
Az iskolával kapcsolatos döntést esetleg meg lehet próbálni azutánra halasztani, hogy az egyéb problémáid megoldódnak. Talán egy harmadik iskola? De ha végképp úgy érzed, hogy ront az iskola a lelkiállapotodon (a gyászfolyamat lezajlása ellenére sem oldódnak a depresszív tünetek), akkor komolyan fontolóra kell venni. De ebben az esetben is a legfontosabb az volna, hogy a szüleid tudják, hogy min mégy keresztül, mert akkor tudnak segíteni.
