15 éves lány vagyok. 14 hónapig voltam kapcsolatban egy osztálytársammal, akit a gimnáziumban ismertem meg. Voltak kisebb-nagyobb vitáink, sokszor akartunk szakítani, mégsem tettük. Sokáig bizonytalan voltam, de mindig azt gondoltam, hogy ez majd elmúlik, majd jobb lesz., így nem szakítottam. Aztán november 27-én, körülbelül 1 hónapja szakítottunk. Illetve ő szakított velem. A kapcsolatunk során is nagyon jóban volt egy másik osztálytársammal, egy lánnyal. Sosem jöttem ki jól azzal a lánnyal, nem is volt szimpatikus. Én egész idő alatt féltékeny voltam arra a lányra, mert nagyon jóban voltak, és minden nap együtt játszottak ők ketten és egy másik fiú, online játékot, a Lol-t, és közben skype-oltak, hülyéskedtek. Én nem vagyok ilyen típus, nem is nagyon volt közös témánk.. Szóval miután szakítottunk nagyon rosszul éreztem magam.. Eközben ezzel ő bizonyára nem így volt, mivel egész hétvégére eltűnt, és vasárnap este (pénteken szakítottunk) megváltoztatta a profilképét.. az új képen azzal a lánnyal csókolózik, akire egész idő alatt féltékeny voltam, akitől féltettem.. És erről ők is tudtak. Nem tudtam, mit tehetnék, ugyanúgy mentem iskolába, nem is foglalkoztam vele. Persze egy ideig ez volt a fő téma mindenhol, de nem érdekelt, mindenki azt mondta hogy majd találok mást, meg jobbat.. a szokásos vigasztaló szövegek. Sokszor ölelkeztek direkt előttem.. Már azt hittem kezdek továbblépni, volt egy srác, aki tetszett, de nem voltam benne biztos, hogy szeretem, ebből nem is lett semmi később. Közben folyamatosan láttam őket együtt. Zavart, de tűrtem. Azt gondoltam szánalmas. Viszont nem haragudtam rá.. Ezután megkeresett a legjobb barátja (a harmadik tag akivel még játszani szoktak), azzal, hogy ő szerelmes belém. Semmiképp nem jöttem volna össze vele, nem is szeretem. Nem sokra rá megkeresett az exem. Ekkorra már tudtam, hogy a lány szakított vele. Azt állította, és állítja, hogy hiányzom neki, hogy engem szeret, a másik lányt sosem szerette, nem is akar kibékülni vele és a barátja lenni, csak velem akar lenni, egész idő alatt igazam volt vele kapcsolatban.. Minden érv és minden ember ellene szól.. Mégis az utóbbi időben, még mielőtt megkeresett, elkezdtem rá gondolni, talán azért mert a legjobb barátjával beszéltem és emlékeztetett rá, hogy milyen volt vele.. Nem tudom. Úgy éreztem hiányzik. Még találkoztam is vele, ami meggondolatlan tett volt. A kapcsolatunk alatt is sokat hazudtam a szüleimnek, nem tudják, hogy én átmentem hozzá, emiatt is szégyenlem magam, és jó volt hogy szakítottunk... Most sem tudják, hogy találkoztam vele. Amikor találkoztunk ugyanúgy megbeszéltünk mindent, és meg is csókolt. Nem tudom, mit kéne tennem, mert kettősek az érzelmeim, egy részük azt mondja miért ne, a másik pedig azt hogy ennél többre kéne tartanom magam... Annyira lehetetlennek érzem ezt az egész helyzetet. Úgy érzem szeretem, és hogy vele akarok lenni... De tudom, hogy nem helyesek ezek az érzések. Viszont mindhárman az osztálytársaim, tehát lehetetlen hogy egyáltalán ne kerüljek kapcsolatba velük.. Nem szeretnék újra kapcsolatban lenni vele.. Ma elmondtam anyának, hogy írt nekem, de ő is tiltja, hogy bármit is kezdjek vele beszélgetésen kívül (és persze nem tudja, hogy már megtettem...). olyan rosszul érzem magam, ez az egész helyzet annyira rossz.. Nem tudom, mit tehetnék..
A választ előre is köszönöm.
Szakértőnk válasza a Mit tegyek? kérdésre
Kedves
Levélíró!
Sajnos
hiába
tudjuk
bizonyos
érzéseinkről,
hogy
"nem
helyesek",
attól
még
az
érzések
nem
változnak
meg.
Feltehetően
nagyon
nehezen
tudnád
most
lezárni
a
kapcsolatotokat
magadban,de
a
bűntudat
önmagában
is
képes
megrontani
bármit,
tehát
egy
nem
felvállalt
kapcsolatban
nem
valószínű,
hogy
működni
tudnátok
együtt.
Azt
javaslom,
hogy
ha
tudsz
beszélgetni
is
anyukáddal
az
érzéseidről
(és
nem
csak
a
tiltásig
juttok,
hanem
meghallgat),
akkor
felállíthatnátok
egy
saját
szabályt
arra,
hogy
mit
kellene
elvárnod
a
fiútól
(És
neki
teljesíteni)
ahhoz,
hogy
újra
tudj
benne
bízni.
És
ha
ő
nem
képes
megfelelni
egy
esetleg
szigorú
elvárásnak,
akkor
nem
valószínű,
hogy
őszinte
és
mély
érzéseket
táplána
irántad
és
akkor
tényleg
nem
ér
meg
a
fáradtságot.
Ha
azonban
tartósan
képes
a
kedvedért
elfogadni
a
szabályaidat,
akkor
lehet,
hogy
tényleg
botlás
volt
a
részéről.
Édesanyád
pedig
látná,
hogy
tudatosan,
éretten
gondolkozol
a
párkapcsolatokról
és
lehet
később
jobban
meg
is
bízna
benned.