Lelki gondok
2016.03.24.
Kedves Doktornő!
Egy ideje semmi élet kedvem, utalok reggel felkelni ha nem muszáj nem is teszem. Az iskolámat utálom (engem se látnák ott szívesen ) rossz a közösség, a tanári kar.... Itthon sincs semmi rendben a szüleim meg állás nélkül vagy velem vagy egymással veszekednek és félek bármit is tenni mert nem tudom mivel borítom ki a bilit. A "szerelmi életem" is egy nagy kalamalyka. Nem tudom kivel megbeszélni a gondjaimat, a szüleim elkuldenek annyival hogy ez csak egy tini hiszti és később úgy is nagyobb problémáim lesznek... szóval már inkább bele se kezdek. Van 2 barátom akikkel eddig ezeket mindig meg tudtam beszélni de most nem tartom helyesnek, mert mindketten elégé a padlón vannak, úgy érzem erősnek kell most mutatnom magam, hogy legyen egy biztosan álló segítsegük, amivel nincs is semmi baj hiszen szerintem a barátság fogalmába ez is bele tartozik csak nekem így most nincs senkim, senki aki az én lelkemet is ápolná vagy segítene. Mind e mellett var rám egy nagy utazás, ki kotozunk külföldre ami miatt meg ugye tele vagyok félelemmel első sorban azert, hogy Oket el veszítem, de ezt se mondhatom el mert az meg úgy állítaná be az egeszet, hogy én vagyok a "szegény szerencsétlen akivel senki se foglalkozik" amit meg nem szeretnék. Úgy érzem lassan ez az egész megemészt és körbe fog venni a fekete köd amiből nincs kiút.
Mit tegyek?
Válaszát előre is köszönöm
Egy ideje semmi élet kedvem, utalok reggel felkelni ha nem muszáj nem is teszem. Az iskolámat utálom (engem se látnák ott szívesen ) rossz a közösség, a tanári kar.... Itthon sincs semmi rendben a szüleim meg állás nélkül vagy velem vagy egymással veszekednek és félek bármit is tenni mert nem tudom mivel borítom ki a bilit. A "szerelmi életem" is egy nagy kalamalyka. Nem tudom kivel megbeszélni a gondjaimat, a szüleim elkuldenek annyival hogy ez csak egy tini hiszti és később úgy is nagyobb problémáim lesznek... szóval már inkább bele se kezdek. Van 2 barátom akikkel eddig ezeket mindig meg tudtam beszélni de most nem tartom helyesnek, mert mindketten elégé a padlón vannak, úgy érzem erősnek kell most mutatnom magam, hogy legyen egy biztosan álló segítsegük, amivel nincs is semmi baj hiszen szerintem a barátság fogalmába ez is bele tartozik csak nekem így most nincs senkim, senki aki az én lelkemet is ápolná vagy segítene. Mind e mellett var rám egy nagy utazás, ki kotozunk külföldre ami miatt meg ugye tele vagyok félelemmel első sorban azert, hogy Oket el veszítem, de ezt se mondhatom el mert az meg úgy állítaná be az egeszet, hogy én vagyok a "szegény szerencsétlen akivel senki se foglalkozik" amit meg nem szeretnék. Úgy érzem lassan ez az egész megemészt és körbe fog venni a fekete köd amiből nincs kiút.
Mit tegyek?
Válaszát előre is köszönöm
Szakértőnk válasza a Lelki gondok kérdésre
Kedves Levélíró! Először is, attól, hogy a barátaidnak is megvannak a maguk problémái, valószínűleg ugyanúgy szívesen segítenének neked még rossz kedvűen is, mint ahogy te nekik. Nem önzőség elmondani a saját problémánkat, ha nem csupán arról van szó, hogy a figyelmet szeretnénk magunkra irányítani. Néha a "sorsközösség" még jó érzés is, hiszen a "nem vagyok egyedül" érzést kelti. Másrészről valóban nagyon fontos volna, hogy legyen melletted támasz ebben a nehéz élethelyzetben (márpedig a rossz családi légkör és a költözés stressze ezt kimerítheti). A szüleiddel is mindenképpen jó volna megértetni, hogy a te problémáid neked legalább olyan fontosak, mint nekik a sajátjaik. Célravezető lehet egy őszinte levél nekik, mert írott formában látva jobban elgondolkozhatnak rajta. Megpróbálhatsz a családban (mondjuk egy keresztanyán, nagynénin...stb keresztül) jelezni feléjük, hátha figyelmesebbek, ha egy másik felnőttől hallják, hogy problémád van. Ha a lehangoltságod, kilátástalanságod folytatódik, akkor javaslom, hogy keress fel egy pszichológust személyesen, hogy a depresszió kialakulásának lehetősége csökkenjen.
