mit léphetnék?

Kedves Doktornő!
köszönöm a lehetőséget, hogy önhez fordulhatok.Egy problémámat szeretném megosztani, amely több mint egy hónapja
kínoz.Elszeretném mesélni az elején, hogy a minden részlet,érthető legyen ezáltal. Tehát, én egy 17 éves gimnazista lány
vagyok. Félénk természetem a legjellemzőbb rám, ez annak tudható be, hogy fiatalabb koromban bántalmaztak az
osztálytársaim. A gimnáziumban ez a probléma már nem áll fen, de még mindig nem tudok könnyen barátokat szerezni, főleg
fiúkkal nem tudok igazán ismerkedni, mert izgulok, ha egy nekem tetsző fiúval szeretnék barátkozni. A problémám
előzménye pedig ebben az előző évben történt, amikor is vágyni kezdtem egy olyan kapcsolatra, amiben a párom viszont tud
szeretni, és hogy nagyon különleges legyek neki. Egy barátnőm bemutatott az ő legjobb fiú barátjának, és innen kezdődtek el
a problémák. Sorolhatnám mik történtek velem és az adott fiúval, a történet lényege, hogy a fiú nem tudta viszonozni az
érzéseimet. Az elején még úgy tűnt, hogy van esélyem nála, hisz figyelmes volt. Mindig írt nekem a facebookon, napokon át
éjjel-nappal beszéltünk online, és párszor találkoztunk is, sőt még a születésnapi bulijába is elhívott. Ám mivel ő csak
barátként tekint rám, részben tudom azért mert a közelében mindig feszült voltam, nem voltam magabiztos, és ez bántott.A
bulijában újabb fiúkat ismertem meg, akik közül néhánnyal jó barátságot ápoltam. Volt egy időszak, amikor kezdtem érezni,
hogy a kiszemelt fiú eltávolodott tőlem, már nem érdeklődött, nem figyelt úgy rám és mással foglalkozott. Ez nagyon szíven
ütött, és ekkor kezdtem el beszélgetni egy a buliban megismert fiúval. Ő kezdeményezett, látta, hogy bánt valami és
megkérdezte mi a bajom, így elmondtam neki az igazságot. Meghallgatott, és vigasztalni is próbált, és elterelte a figyelmem a
viszonzatlan szerelemről. Ahogy telt az idő ezzel a fiúval egyre jobb kapcsolatba kerültünk, már nem vártam hogy
érdeklődjön az akit előzőleg kedveltem, hanem vele beszélgettem. Mivel egy suliba is járunk, így szünetekben tudtunk
találkozni. Ám itt is megjelent a félénk természetem, ám fiú is az volt velem, és kezdtem felfigyelni különös jelekre, mintha
részéről több lett volna szó,mint egyszerű barátság. Mindig mondta, hogy milyen különleges vagyok neki, és hogy meg akar becsülni. Mindig készen volt, arra hogy adjon valamit, mindig ott volt ha kellett. Azt is mondta, hogy mindig is egy hozzám hasonló lány ismeretségére vágyott.
Egy szóval azt hittem, hogy többet érez mint barátság.Egy nap még Februárban rá tértem a lényegre. Megkérdeztem tőle, hogy
igaz e a sejtésem, mivel én akkor nem éreztem azt, hogy szerelmes lennék belé, ezért tisztázni akartam vele a dolgot, hogy
nehogy megbántsam valamivel őt, hisz fontos volt és előző csalódásai miatt vigyázni akartam rá, hogy ne okozzak neki még
több fájdalmat. Tehát a kérdésemre úgy válaszolt, hogy van a dologban igazság, de olyan is ami nem igaz. A beszélgetés lényege az volt, hogy nem lenne ellenére ha együtt lehetnénk, de mivel nem áll készen arra, hogy legyen kapcsolata, így visszautasított engem(ő azt hitte, hogy ez a beszélgetés arra ment ki, hogy kapcsolatban szeretnék vele lenni,de ezt később fogtam fel). Ekkor
azt tanácsolta, hogy menjek vissza az előző fiúhoz, akiről tudta, hogy milyen fájdalmat okozott nekem. Ezen a ponton
éreztem azt, hogy összetörték a szívem. Nem csak arra emlékeztetett, hogy az előző fiú sem érezett irántam semmit,
szembesített azzal is, hogy részéről sincs barátságnál tööb, nem kellettem senkinek. Valamint megemlítette, hogy van még
egy dolog, amiről tudnom kellett volna az elején, és akkor nem tartanánk itt. Bárhogy kérleltem, hogy akkor mondja el mi
lenne az a dolog, nem árulta el mert feldúlt állapotban voltam. Az eset után nem beszéltünk egy hétig.Az idő elteltével
kaptam tőle ajándékot, mivel akkor volt Valentin nap. Erre a lépésére nem számítottam, de nagyon örültem neki, így ki is
békültünk. Még egy hónapig voltunk barátok, ez idő alatt még közelebb kerültünk. Egyszer azonban nagyon ideges volt, és
kérdezgettem a problémájáról. Ekkor beszélt arról, hogy legjobb barátja, elárulta őt, birtokomban pedig volt egy titok,
amit a barátja árult el nekem(vele szintén jóba vagyunk), de nem voltam hajlandó elárulni neki. Ekkor azt mondta, hogy jobb
ha elmondom neki, mert jobban becsüli azt, aki őszinte, erre megemlítettem neki, hogy van egy dolog, amit még ő sem
mondott el nekem, akkor amikor először vesztünk össze.Ekkor lerántotta a leplet a titokról,miszerint már valakihez tartozik, ugyan nincsenek kapcsolatban, de az a lány
a legfontosabb neki, pedig ezelőtt mindig azt mondta nekem, hogy én vagyok az. Ezt a titkot nem akarta elmondani nekem, mert
azt hitte én vagyok szerelmes belé, és nem akart bántani. Ekkor elmagyaráztam neki, hogy csak tisztázni akartam a dolgot
vele kapcsolatban, ekkor mintha sértegetni akart volna, ecsetelte, hogy ahogy velem viselkedik nincs egy szinten azzal, ahogy
a számára a legkülönlegesebb személlyel viselkedik(pedig mindig azt mondta, hogy senkivel sem kedves ennyire mint velem).
Az a kedvesség, ahogy velem viselkedik semmi,ahhoz képest.Sok kérdésem volt hozzá, de azt mondta, hogy másnap a suliban
elmagyarázza,ám akkor reggel lekéstem a buszt és nem tudtam a megbeszélt időpontban találkozni vele.Ekkor ő keresett
engem a barátnőmön keresztül, aki elmondta neki, hogy nem voltam iskolában.Viszont ezek után beértem órára, és
szünetben látott engem, hogy mégis is csak voltam iskolában. Azóta, a nap óta, ami már több mint egy hónapja történt, még
csak tisztázni sem tudtuk a problémánkat egymással, már nem tartjuk kapcsolatot. Engem annyira felbosszantott, hogy nem
köszöntem vissza neki, és minden kapcsolatot megszakítottam vele. Ő sem keres, nem kérdezte, hogy jól vagyok-e, a képeinket
pedig ezen a héten törölte a facebook-ról. Sokat gondolkodtam és nagyon fáj az eset. Hiányolom, és gondolkodtam azon, hogy
bocsánatot kérek tőle, de ő olyan fajta, aki nem akar megbocsátani,másrészt bennem is bennem van, hogyha úgyis azt akarná, hogy kibéküljünk, akkor ő kezdeményezne. A hosszas történet után, végül a kérdésem az lenne, hogy mit tehetnék: Engedjem el őt vagy
próbáljam meg kijavítani a kapcsolatot? Sokan azt tanácsolták, hogy engedjem el, de szerettem volna, ha egy szakértő is
tudna tanácsot adni. Köszönöm a figyelmét és segítségét, nagyra értékelem! Tisztelettel: Tóth Petra